XIV.

I 'M ceded, I 've stopped being theirs;
The name they dropped upon my face
With water, in the country church,
Is finished using now,
And they can put it with my dolls,
My childhood, and the string of spools
I 've finished threading too.

Baptized before without the choice,
But this time consciously, of grace
Unto supremest name,
Called to my full, the crescent dropped,
Existence's whole arc filled up
With one small diadem.

My second rank, too small the first,
Crowned, crowing on my father's breast,
A half unconscious queen;
But this time, adequate, erect,
With will to choose or to reject,
And I choose—just a throne.
____________________________________


XIV.

Övék én többé nem leszek...
Egy templomi keresztelőn
Rám szentelt vízzel szórt nevet
Ma végleg elvetem.
Babáimat, ha elveszik,
Adom a rokkám is nekik,
Szövésből - elegem!

Keresztelőn nem kérdezett,
De már tudattal vértezett
A legfőbb címre bár,
A lét ívét megtölthetem,
S használva más, teljes nevem,
Egy diadém, mi vár.

"Királynő, fél-tudattalan"
Ez újabb cím atyámtól van,
Az első túl szerény...
S mivelhogy felnőtt nő vagyok,
Elvethetek, választhatok,
A trónt választom én!

* * * * *