HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44946

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2016-04-04

Amíg beérik a gyümölcs 6/5

Délután három körül indulnak a kisnővérek levetni az egyenruhát és irány haza. A lányok nevetgélnek, sikonganak Melinda körül, őt észre sem veszik, nem törődnek vele. Melinda zsebében megcsörren a telefon. Rosszkedvűen szól bele, szinte támadásra készen.
- Tessék!
- Kialudtad már a mérgedet, te pukkancs?
Tamás volt. Ha a fiú most itt állna előtte, talán elég, ha ránéz. De a telefonba beszélni kell. És néha olyan nehéz beszélni. Egyébként is, később akarta hívni, útban hazafelé.
- Az nem méreg volt, komolyan beszéltem.
- Tényleg elmentél a kozmetikába? - Tamás kérdésén érződik a hitetlenség, mintha azt várná, hogy felnevet: csak tréfa volt!
- Annyira meglep, hogy komolyan gondolom, amit mondok? Holnap reggel megyek jelentkezni.
- A főiskolán már bejelentetted?
- Igen.
- És mit szóltak?
- Hát azt, hogy még gondoljam meg. Egyébként, elmehetek, ha akarok, nem tartanak vissza...
Tamás olyan sokáig hallgat, hogy Melinda belehallózik a készülékbe.
- Itt vagyok - mondja a fiú.
- Holnap reggel megyek - ismétli Melinda, és vár valamit, maga sem tudja mit. - Hallod, Tamás?
- Hallom. Holnap eldől, hogy mi lesz. De te döntöd el. Hányra mész?
- Nyolcra.

- Hová mész reggel nyolcra? - ül le mellé Tamara. - Te el akarsz menni?
- Igen, el akarok menni, - hirtelen felugrik és dühösen kiabál - és el is megyek reggel, mert elegem van mindenből, elegem van abból, hogy leszidnak, megbüntetnek, kioktatnak mint egy taknyos gyereket. Elegem van belőletek is, ha tudni akarjátok. Ezután nyugodtan köszörülhetitek a nyelveteket rajtam, már nem érdekel. Jól nézzetek meg, mert most láttok utoljára.
- Ne őrülj meg! - szól döbbenten Irén.
- Melinda, ne olyan hevesen - húzta le maga mellé Tamara. - Nem kell mindjárt megsértődnöd. Ismerd el, hogy hibáztál, hát megkaptad a büntetésed, máskor majd jobban figyelsz, de azért még nem kell világgá menned.
Melindát már nem lehet leállítani. Anna néni úgyis azt mondta, hogy beszélje meg a lányokkal is, hát akkor tessék. Teljesült a kívánsága. Hadd tudja mindenki, hogy ő kozmetikus lesz, mert elege van már a vérből, meg a hányadékokból, elege van a letolásokból, meg a megfelelni akarásból, a vele társuló stresszel együtt. Ezután majd hajat mos, meg felkeni a krémeket az olyan úri nők arcára, mint Martin anyja, de legalább nyugalom és csend lesz körülötte, és még pénzt is keres, többet, mint hogyha ápolónő lenne.
- Ne őrülj meg! - Irénnek ez a szavajárása. Melinda úgy érzi, ha még egyszer kimondja, tényleg meg fog őrülni.
Aztán csend lesz körülötte. A lányok döbbenten merednek rá. Mindenki őt nézi. Ezt az arcát még nem ismerik, és nem is értik mi ütött bele. Az elmúlt két év minden keserűségét rájuk zúdítja, majd a sarokba vágja a köpenyét, s feldúlt, kipirult arccal indul az ajtó felé.
Tamara tér először magához.
- Azért még gondold át. Egész életedben bánni fogod, hogy pár hónappal a diplomaosztás előtt hagytad el a főiskolát - kiabál utána, de az ajtó nagy durranással becsapódik. A szavak már nem jutnak el Melinda fülébe.
Akkor előveszi a telefonját. Teljesen nyugodt a hangja.
- Szia Tamás. Tudsz róla, hogy Melinda el akarja hagyni a sulit? Neked mit mondott, mindent tudni akarok...
- Ne őrülj meg! - kiáltja újra Irén. Erzsike meg odasúgja a mellette álló Viviennek.
- Hallottad? Milyen szemét ez a Katona. Ez nem is szakított Tamással...

Reggel a szokásos időben eljött otthonról. Aztán a HÉV-en azon gondolkodott, mit is fog csinálni nyolc óráig. Nézett ki az ablakon ráérősen, hiszen már nem kell tanulnia. Mindig a HÉV-en tanult, ott fogott a feje a legjobban, de most már vége, most nézheti, hogy rohannak a fák, elmerülhet a tájban.
A szeme azonban nem azt látja, amit néz. Azt látja, hogy érkeznek a lányok a kórházba. Bevárják egymást a kapu előtt, s lökdösődve, kacagva rohannak fel a lépcsőn.
Aztán Tamást látja. A volán mellett ül. Egy idegen, szigorú, gondterhelt Muhi Tamás. Az ő Tamását, a mosolygósat elvesztette néhány nappal ezelőtt.
Tamás megváltozott, nem érti meg őt, és nem is akarja megérteni. Az eszébe sem jut, hogy ha ő kimarad az iskolából, akár össze is házasodhatnának.
Tolakodnak a képek eléje. Most is Tamást látja, amint ülnek a Fácánban, s ő izgatottan mesél...
Mindent el szokott mesélni Tamásnak, tövéről, hegyére. Most éppen Liliről mesél, a puha, göndör fürtjeiről, a hatalmas acélszürke szemekről, arról, hogy milyen nagyon várja őt mindig...
Most látja maga előtt, amint Tamás megfogja kezét az asztalon és megkérdezi:
- Te kislányt szeretnél?
Érzi, hogy belepirul, és sokára kinyögi:
- Igen.
Látja Tamás mosolyát. Mindig valahonnan mélyről indul el, s csak sokára terül szét az arcán az a kedves, lágy mosoly. Már megismeri ezt a mosolyt, már látja akkor, amikor elindul bentről. Előbb a mélyfekete szemekben jelenik meg, aztán lassan, fokozatosan beragyogja az egész arcát. Ilyenkor akaratlanul hozzá simul, beletúr göndör fekete hajába, s élvezi hogy őt is beragyogja és melegíti ez a bársonyos Tamás-mosoly.
Most megint a lányokat látja, amint vihogva futnak fel a lépcsőn. Ott van Tamara, Irén, a kis Lányi Julcsi, Erzsike, a mindig komor Izolda, Vivien, meg a többiek.
Végállomás. Lassan bandukol, hiszen ráér, ideje van bőven. Aztán mégis felszáll a 6-osra, nincs kedve a hídon átgyalogolni. Tömve van a villamos. Tolakodnak, lökdösődnek az emberek. Mindenki siet ilyenkor reggel, munkára, vonatra, iskolába. Van, aki uszodába megy, vagy fodrászhoz, piacra, de ráérősen sétálgató embert egyet sem látni.
Tamara éppúgy kiönti a poharakba a tejet, vagy teát, mint ő. Csak Lili nem fog reggelizni, Lili őt várja. Bencének sem fog mesét olvasni senki. Pedig az anyukája is nagyon ritkán tudja meglátogatni, van még három kisebb gyereke otthon. Bertalan doktor azt mondta, hogy még hosszú az út a gyógyulásáig.
Lili azt mondta, a gyerekeket nem szabad becsapni. Az ember ne csapja be saját magát se.
Bertalan doktor azt mondta, hogy ő a szívével tanulja azt, amit másnak az eszével kell megtanulnia. Azt mondta, hogy jó nővér lesz. Alighanem igaza van Bertalan doktornak. A szívével tanulja meg, a szívével, ami most vadul kalapál a hirtelen rászakadt felismeréstől.
A villamos ajtajai bezárultak, már nekilódult, vidáman csörömpölve, szeszélyesen dülöngélve szalad tovább a Deák térről, ahol ő elfelejtett leszállni.
Mintha kötél feszülne a Tátra utcai kórház és a száguldó villamos között. Szorongó pillantásokból, megkönnyebbült sóhajokból, könnyekből, ragaszkodásból, aggodalomból, álomittas szuszogásból font kötél ez, amely pattanásig feszül.
S a kötél másik végén is ő áll, Pál Melinda kisnővér, fehér fityulában, egyenruhában.
Ezt tudta Tamás is, és tudta Anna néni is, még Tamara is tudta, csak ő nem tudta.
A könnyek végigcsorognak Melinda arcán, beszivárognak a szájába. A kalauz rosszallóan nézi, hogy még menet közben a lépcsőre áll, hogy elsőnek szállhasson le.
Egyetlen taxi áll az állomáson. Egy kalapos férfi is azt igyekszik elérni, de Melinda megelőzi, felrántja a kocsi ajtaját:
- Tátra utcai kórház - lihegi.
A sofőr begyújtja a motort, lecsapja az órát s már indul is. A Körúton pirosat mutat a lámpa, hosszú kocsisor áll előttük.
- Ezt kifogtuk - morogja a sofőr - Elkésik, mi?
- Nem... - szipog Melinda. - Még időben odaérek.
Ezerháromszáz ötven forintot mutat az óra a kórház kapuja előtt. Melinda odaadja mind a két ezresét, egy fillérje sem marad.

folyt. köv...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2016-06-09 10:11:16

válasz prince (2016-06-08 16:28:36) üzenetére
Kedves Zoli!

Ekkora elismerésre, mint egy "öreg medve" elérzékenyülése, bevallom nem számítottam, de annál inkább örülök neki. Hálás is vagyok érte, nem mindennapi örömet szereztél vele.
Köszönöm szépen.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2016-06-09 10:04:51

válasz Finta Kata (2016-06-08 11:28:31) üzenetére
Köszönöm, drága Kata, hogy időt szánsz rám.
Elismerő soraid nagyon sokat jelentenek nekem. Hálásan köszönöm.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1160
Időpont: 2016-06-08 16:28:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Nem szeretnék illetlen lenni, de nagyon rafinált vagy. Szépen előkészíted a terepet és utána megcincálod az ember érző, empatikus oldalát. Már-már elérzékenyültem - öreg medve létemre-, pedig nem volt betervezve. Persze sejteni lehetett, de nem mindegy, hogy miként van megírva. Nekem Melinda vívódása megható volt. A gondolatainak leírása ragyogó. Bizony úgy éreztem, hogy belelátok általad a fejébe.
Most láttam, hogy sajnos csak 6 része van az elbeszélésednek. Azontúl, hogy kíváncsi vagyok, egyben szomorú is, mert lassan befejeződik a történet. Szóval nincs más hátra, elkezdem az utolsó fejezetbe is.

Szeretettel

Zoli
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2016-06-08 11:28:31

Kedves Ida!
Nagyon jó a történeted, nem csupán a tartalma, hanem az is, ahogyan leírod. Remek író vagy, ill. lesz Belőled, ezt komolyan mondom.
Sajnálom, nagyon elfoglalt voltam, hogy így lemaradtam, de pótolom
szeretettel ölel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2016-04-06 19:33:46

válasz oroszlán (2016-04-06 10:13:24) üzenetére

Köszönöm szépen, drága Ica, pozitív véleményed. Sokat jelent nekem.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6346
Időpont: 2016-04-06 10:13:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tetszett ez a része is drága Ida, néhol olyan szépen, költőien fejezed ki Melinda gondolataid.
Szeretettel olvastam: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2016-04-05 21:31:45

válasz efmatild (2016-04-05 13:56:13) üzenetére
Kedves Matild!

Hiszen ismersz. Tudod, hogy magam is szeretem, ha jól végződnek a dolgok.
Csak felhívom a figyelmed arra, hogy nálam az olvasó nem lehet biztonságban az utolsó sorig... Szóval lehet számítani némi izgalomra még mindig. Szólj, ha nem így lesz. :)
Köszönöm soraid, és örülök, hogy követed Melinda "beérését". :)

Ölellek szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2016-04-05 21:26:46

válasz eferesz (2016-04-04 23:09:40) üzenetére

Köszönöm, hogy olvasod Szabolcs, és örülök, hogy tetszik.

Szeretettel
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
364
Időpont: 2016-04-05 13:56:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Meghatódva olvastam ezt a részt, ahogy Melinda másnap felkel a szokott időben, utazás közben eszébe jut, hogy mit és kiket hagyott ott! Örülök, hogy végre észhez tért, tudja, hogy neki az a hivatás, amit választott fontos. Kíváncsi vagyok a befejezésre, remélem minden jól alakul...:)
Sok szeretettel: Matild
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2278
Időpont: 2016-04-04 23:09:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Gyönyörű folyamat, ahogy érik a gyümölcs.
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2016-04-04 22:27:29

válasz hundido (2016-04-04 19:03:41) üzenetére

Szia!

A könnyekig meghatódom soraidon. Ha Neked élmény, az nekem öröm.
Köszönöm szépen.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2016-04-04 22:25:02

válasz sailor (2016-04-04 18:55:35) üzenetére

Kedves sailor!

Örülök, hogy élmény számodra. Nekem öröm.
A kiragadott idézetnek is nagyon örülök. Nem volt hiába Melinda megpróbáltatása, hiszen annyian szurkolunk neki. Köszönöm soraid.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2016-04-04 20:23:31

válasz Ylen Morisot (2016-04-04 18:39:37) üzenetére

Drága Ylen!

Annyi dicséretet kapok tőled... talán meg sem érdemelem. Azért nagyon örülök a két kiválasztott résznek.
Megvallom Neked őszintén, hogy magam is annyira beleéltem magam, hogy írás közben olykor összefolytak a betűk. (lehet, hogy kinevetsz miatta) :), de nem baj... örülök, hogy tetszik.
Ölellek szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5056
Időpont: 2016-04-04 20:15:56

válasz T. Pandur Judit (2016-04-04 15:23:53) üzenetére

Kedves Judit!

Igen megtisztelőek számomra elismerő soraid. Köszönöm szépen.

Ki a Katona? Igen jól tippeltél, Tamara, a barátnő.
Hadd legyen még egy kis izgalom... :)

Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
934
Időpont: 2016-04-04 19:03:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
"a gyerekeket nem szabad becsapni. Az ember ne csapja be saját magát se.

Bertalan doktor azt mondta, hogy ő a szívével tanulja azt, amit másnak az eszével kell megtanulnia. Azt mondta, hogy jó nővér lesz."
Nagyon igaz mindegyik! Köszönöm az élményt, amit e műved ad nekem! Üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2016-04-04 18:55:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Köszönet az élményért!
Az ilyen sorokért:
"Bertalan doktor azt mondta, hogy ő a szívével tanulja azt, amit másnak az eszével kell megtanulnia. Azt mondta, hogy jó nővér lesz. Alighanem igaza van Bertalan doktornak. A szívével tanulja meg, a szívével, ami most vadul kalapál a hirtelen rászakadt felismeréstől."

Szeretettel:sailor
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1619
Időpont: 2016-04-04 18:39:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Két bekezdés: "Látja Tamás mosolyát...." és "Mintha kötél feszülne..." - gyönyörű! Költészet!
Mikor ehhez a részhez ér az olvasó, kifut a tej, leég a rántás...de nem lehet abbahagyni az olvasást! Pedig a szem kissé már párásodik...
Ölellek szeretettel:
Ylen
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4422
Időpont: 2016-04-04 15:23:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Ezt nagyon szépen írtad meg! A felismerést a villamoson...

Ki a Katona, aki nem is szakított Tamással? Melinda barátnője Tamara? Én úgy veszem ki a történetből. No még ilyet!

Judit

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fecnikre dörzsöltem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Ki valakit címmel a várólistára

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Ha olvasod verseimet című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Vándorló világ2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Emlékvölgyem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hárman az asztalnál című alkotáshoz

Delory Nadin alkotást töltött fel Az írás nekem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)