HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49050

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2016-04-08

Visszatérők (ötödik rész)

Ort és Zana nem akart többé hazatérni. Az idegenek, akik már nem is voltak annyira idegenek, a hetedik éve éltek itt az öreg Földön, ami egykoron, több mint kétezer éve az őseik szülőbolygója volt, most, hogy újra lakható, visszatértek azok, akiknek minden vágyuk volt az, hogy az ősi földet újra benépesítsék. Nem tudták, csak feltételezték, hogy kipusztult a maradék emberiség, meglepődtek a maréknyi embercsoport láttán, akik betegségektől gyötörve, egyre csak fogyatkozva, de még éltek, igaz már igencsak primitív létezésben. A kolónia elhatározta, hogy a két fiatalt megtanítják a nyelvükre, és ha sikerül, alapoktatást is kapnak, bár sok eredményt nem vártak, mivel mindkettő elhagyta a húsz évet, de ez sem volt biztos, mert a koruk faggatásánál, lehet, hogy nem értettek meg mindent. Az ujjaik segítségével mindketten húszat mutattak, lehet, hogy ikrek voltak, de lehet, hogy nem is voltak testvérek, inkább szerelmespárnak látszottak, de náluk minden megtörténhetett, hiszen természetes volt a vérfertőzésből született gyermek.
A kolónia vezetője és az idősebbik orvos, a biztonság miatt átment a földiekhez, hogy kifaggassák az idősebbeket a két fiatal távozása ügyében. Kerülni akartak mindennemű konfliktust velük. Odaérkezésükkor csak néhány időssel tudtak kommunikálni, bár ők sem voltak annyira idősek, úgy ötvennek látszottak, de ennél idősebb embert nem láttak közöttük most, és eltűnt az a két pici gyerek is, akik, ha megjelentek az idegenek, kíváncsiságtól hajtva csak körülöttük futkároztak. Megnyugtatták őket, így akarta mindenki, talán nem kapják meg a betegséget, vagy ha mégis, kigyógyítják majd belőle őket.
- Mi mind elpusztulunk, ez az egyetlen reményünk a fennmaradásra, nem születnek már gyermekek sem. Az Istenek elátkoztak minket - és az égre mutatattak minden.
A kolónia vezetője kirakott a terepjáróból egy nagy ládára való élelmiszert, és megköszönve a meleg fogadtatást, elköszöntek, megígérve, hogy a fiatalok időnként hazalátogatnak majd.
Ort és Zana gyorsan haladt a nyelvtanulással, lelkesedésük határtalan volt, az idegenek szokásait, öltözködését, minden gond nélkül átvették, a tanulást játéknak fogták fel, nem fárasztotta őket. Miután már kezdtek beszélni az idegenek nyelvén, sok mindent elárultak a törzsükről. Például azt, hogy nem testvérek, Ort anyja meghalt és Zana anyja nevelte tovább, őket a törzs egymásnak szánta gyermekkoruk óta, de ők inkább testvéri viszonyt ápolnak, nem akarnak közös gyermeket.
A kolónia minden tagja meglepődve nyugtázta, hogy a primitív világból jövő fiatalok, milyen gyorsan tanultak, szinte észrevétlenül sajátítottak el mindent, tökéletesen beilleszkedtek. Zana szerelmes lett egy kolóniabeli fiatal fiúba, igaz nem nagyon talált viszonzásra, a fiú számára ő egy különc lány volt csupán, akit jó volt tanítani, de semmi több. Zanát ez nem térítette el, ha módjában volt, kereste a fiú társaságát.
Ort viselkedése megváltozott, sokszor üldögélt magában a tó partján, és bámult a messzeségbe. Lelkét időnként fájdalom mardosta, ami lehetett honvágy, vagy a felelősség érzete az elhagyottak miatt, nem tudta eldönteni melyik. Azt érezte tisztán, hogy neki haza kell mennie, oda, ahol született, azok közé, akik felnevelték. Félelem volt benne, félt az istenek haragjától, a kolónia haragjától, mert szent meggyőződése volt, hogy büntetést kap majd a hűtlenségért. Mióta idejöttek soha senki nem mondta, hogy haza is mehetnek. Ort rabnak érezte magát. Álmaiban hallotta az otthoniak hívó szavát, segítségkérő kiáltásaikat, verejtékben úszva riadt fel álmaiból. Nem látta már odaát fellobbanni az esti tüzeket, melyek azt sugallták volna, hogy minden rendben van. Ezek a tüzek voltak számára a szeretet lángjai, az összetartozásé, a különös történetek messze mutató fényei. Itt hallott először az őseiről, akik folyton vándorolva, és a betegségektől megtizedelve, végül ezeknél a barlangoknál letelepedtek. Meséltek a távoli világ furcsa tárgyairól, a romokban heverő építményeiről, melyekről senki sem tudta honnan kerültek oda, kik építhették. Itt minden csodálatos és új, de nem volt az itteniekkel egyenrangú, mint valami különleges tárgyal, úgy bántak vele, hideg, szeretet nélkülinek érezte ezt az életét. Zana is eltávolodott tőle, már nem beszélnek meg semmit esténként a tó partján. Egyre jobban érlelődött benne a hazatérés gondolata. Visszatartotta a félelem, hálátlannak fogják gondolni, és lehet, hogy megbüntetik.
Nagy izgatottság lett úrrá az egész kolónián, elérkezett az ideérkezésük hetedik éve, és Wolf lakóinak ígérete révén, egy új űrhajónyi visszatérő landolt az öreg Földön, magukkal hozva a civilizáció építéséhez nélkülözhetetlen tárgyakat, műszereket, gépeket, eszközöket, anyagokat. Már nagyon várták őket.
Az újonnan érkezőket a kolónia, este köszöntötte, nagy vacsorát rendeztek, zenével, és bemutatták nekik a két bennszülött fiatalt is. Eldicsekedtek az ügyességükkel, beszélniük kellett, megmutattatták velük az itt tanultakat. Zanának tetszett is, de Ort szégyenlősen lehajtotta a fejét és nem volt ínyére a dolog. Hajnalban összekészítette az útravalót, ételt, vizet, az itt kapott cipőt, a ruháit, és még a hajnalhasadás előtt, a sötétben indult haza a dombokon át.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2016-08-05
Összes értékelés:
46
Időpont: 2016-08-06 22:42:28

Szia!

Teljes mértékben megértem Ort érzéseit. Hiába csak a part túloldala, de neki mégis az az otthona.
Várom a folytatást.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv.: E. Palton
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-04-16 23:40:47

válasz Ylen Morisot (2016-04-14 20:07:14) üzenetére
Én is kedves Ylen és a befejező részben meg is látod, mert feltettem ma. Köszönöm a kitartó figyelmedet és az olvasást. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-04-14 20:07:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Bár Zana a nyitottabb, a kíváncsibb, a vállalkozó kedvűbb (mint általában a nők), most mégis Orttal maradtam lélekben, és kíváncsian várom, mire ér haza, mi lesz a folytatásban.
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-04-12 21:17:47

válasz eferesz (2016-04-09 16:33:38) üzenetére
Jön a folytatás, de lehet, hogy az a befejező rész lesz.. Még nem tudom.
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2746
Időpont: 2016-04-09 16:33:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Érdeklődve várom a folytatást!

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = H címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Hiába kereslek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) halálsor című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az idő múlik címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Gy című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Beszél az idő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a meghallgatás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) szégyen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) halálsor című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)