Бежит тропинка с бугорка,
Как бы под детскими ногами,
Всe так же сонными лугами
Лениво движется Ока;

Колокола звонят в тени,
Спешат удары за ударом,
И всe поют о добром, старом,
О детском времени они.

О, дни, где утро было рай
И полдень рай и все закаты!
Где были шпагами лопаты
И замком царственным сарай

Куда ушли, в какую даль вы?
Что между нами пролегло?
Всe так же сонно-тяжело
Качаются на клумбах мальвы...
____________________________


OKA - 4

Mint gyermek lábai elé,
A dombról most is fut le ösvény,
És most is álmos rétek mentén
Ballag az Oka lefelé;

Harangok zúgnak, alkonyul,
Ütést ütés követ sietve,
Gyermekkoromról szólnak egyre,
S a múlt előttem elvonul.

Ó, reggelek, ti édenek!
Éden volt minden dél, napszállta,
S a lapát kard szerepét játszta,
A fészer várnak tette meg.

Elmentetek... Hová? Mi tájra?
Köztünk miféle rút falak?
Pedig a parkban álmatag
Most is úgy ring a súlyos mályva...

* * * * *