HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47320

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Németh IstvánFeltöltés dátuma: 2016-03-24

Szép város

Szép ez a város.
Három éve költöztem ide, előtte egy iparvárosban éltem. Panelház ötödik emeletén.
Ismertem a szomszédokat. Mármint az életüket. Az egyik például verte a feleségét. Nem láttam, de hallottam. Azaz nem is verte, csak tisztázta a viszonyokat. Annak a híve volt, hogy adj két pofont az asszonynak, majd tedd be neki a lompost, akkor minden rendben megy. És ezt az asszony is így gondolta.
Az öregasszonyok, de nem csak az öregasszonyok, a fiatalok is, állandóan pletykáltak az ajtók előtt, a lépcsőházban, a bejáratnál, a boltban, egyszóval mindenhol. Nem győzte az ember kerülgetni őket.
Mint ahogyan a hétvégi bulik maradványait sem. Sörösüvegek, pizzásdobozok, hányásfoltok. Egyszer elcsúsztam egy használt óvszeren.
Reggel felkeltem, napközben dolgoztam, este lefeküdtem. Nap nap után. Güriztem a füstös városban, hogy kikerüljek onnan. Három éve sikerült. Szép ez a város.
Egy ingatlanközvetítő ajánlotta ezt a helyet, előtte nem is hallottam róla. Vonakodva ugyan, de végül beleegyeztem, hogy megmutassa nekem. Érdemes volt rá hallgatnom. Azonnal megtetszett a város, mondhatni, szerelem első látásra.
Ez érzelgősnek hangzik, de akik ismernek, azt mondják, az érzelmeim vezetnek, túlságosan is. Mások viszont azt hiszik, fapofa vagyok. Lehet, mindenkinek igaza van. Egy merev arc, ami mögött vad érzelmek dúlnak. Lehet, nem értek a lelkekhez, még az enyémhez sem.
Szóval megvettem életem első házát. Nem lakás, itt minden az enyém. Enyém a ház, enyém az udvar, enyém a rajta álló fa. Saját világ. Az én világom.
Szép ez a város, szerelem első látásra.
Az itteniek barátságosak, hamar sok ismerősöm, barátom lett. A "Lila lábnyom" - Hallott már valaki ilyen nevet? - presszó nincs messze tőlem. Időnként bemegyek, elbeszélgetek valakivel. A pultos természetesnek veszi, ha valaki ott diskurál órákat egy sör mellett, vagy még annyit sem fogyaszt.
Ha nem a presszóba megyek, szívesen sétálgatok a városban, akár munka után, akár a szabadnapjaimon. Sok fa áll az utcák mellett, ez teszi olyan természetessé, barátságossá. Az emberek is természetesek, gyakran mosolyognak egymásra, még ha nem is ismeri a másikat. Egyszer így mosolygott rám Erika is.
Szép ez a város, szerelem első látásra.
Azóta többször találkoztunk, mindig rám mosolygott. Az embereknek igazuk van: egy merev arc mögött is dúlhatnak, kavaroghatnak az érzelmek. Mindig rám mosolygott, de sohasem beszélgettünk. Mégis tudom, hogy Erikának hívták.
Szép ez a város, van benne saját házam, ami csak az enyém.
Pár héttel ezelőtt újra összefutottunk, miközben céltalanul sétáltam a városban. Akkor rám is köszönt, mint régi ismerősre. Visszaköszöntem. Ő éppen nyitotta a kerítés kapuját ahol lakott. Ezt is megtudtam, barátságos kis ház.
Több hét telt el, azóta nem találkoztunk.
Reggel felkeltem, megittam a kávét, kinéztem az ablakon. Mosolygós idő volt, mint amilyen Erika arca. Addig még soha nem beszélgettünk, akkor még nem tudtam, hogy Erikának hívták. Most már tudom.
Rá gondoltam, arra, hogy vajon mikor látom legközelebb, vajon fogunk valaha beszélgetni? És hogy tudom, hol lakik. Elfordultam az ablaktól, másra akartam gondolni. De az érzelmeknek lehet parancsolni?
Szép ez a város.
Elmentem sétálni. Arra, amerre lakott. Barátságos kis ház, de nem találkoztam vele, túlmentem. Visszafordultam. Még háromszor csináltam meg ugyanezt.
Barátságos kis ház. Kívülről. Vajon bent lehet?
Beléptem a kapun, odaértem a ház bejáratához. Kopogtam. Semmi. Ismét kopogtam kicsit hangosabban, kicsit tovább. Válasz nem érkezett. Körbenéztem.
Szép ez a város.
Benyitottam arra számítva, zárva lesz. Az ajtó kinyílt. Beléptem. Cipős szekrény, ruhafogas, tükör. Kicsit beljebb egy kis asztal, rajta újságok, csekkek, levelek. Az egyik megbontott levélen láttam a címzettet: X János (a nevet elfelejtettem, tucatnév volt) és X-né Erika.
X-né és Erika. És rám mosolyog ebben a szép városban.
Csak álltam, amikor váratlanul előbukkant a ház belsejéből. Mondott valamit miközben kezeit finoman mozgatta. Láttam ahogyan integet, láttam ahogyan mozog a szája, de a szavait nem hallottam. Nem jutottak el a tudatomig.
Néztem. Néztem Erikát aki X-né, és ebben a városban lakik. Időnként rámosolyog valakire. Abban a pillanatban megértettem, Erika egy...
Rám mosolygott. Azonnal ütöttem.
...sátán cafkája. Aki a férfiakra hajt. Ezért költözött a városba, ezért költözött a világomba. Ide jött, betört az én világomba.
Ott kapálódzik az asztal mellett, riadt arccal, rémülten.
Riadt arccal, rémülten? Egy ilyen cafka? Aki betör a világomba. Jól álcázza magát. A hangját nem hallom.
Egy ilyen cafka, ebben a szép városban? Nem élhet itt tovább. Sőt, máshol sem.
Erősen megragadtam a felsőtestét, behúztam a konyhába. A tartóból kivettem a legnagyobb kést, belevágtam a gyomrába, miközben mereven néztem a szemét, az arcát. Szúrtam még egyszer, majd még egyszer.
Elengedtem, lerogyott a padló kövezetére. A hasi sérülések nem feltétlenül halálosak, letérdeltem mellé. Egy ilyen cafkának pusztulnia kell a városból. Mellbe szúrtam. Többször.
Felálltam, kinéztem az ablakon. Szépen sütött a nap. Odaléptem a csaphoz, megmostam a kést és a kezemet. Győztem, jöhet a tor.
Vágtam egy szelet kenyeret, kivettem a hűtőből a szalonnát és a sört. Odatettem a konyhaasztalra őket, és leültem. Ahhoz, hogy leülhessek, odébb rúgtam a cafkát, aki így hanyatt bámulta a mennyezetet.
Megettem a szalonnát, a kenyeret, a lábam a cafkán pihent miközben néztem.
A tor végeztével megmarkoltam a kést, jó erősen belevágtam az asztal lapjába. Kimentem a házból, elindultam hazafelé. A ruhám és a cipőm is véres lett, de nem baj, majd otthon eldobom.
Ismét szép ez a város.

*

X-né Erikát délután férje találta meg, valaki 34 késszúrással gyilkolta meg. A rendőrség még aznap elfogta a tettest. Az orvosszakértő N. Istvánt elmegyógyintézetbe utalta, aki soha nem mutatott megbánást.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2016-03-27 14:24:55

válasz Ylen Morisot (2016-03-27 13:03:20) üzenetére
Szia Ylen!

Köszi a gratulációt!
Már rég gondoltam hasonló történet megírására, de mindig elhessegettem a gondolatot azzal, hogy még nem tudom jól megfogalmazni, leírni a történéseket, folyamatot. Így volt ez most is, de aztán továbbfűztem a gondolatot: mondjuk egy év múlva jobb leszek? A nemleges válasz után, az akkor "miért ne most" kérdés eldöntötte a dolgot. Megírtam. Most már van viszonyítási alapom a későbbiekre.
Mindig is érdekeltek a lélekben lezajló folyamatok, változások, ez is egy ilyen történet.

Üdv: István
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2016-03-27 13:03:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!
Megdöbbentő történet, érdekfeszítő, remekül megírva, kiváló jellemrajzzal. Nagyon tetszett!
Szeretettel gratulálok:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2016-03-26 21:12:19

válasz Katica (2016-03-26 19:09:39) üzenetére
Szia Katica!

Köszönöm elismerő szavaidat, örülök, hogy elnyerte tetszésedet.
Igen, a "szép ez a város" pont azért került bele ilyen gyakran már az elején is, hogy érezhető lehessen, itt valami nincs rendben. Remélhetőleg sikerült eltalálnom az arányt; ha túl sok, zavaró, ha túl kevés, nincs hatása.
És örülök annak is, hogy a sorok kíváncsivá tettek, vajon mi lesz a vége.

Üdv: István
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
35
Időpont: 2016-03-26 19:09:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!
Érdeklődve nyitottam meg az írásodat. Szépen felépített, az olvasása közben értelmet nyert a mondatod ismétlése: Szép ez a város . Egy szkizofrén beteg gondolatai, a saját birodalmává lett város, amit semmi nem csúfíthatja el. A felismerés, hogy Erika egy olyan személy, aki a -né végződésével beakart törni az Ő kis birodalmába, ellenséggé vált hirtelen. ...a sátán cafkája, ahogyan írtad.
Jól megírt történet, a sorok kíváncsivá teszik az olvasót, ami arra készteti, hogy végigolvassa a történetet!
Gratulálok írásodhoz! Tetszett nagyon.
Üdvözlettel: Katica

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti poéta lelkek! címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Laura, a színésznő című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Hóba huppan... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csöppnyi tisztaság című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szó ereje című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Bár bízni tudnál! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)