|
|
Prózai művek / egyéb
ELMÚLT IDŐK-PILLANATKÉPEK-Szilánkok 04
A háború előszele 1944.
NEMSKÁRA vége február hónapnak. Az iskolában nagyon szigorúan vesznek mindent. Nem értjük, tanáraink miért sietnek annyira a tananyaggal? Alig bírjuk tartani ezt a gyorsaságot. Minden más, mint a múlt évben, olyan furcsa gyors-tempóban halad minden, mintha kergetnének. Lehet, hogy valóban kergetnek?
1944. március 23. Már igazi háborús nap, lelkigyakorlat van az iskolában. Majdnem minden Este zavaró repülést vagy riadót jeleznek a rádióban.
Otthon: Trrr csengetnek! Távirat érkezett. Guszti bátyámat a frontra vezényelték, ezért megtartották az eljegyzésüket Nagyváradon. Nem várhattak húsvétig, úgy tervezték, hogy nálunk ünnepeljük majd az eljegyzést, húsvétkor.
Megszólalt a sziréna! Gyorsan, le a pincébe! Repülőzúgás! A legfelső lépcsőn ülve néztem a csillagokat, gondolkoztam. Milyen borzasztó a háborúra várni. Mit hoz nekem a jövő?
Megint sziréna! Vége a riadónak! Hála Istennek, semmi baj nem történt.
A konyhában a cica úgy nézett rám, hívogatott a fürdőszobába. Finom érzékük van a cicáknak. Biztosan ő is fél. Olyan édesen nézett rám, finoman és halkan nyafogva, valamit mondani akart, de mit?
Csengetnek! Ismét távirat. Mi van ma? Páváról (Háromszék megye) jött. Aniska nagynéném meghalt. Szegény, mennyit szenvedett. Isten adjon neki nyugalmat. Így kezdődik a háború, hogy a temetésre se mehetünk. Őrült forgalom, hadi szállítások miatt a vasúton. Hajnalban, még egy riadót jeleztek!
BETELJESEDETT, amitől féltünk! 1944. március 31
Ma lett vége a tanévnek! Most értettük meg, miért kellett úgy sietni, rohamlépésekben átvenni a tananyagot. Hosszú vakáció előtt állunk. Igen. Vége a tanévnek, de ez számunkra nem öröm. Ennek a vakációnak nem lehet örülni. Máskor minden napot, vakációt öröm-ujjongással fogadtunk. Most minden lány arcára valamilyen különös borongás, félelem ült ki. Mindenki érzi, hogy a háború jeges keze nehezedik ránk. Holnap délután 4-re még be kell mennünk az iskolába. Az osztályterem már üresen
Az én szívemet valami furcsa facsarja. Olyan rossz nézni a kiürített termet, pedig nemes célra adjuk át, kórháznak rendezik át.
SZOMORÚ, bánatos napsugár kandikál be az ablakon. 1944. április 1. szombat van.
Az égen sötét, nyomasztó fellegek gyülekeznek, mintha ők is háborúba indulnának. Milyen különös. Nekünk még ma iskolába kell mennünk? Igen! Ma, utoljára. Út közben egy végeláthatatlan hosszú csapat jön velünk szemben zenekarkísérettel. Asszonyok, gyermekek sírnak, kapaszkodnak a családfő, testvér, szerető férj vagy feleség karjába. Hová mennek? Ki tudná megmondani?
Az iskolában a diri különböző rendeleteket ad ki. Ferike (Szabó Ferike Teréz, osztályfőnökünk) behív minket a gépíróterembe, ellát mindenféle jó tanáccsal. Aztán leosztályozta a társaságot. De megint mi ez? Sziréna! Gyorsan, rohanás le a pincébe!
Sárga csillag 1944. április 23. vasárnap
A KILENCES MISÉRE mentem Katóval, a Barátok templomába. Olyan megható volt, mellettem ült egy sárgacsillagos néni. Végig sírt mise alatt. Nem tudhatom az okát, de szomorú volt nagyon. Imádkoztam érte, hogy megvigasztalódjon.
Még arra kértem a Jóistent, jöjjön segítségemre, nem tudom, mitévő legyek? Az én szíven is telve volt bánattal.
Ibolyaszőnyegen jártunk Marosvásárhely, 1944. április 23. vasárnap
DÉLUTÁN Somos-tetőre mentünk. Gyönyörű az erdő. Minden üde zöld, a fák, a fű, - rengeteg virág! Szinte ibolyaszőnyegen, vagy talán a Mennyekben jártunk!
Ez már nem is április, hanem MÁJUS! Azért az ördög nem alszik! Észnél kellett lennem, pedig én is szerelmes voltam: a tavaszba, a májusba, az egész szép világba! Talán nem is lett volna bűn egy ártatlan csók.
Labdáztunk, futottunk, virágot szedtünk. Kicsi minden szál ibolyával hozzám jött. Hazaérve Nusi szobájában táncoltunk. Kicsi nagyon jól keringőzik. Nekem is ez a kedvenc táncom, persze, jó partnerrel, Kicsi pedig remekül táncol. Játszott a harmonikáján, aztán elbúcsúztak.
Rádió-szolgálat Marosvásárhely, 1944. május elseje
ELJÖTT A SZÉP MÁJUS! a gyönyörű, szerelmes, édes, illatos tavasz! Reggel zenés ébresztő. Beosztottak éjszakai ügyeletesnek. Éjfél van, csak a Himnusz dallamai szállnak az éjszakában... Könny szökik a szemembe, mikor hallom. Kinézek az ablakon, gyönyörű az éjszaka... Miért ragyognak olyan szépen a csillagok? Miért olyan mámorító a levegő? Tele illattal... A rádióban halkan szól a zene, én kinézek a tavaszi éjszakába, ábrándozom. Vajon érzi-e VALAKI, hogy gondolnak rá, hogy valaki nagyon szereti? De ki lesz az IGAZI? Honnan fogom megtudni?
Gyönyörű tavasz Marosvásárhely, 1944. május 6.
KÉSŐ ESTE az ablak mellett ültem. Ábrándozva gondoltam a délelőttre, mikor Kicsi olyan szerelmesen nézett rám, s remegve fogta a kezemet.
Most olyan nagy a csend, langyos esti szellő fújdogál. A holdvilág rám ragyog. Május és szerelem. Szép és boldog lehetne az élet, ha nem lenne minden olyan bonyolult. Mindig ara gondolok, megtalálom-e az igazit? Vagy egyszer majd bevonulok egy zárdába. Ott csend van és nyugalom, nem olyan viharos, mint most az én szívem. Zűrök körülöttem!
Vasárnap a templomban megnyugodott háborgó lelkem. Szeretem a templomi csendet.
Eszembe jutott Ady gondolata: Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten!
Levelet kaptam Kicsitől 1944. május 20. szombat
REMEGVE BONTOTTAM ki a borítékot. Azt írja, a frontra vezényelték őket. Tehát nem szabadságra mennek, amint barátja említette, hanem a frontra, s ki tudja, talán a halálba Azt írta: nagyon sokat gondol rám, nem tud elfelejteni! Dehogynem! Majd az idő! Sorait olvasva kicsit fájt a szívem. Tudom, én sem felejtem el őt soha, és sokszor eszembe fog jutni a kedvessége, bánatos mosolya.
Mici néni kérésére válaszoltam a levelére. Soha többé nem hallottam róla
Sportbemutató
Marosvásárhely, 1944. június 4. vasárnap
ELJÖTT a nagy nap, amire sokáig készülődtünk: edzettünk a sportpályán, táncpróbákra jártunk, készítettük a szép szőttes ruháinkat. A részletekről beszéljen a naplóm:
Izgalmmal vártuk a nagy napot. A gyönyörű a szőttes ruhám elkészült, anyagát kedves Nagyanyám küldte, de a varrónőnk itt készítette el. A kötény hímzését tegnap fejeztem be.
(Képen Kucival, Zsozsóval és Gabival, osztálytársaimmal vagyok látható.) Délelőtt emlékezetes ünnepséggel kezdődött a nap, a Városháza előtt táncoltunk. Legszebb szám a mi táncunk volt. Óriási körben, mind székely szőttes ruhában vagyunk. Olyan, mint egy hatalmas virágcsokor a színes lánycsapat. Zsozsó a párom. Nem volt hiábavaló a sok próba, jól sikerült. Mennyit bajlódtam a kicsikkel, de megérte. Olyan aranyosak voltak. Kifelé jövet végig tapsoltak bennünket, még az utunkat is elállták.
Délután kezdődött a sport bemutató.
Távugrásból érmet nyertem. Kucika remek súlydobó. Ki hitte volna eddig?
Fricike (osztályfőnöknőnk) is itt volt, velünk együtt izgult. Anyukáék fentről, a tribünről nézték a műsort.
**
Folytatása következik 
Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
|
Időpont: 2016-04-17 21:41:22 válasz ruca (2016-04-17 20:24:58) üzenetére
Sok minden történik egy ember életében, különösen akkor, ha a változatosságok közt egy világháborút is át kell élnie. Köszönöm az érdeklődésed
szeretettel: Kata
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-30
Összes értékelés:
777
|
Időpont: 2016-04-17 20:24:58 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata. Nagyon olvasmányos, érdekes, mint az élet egy-egy darabja.
ruca
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
|
Időpont: 2016-04-16 21:43:10 válasz oroszlán (2016-04-06 09:30:21) üzenetére
Kedves Ica!
Köszön kedves szavaidat, igen hol szomorúsággal, hol lszépségekkel telt az életünk, s azokat leírom, hogy mások is olvashassák.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7003
|
Időpont: 2016-04-06 09:30:21 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Örülök kedves Kata. hogy mindig olvashatok tőled egy-egy szilánkot életed mozzanataiból.
Ami, hol szépségekkel tele, hol egy kis szomorúsággal, de mindig hittel és szeretettel írod.
Gratulálok elismeréssel, szeretettel: Ica
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
|
Időpont: 2016-04-06 01:27:30 válasz efmatild (2016-04-03 15:17:07) üzenetére
Kedves Matild!
Én is gyüjtöm a nekem tetsző mondásokat, mások gondolatait is. Itt is vannak ilyesmik is föltéve. Szeretek másoktól is idézni. Gyűjteményem van belőle. De minden vonalon gyűjtögettem, sokat ér, mert ha szükségem van rá, bármikor elérhetem. Nekem az szokásom, hogy a megtörtént eseteken nem szoktam utólag siránkozni, mert ha már megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni, szebben: meg nem történtté tenni. S volt egy szép dal, s arra gondolok mindig: Csak a szépre emlékezem...
Köszönöm, hogy érdeklődsz írásaimért.
Szeretettel mindig várlak: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
|
Időpont: 2016-04-06 01:17:50 válasz Ylen Morisot (2016-04-01 21:59:59) üzenetére
Kedves Kankalinkám, most dicsértem a gépem, de itt is utánam jön, most dobta ki a válaszomat. Már szerencsére kezdem megismerni, egyre kevesebbszer lep meg. De hamar elfárad, ha sokat dolgozom rajta, mindig baj lesz a vége. De szerencsére valahogy ha lezárom megkeresi és visszaadja az eltűnt dolgokat. Köszönöm kedves szavaidat, még ha nem is érdemlem meg, akkor is jó érzés nekem. De én másokat is arra buzdítok, hogy a tárgyat ne keressék máshol, csak magukban, én is azt teszem, vagy körülöttünk történt események jobbak, mint a kitaláltak. Annyi van, hogy le sem lehet írni. Nagy munkálatokba kezdtem, A/4-es kötetet készítek, most értem az első végére, 300 oldalhoz közel jár, ha képeket rakok még bele, még azt is meghaladja. Már csak az eleje és vége hiányzik, meg a borítólapja, és küldhetem az első kötetet elektromos kiadásra. Köszönöm, hogy érdekelnek a föltett prózáim.
Sok szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
|
Időpont: 2016-04-06 00:53:03 válasz Ylen Morisot (2016-04-01 21:59:59) üzenetére
Kedves Ylen!
Csak egyszerűen, érthetően leírom, ami bennem van, bennem él. Nem törekszem szemmi másra, csak a pontosságra és érthetőségekre. Bár az is igaz, hogy a humort se vetem meg, s időnként saját magammal történteket és humorral figyelem - inkább utólag, mert a megvigasztal.
Köszönöm kedves szavidat
szeretettel: kata
|
|
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
411
|
Időpont: 2016-04-03 15:17:07 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Nagyon szeretem olvasni az életedben megtörtént eseményeket. Még a háború idejéről is tudsz lelkesen, szép szavakat használva írni. Benne van az akkori aggodalom, és mégis a rossz mellett megtaláltad a szépet is. Egy mondatod különösen megtetszett, mert sokszor úgy érzem, a mostani időszakra is vonatkozik: "Szép és boldog lehetne az élet, ha nem lenne minden olyan bonyolult." Ezt elteszem az "idézeteim" közé.
Sok szeretettel: Matild
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6133
|
Időpont: 2016-04-02 23:22:02 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kata! :)
Teljes odaadással olvasok tőled mindent, mert hitelesen adod át nekünk a megélt történelmet.
Nem is tudom elmondani, hogy mekkora kincs nekünk az, hogy első kézből kaphatjuk. Mondhatnám úgy is, hogy "online". :)
Szerintem ezt sokan nem gondolták még át.
Kata, nagyon köszönöm, hogy gazdagabb lehetek írásaid által. Nem csak tudás, hanem tapasztalat terén is, mert amit közvetítesz, az példátlan életmű.
Nem juthat ilyen forrásokhoz akárki, úgyhogy személyes kitüntetésben részesítelek az értékekért, amelyeket naponta megosztasz velünk! :)
Mindannyiunk nevében köszönöm (értem ezt a tanítványaimra is)! :)
Kívánom, hogy erő, egészség kísérjen továbbra is, no meg az, hogy a számítógéped stabil legyen, hogy írhass! :)
Sok-sok szeretettel: Kankalin
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1807
|
Időpont: 2016-04-01 21:59:59 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Tömör, drámai! Nagyon, de nagyon tudsz láttatni! Filmként pereg előttem...
Szeretettel olvastalak:
Ylen
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
|
Időpont: 2016-04-01 17:34:58 Kedves Katalin!
Nagyon sok minden történt, jó is, rossz is, szép is csúf is. De akkor még fiatal voltam, sok mindent kibírtam. Persze, jobb lett volna nekem is békességben eltölteni a fiatal éveimet. Azonban mégis jó rá emlékezni, és elfeledni a kellemetlenségeket. Bizony, nem örültünk a jó hosszú vakációnak, én nem is gondoltam arra a nagyon kellemes nyárnak, hogy majd nemsokára vissza kell menekülnünk a csonka hazába. De az a nyár... gyönyörű volt, sok minden történt, mielőtt eljöttünk onnan.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
|
|
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1087
|
Időpont: 2016-04-01 16:26:08 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Örülök, hogy elolvastam ezt a visszaemlékezést. Ebbe az apró szilánkba mennyi minden belefért! Az eleje az Abigélben olvasott/ látottakra emlékeztetett, mit érezhettek azok, akik akkor tanultak és oly hamar véget ért akkor a tanév. Köszönöm, hogy bemutatod az akkori világot, életet. Szeretettel: hundido
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
|
Időpont: 2016-04-01 16:04:51 válasz Kőműves Ida (2016-03-31 20:21:41) üzenetére
Úgy van, ahogy mondod, drága Ida, hogy sohase legyen háboró. Én is sokat ismétlem, de az nem sokat segít, mert a Nagy Okosok nem gondolják végig, akik háborúkat szítanak. Pedig mennyi ember- családnak okoz életre szóló borzalmakat. Miért nem lehet a háborúnak még a nevét is elfeledni? Hiszen mindenkinek jó vola a békés normális élet. S nekem is - velem egyoróaknak mind - milyen más lehetett volna, ha nem jön a háború.- De az is igaz, hogy megtörtént esetek miatt már hiábavaló keseregni. Inkább nézzünk a jövőben és merjünk reménykedni!
Köszönet érte, hogy olvastad, szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
|
Időpont: 2016-04-01 15:57:40 válasz sailor (2016-03-31 19:21:16) üzenetére
Kedves Sailor, ennél szebben talán nem is lehet kifejezni valakinek az érzelmeit, mint ahogyan Te is tetted. Köszönet érte, és örömmel fogadtam, hogy tetszenek azok, amit írásba foglalok. Már fiatal koromben is szerettem írni, s örülök, hogy megmaradtak, mert így azokat mindig elő lehet szedni és szemezgetni lehet belőlük. Annak, hogy az írást megszerettem, elsősorban Édesapámnak köszönhetem, másrészt a különféle iskolákban elnyert kiváló magyar tanáraimnak köszönhetem.
A kedves szavakat peig nektek, akik kifejezitek, ha tetszik, amit itt is írásba foglalok.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
|
Időpont: 2016-04-01 15:57:38 válasz sailor (2016-03-31 19:21:16) üzenetére
Kedves Sailor, ennél szebben talán nem is lehet kifejezni valakinek az érzelmeit, mint ahogyan Te is tetted. Köszönet érte, és örömmel fogadtam, hogy tetszenek azok, amit írásba foglalok. Már fiatal koromben is szerettem írni, s örülök, hogy megmaradtak, mert így azokat mindig elő lehet szedni és szemezgetni lehet belőlük. Annak, hogy az írást megszerettem, elsősorban Édesapámnak köszönhetem, másrészt a különféle iskolákban elnyert kiváló magyar tanáraimnak köszönhetem.
A kedves szavakat peig nektek, akik kifejezitek, ha tetszik, amit itt is írásba foglalok.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
|
Időpont: 2016-04-01 15:51:40 válasz T. Pandur Judit (2016-03-31 18:14:32) üzenetére
Kedves Judit!
Jól eltaláltad, hogy a kicsi szilánkok sokfélék, vannak köztük szomorú események, de vannak napsugaras kedves törénecskék is. Olyan, mint az élet, hol így, hol úgy érezzük magunkat. Sok hasonló anyagom van, mert amit lehetett, azt már ifjú koromban papírra vetettem, amit most is, utólag fel tudom használni vagy csak álvezettel olvasgatom.
Köszönöm, hogy olvastad és elmondtad róla a véleményedet.
Szeretettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
|
Időpont: 2016-04-01 15:47:36
Számomra öröm, kedves Laci, ha tetszenek az írásaim. Gondolom, azt már úgyis kiolvashatjátok a feltett anyagokból, hogy én lehetőleg a megtörtént eseményeket szeretem írásba fektetni, akár a saját magam vagy családom, esetleg a környezetemben előfordult eseteket örökítem meg. Amikor olvasom a korabeli írásaimat, néha magamnak is údonság. Nagyon sok anyagom van, s éppen most, hogy az új gépemet lassan meszokom, minden anyagomat kötetbe foglalom, külön a verseket, külön a próbákat és a Széchényi Könyvtárban szeretném mind megörökíteni, ahol biztonságban tudhatom az ott már megjelent kötetek mellett.
Köszönöm kedves szavaidat,
üdvözlettel: Kata
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5397
|
Időpont: 2016-03-31 20:21:41 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Valóban szomorú, ha ilyen csodálatos idillbe beleszól a háború. Akik túlélték, azok között is hány derékba tört élet, mennyi szörnyű emlék... egyszerűen felfoghatatlan mire képes az ember. És azóta? A "ne legyen többé háború" csupán pusztába kiáltott szó... Mert van, sajnos mindig van valahol, az ember a saját hibájából sem tanul.
Köszönöm, hogy leírod ezeket a régi emlékeket, élményeket, hogy ne feledjük... Csak háború ne legyen többé.
Ölellek szeretettel!
Ida
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3818
|
Időpont: 2016-03-31 19:21:16 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Egyezek Bödön-el!
"Nagyon közel hozza az emberhez a rövid kis történeteket, a sallangmentes, és mégis választékosan szépen megírt visszaemlékezés személyes jellege! Nagy értéke írásaidnak, ez az őszinte, belső hang, a tárgyilagos, és mégis mesélő előadás!"
Szebben nem tudnám kifejezni!
Szeretettel gratulálok:sailor
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4660
|
Időpont: 2016-03-31 18:14:32 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Valóban nagyon találó a cím, a szilánkok. Egyes szilánkok olyan szomorúak, hogy valóban az olvasó szívébe fúródnak - pláne, hogy mi már tudjuk a sok rémséget, amit akkor még Te nem tudhattál -, más szilánkokon megcsillan a boldogság napfénye, vagy a bánat sötét színei, máskor meg a remény villanása.
Judit
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7939
|
Időpont: 2016-03-31 09:51:18 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Örülök, h elsőként szólhatok hozzá. Szeretem olvasni ezeket a visszaemlékezéseket. Szilánkok. Jó a cím. Nagyon közel hozza az emberhez a rövid kis történeteket, a sallangmentes, és mégis választékosan szépen megírt visszaemlékezés személyes jellege! Nagy értéke írásaidnak, ez az őszinte, belső hang, a tárgyilagos, és mégis mesélő előadás! Sok szeretettel és nagy odaadással olvastam: én
|
|
szilkati alkotást töltött fel A fény felé címmel a várólistára
 Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom
thegpscoordinates.net
Zenit Futárszolgálat
|
Elfelejtett jelszó
