HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2016-04-02

Az öltöny 10. fejezet

10. fejezet

Péter maga előtt egyensúlyozta egy kézzel a kerékpárját, másik kezével a kaput tartotta, hogy be ne csapja a szél.
- Nagyon megbüntettek? - kérdezte Kinga.
- Te, hogy kerülsz ide? - kérdezte Péter. - Nem kaptál szobafogságot nagymama korodig?
- Szobafogságban elég nehéz teherbe esni, és akkor, hogy lesz unokám? Soha nem lenne belőlem nagymama. - viccelődött Kinga. Komoly fejmosást kaptam, de szüleinek eszébe sem jutott a személyi szabadságjogaim korlátozása.
- Az én szüleimnek eszébe jutott, - mosolygott vissza Péter. - de rájöttek, hogy kedvenc szórakozásom a szobában ülni, és olvasni, az nem lenne komoly büntetés. Így csak megnövelték az itthoni teendőimet.
- Akkor, most mehetek veled? - kérdezte Kinga. - Egyáltalán hova indultál?
- Sehova.
- Az messze van? - kérdezte Kinga, már majdnem nevetve. - Azért kell a bicikli?
- Azt, hogy hol van, nem tudom, - nevetett Kingára Péter. - de kedvem támadt tekerni egyet céltalanul, hogy kiszellőzzön a fejem. Ha van, kedved jöhetsz velem, úgy nem olyan unalmas.
Péter elgondolkozva tekert, kivételesen elöl, Kinga hátulról figyelte elszántságát, de nem tetszett neki, hogy ennyire szótlan. Ő még ilyenkor is szeretett beszélgetni.
- Nagyon szótlan vagy. - tekert Péter mellé, hogy tudjanak beszélgetni.
- Állandóan ő jár a fejemben.
- Ki? - kérdezte Kinga csodálkozva.
- Éva. Minden pillanatban előttem van. - válaszolta Péter.
- Gyere utánam. - teljes erőből a pedálra taposott, és máris szert tett egy kis előnyre.
- Na, már megint kezdi az irányítást. - gondolta Péter, de hangosan nem szólt Kingának, csak megpróbálta felvenni a sebességet.
Ismét mellé ért, de már nem beszélgettek, mind a ketten a tekerésre koncentráltak. Péter már kezdte sejteni, hogy hová tartanak, elég sokszor megtették együtt ezt az utat. Ilyen tempóban elég volt negyed óra, és már Kingáék háza előtt álltak.
- Itthon vannak a szüleid? - kérdezte Péter, mintha számított volna.
- Igen, de miért kérdezed. Voltál már nálunk máskor is, amikor itthon voltak.
- Tudom, de most más a helyzet.
- Miért? Mi változott?
- Azóta nem találkoztam velük.
- Mióta? - kérdezte Kinga, mintha nem tudná, hogy a letartóztatásra gondol.
- Állandóan az jár a fejemben, - kezdett magyarázkodni Péter. - hogy elvittelek bálba a szüleid beleegyezésével, igaz, nem apukád adta a kezembe a kezed, de éreztem, hogy rám vagy bízva. Nem kellett figyelmeztetni rá, hogy egy szem lányuk az én felelősségem. Megkaptam a bizalmat, és mit csináltam? Elintéztem, hogy letartóztassanak. Amit nem is merek kimondani, még meg is halhattunk volna. Nagyon szégyellem magam. - sorolta Péter az ellene felhozható vádakat.
- Értem, mire gondolsz, - fogta meg Péter kezét. - de rosszul ítéled meg őket. Ismernek engem, és tudják, hogy rám nem lehet vigyázni. Amit kitalálok, azt végre is hajtom. Nem tudtál volna vissza tartani, legfeljebb nem jössz velem. A szüleim, pont ezért szeretik, ha velem vagy, mert biztosak benne, hogy nem hagysz egyedül. Most is ezt tetted, és ezért én felnézek rád.
- Nem csináltam semmit.
- Dehogy nem. A kellő pillanatban, a félelmet elnyomta benned, az, hogy nem hagyhatsz egyedül. Ezt értékeli benned apu is. - nyitotta ki a kaput, és előre engedte Pétert.
- Ezt ő mondta? - nézett csodálkozva Kingára.
- Igen. Engem pedig azért szidott meg a legjobban, mert ilyen választás elé állítottalak.
Felfogva, amiket Kinga mondott, már nyugodt lelkiismerettel lépett be az előszobába, ahonnan a nappali nyitott ajtaján keresztül, meglátta Dr. Zoltánt.
- Szerbusztok. - köszönt az érkező fiatalokra, meg sem várva, hogy az etikett szerint ők köszönjenek előre. - Örülök, hogy látlak Péter, - állt fel a kanapéról, és elindult a fiatalok felé. - még meg sem köszöntem, hogy vigyáztál a szeleburdi lányomra a múltkor.
- Ne hozzon zavarba doktor úr, - szabadkozott Péter. - én sokkal jobban féltem annál, hogy ott hagyjam Kingát, és nem azért, mert ő maradt volna egyedül, hanem én.
- Látod Péter, - fogott vele kezet Zoltán doktor. - az az igazán bátor ember, aki bemeri vallani, hogy félt. Nekem ez elég, és máskor is rád merem bízni a lányomat. - engedte el Péter kezét. - Mit fogtok csinálni, most, hogy mindent megbeszéltünk? - fordult oda Kingához.
- Szeretnénk, lógni egy kicsit az interneten. - jelentette ki határozottan Kinga.
- Semmi kifogásom ellene, de tudod, hogy miket nem szabad megnyitni. - figyelmeztette lányát, és kedvesen megsimította a feje tetejét.
- Persze Papa, - válaszolta Kinga, és már húzta Péter a szobája felé.
Az ajtót nyitva hagyták, jelezve a szülők felé, hogy minden hátsó gondolat nélkül húzódtak félre. Kinga felnyitotta a laptop fedelét, és megnyomta a bekapcsoló gombot. Pár másodperc elteltével, felhangzott a Windows bejelentkező zene. Kinga nyitott egy Google ablakot, és beírta a keresőbe, "öltöny". Péter ekkor nézett csak oda, mert feltűnt neki, hogy a képeken, a szeretett ruhadarabok képe jelenik meg.
- Megígértem neked, hogy itt nézegetheted az öltönyöket. - mondta Kinga, és kihúzta a széket Péternek.
- Köszönöm. - nézett boldogan Kingára.
Leült a monitor elé, és sorba nyitogatta, meg a képeket. Pár kép után visszament a kereső mezőbe, és módosította a keresési feltételeket, "drága öltönyökre". A találati mező egy másodperc alatt átváltott, Versace, Boss, Digel, Brioni cégek reklámjára. Kinga is leült Péter mellé, és ő is nézegette a képeket.
- Egyik olyan, mint a másik. - állapította, meg a hozzá nem értők nyugalmával.
- Nem látod, hogy ezek mennyire mások, mint a konfekció öltönyök? - kérdezte Péter.
- Bevallom neked, én nem nagyon látom azt a nagy különbséget. - vallotta be Kinga. - Viszont, ha én megnézem valakinek az arcát, a tekintetét, rögtön, látom rajta, hogy bűnözésre hajlamos, vagy nem.
- Látod, - nézett Kingára Péter. - ez a különbség kettőnk között. Én, ha ránézek egy öltönyre, azt látom, hogy milyen a szabása, az anyaga, mennyire emeli ki e férfias test vonalait, és ne gyere megint azzal, hogy meleg vagyok.
- Nem vagyunk egyformák. - állapította meg Kinga.
- Ez biztos, és biztosítalak, hogy a lányokat szeretem. Most például Évát, de sajnos nem tudom, hol találom meg ismét. Segíthetnél. - nézett Kingára olyan tekintettel, hogy szánalmat ébresszen.
- Miben tudnék segíteni? - kérdezte Kinga. - Én nem láttam, csak nagy vonalakban mesélted el, hogy, hogy néz ki.
- Te készülsz rendőrnek.
- Nyomozónak. - helyesbített Kinga.
- Megkérdezhetnéd a többi osztályban is a lányokat, hátha valaki ismeri Évát.
- Az legalább biztos, hogy Évának hívják? - kérdezte Kinga.
- Így mutatkozott be.
- Ez nem bizonyíték, és mivel a vezetéknevét nem mondta meg, nekem az a véleményem, hogy az Évát is csak kitalálta.
- Lehet. - hajtotta le a fejét Péter elkeseredve. - Akkor, nem segítesz?
- Segítek, - fogta meg Péter kezét. - de azért beláthatod, hogy így nem olyan egyszerű. Azon kívül, hogy szőke, mit tudunk még?
Péter nem tudott mit válaszolni, ezért ismét a képernyőre emelte tekintetét, és rámutatott egy öltönyre. - Látod ezt a Boss öltönyt? Egyszer nekem is lesz egy ilyen.
- Látom, - nézett Kinga is a képre. - de semmi különbséget nem látok, ezek, és a korábban látottak között. Hazudtam, - nézett Kinga Péterre, - mégis látok különbséget.
- Ugye, már te is más szemmel nézed őket. - örvendezett Péter.
- Igen, már látom, ezek ötször-tízszer annyiért tartják melegen a tested. Szerintem egy ruhadarabnak ez az elsődleges feladata, és ezt az olcsóbbak is megteszik.
- Nem értesz te ehhez. - vonta le a végkövetkeztetést Péter. - a kettő között annyi a különbség, mint egy Trabant, és egy Mercedes között, de úgy látom, már unod ezeket az oldalakat. Nézhetünk mást is, olyat, amit te szeretsz. - ajánlotta fel a lehetőséget Péter.
- Én általában, a bűnügyi archívumokat nézegetem, ott is a régi gyilkosságokról szóló leírásokat olvasom. Gondolom, ez téged nem nagyon köt le.
- Téged sem kötött le túlzottan, amit én nyitogattam meg. Most én maradok csendben, és csak figyelem, amiket nézegetsz.
- Találtam tegnap egy bűnügyet, - ült a billentyűzet elé Kinga. - a múlt század elején, pontosabban 1922-ben meggyilkoltak egy papot, a szomszéd faluban.
- Úgy szomszéd, mint a drogtermesztők háza? - kérdezte Péter, és Kingára mosolygott.
- Ez tényleg szomszéd, Nagyszekeres. Tudod, hol van?
- Tudom, az tényleg szomszéd falu. Mi a különleges az esetben?
- A bűnügyben semmi, de a gyilkosság után nem kerültek elő a kegytárgyak, amit a gyilkos magával vitt. Három színarany gyertyatartó, és egy serleg.
- Szerintem, elvitte a gyilkos, és eladta.
- A gyilkosság után a tettes a templom pincéjében bújt el, ott kapták el a zsandárok, de a zsákmány már nem volt nála, pedig ez olyan gyorsan történt, hogy annyi idő alatt, nem tudta elvinni sehova.
- Akkor még ilyen gyorsan dolgozott az igazságszolgáltatás? - nézett csodálkozva Péter.
- Valószínű, hogy nem, de a sekrestyés tetten érte, előle menekült a pincébe. A templomszolga gyors volt és rázárta a pince ajtót, amíg oda nem értek a zsandárok.
- Akkor, amikor szabadult, elvitte a zsákmányt. - próbált okosnak látszani Péter.
- Abban az időben, gyorsan, és határozottan intézték az ilyen bűnügyeket, másnap felakasztották.
- Mi következik ebből? - kérdezte Péter.
- Egyszerű a válasz, - magyarázta Kinga. - az arany tárgyak, még mindig ott vannak valahol a pincében, de eddig nem találták meg.
- Csak nem akarod megkeresni?
- Miért ne? - nézett kihívó tekintettel Péterre.
- Félek, hogy ebből megint baj lesz. - csukta le a laptopot Péter.
- Nem lesz. - zárta le a beszélgetést Kinga.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2016-04-04 08:05:07

válasz T. Pandur Judit (2016-04-03 22:46:51) üzenetére
Kedves Judit
Köszönöm, hogy ezt írod. Ez figyelmeztet arra, hogy a történet kezd bűnügy regénnyé alakulni. Nem így terveztem, és oda fogok figyelni, hogy ne így legyen, de ha Kinga írás közben képbe kerül, mindig elvisz ebbe az irányba, mindig olyan ötletei vannak, amiket lassan kezelnem kell valahogy.
Romantikus regénynek terveztem, amibe egy kis bűnüldözés belefér, de nem akarom túlzásba vinni.

Amúgy, ha a nyomozások miatt tetszik, akkor megnyugtatlak, lesz még benne bűnügy.

Örülök, hogy tetszik, és köszönöm, hogy olvasod.

Üdv: FJ.
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2016-04-04 07:54:51

válasz Ylen Morisot (2016-04-03 18:46:17) üzenetére
Kedves Ylen
Köszönöm, hogy még nem hagytad abba az olvasást.
Kérdezed: Mirét fontos az öltöny? Ezt majd egy pszicholós is meg kédezi majd. Várd meg rá a választ.

Remélem érdemes lesz tovább olvani.

Üdv: FJ.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2016-04-03 22:46:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!

Alakul már az újabb nyomozás... :)
Végül még Pétert is megfertőzi Kinga a szenvedélyével.

Jó a történet, és jól is írsz.

Judit
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1743
Időpont: 2016-04-03 18:46:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!
Az már biztos, hogy baj lesz! Ahol Kinga ott van! :)
De miért annyira fontos Péternek az öltöny? Mikor derül ki?
Érdeklődve olvasom:
Ylen

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)