HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48416

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2016-04-18

Hétfő

Az álom kapuján kilépve tudatom perifériáján már érzékelem a redőny csíkjai között átlopakodó reggeli derengést. A szoba teli van az éjszaka sejtelmeivel.
Jólesően nyújtózkodom. Ismét egy újabb nap! Élek! Várom a csodákat! Frissen, kipihenten pattannék ki az ágyból, mikor gonoszul belém nyilall a tény: hétfő van.
Már nem is vonz annyira a gyors felkelés gondolata. Na, jó, kicsit szunyókálok még. Munkába megyek, van még időm.
Kisvártatva a telefon is belevijjog a csendbe. Ébresztő! Ettől hirtelen lefáradok. Szándékosan a legvisszataszítóbb hangot választottam a beállításkor. A kellemest meg se hallanám. Lenyomom. Nem is vagyok még annyira éber, még pihenek. Csak még egy icipicit!
Ötpercenként nyomkodom a gombot, hallgattatom el utálkozva, de a készülék újból, és újból erőszakoskodik. Próbálom számon tartani, hányadik lenyomásnál tartok. A sokadiknál végképp elnémítom.
Sodródom vissza az álmok birodalmába. Mikor már majdnem alszom, óvatosságból megnézem az időt. Szent ég! A végén még elkések!
Leküzdöm a rám telepedett súlyos fáradtságot, és kábán felülök. Fizikai fájdalom gyötör, a testem minden sejtje tiltakozik. Lelógatom a lábam, rá is állok. Mint két éles tőr, úgy fúródik a lábszárcsontom a csípőmbe. Forog a szoba, én szédülök. Visszarogyok.
Ülve kezdek öltözködni. Csak a zoknit, mert fázik a lábam. Kicsoszogok, felteszem a kávét. Aztán egyre gyorsul a tempóm, már-már cikázok a fürdőszoba, hálószoba és konyha közt, mert vészesen fogynak a percek. Mikor a szemem sminkelem, már a kezem se remeg. A koffein hat.
Elindulok, friss vagyok, mondhatni azt, hogy gyors, kapkodok, sőt rohanok ki a kapun. Az utcán a járókelők fiatalos, energikusan lépkedő középkorú asszonyt látnak.
Nem tart sokáig. A munkahelyhez közeledve lassul a tempóm, egyre nehezebben emelem és rakom előre a lábam. Végtagjaim sztrájkba lépnek. Térdembe valami beleszúr. Az eddig rejtőzködő fájdalmak hol itt, hol ott törnek elő. Begörcsöl a vádlim.
Mire beérek, már öregasszonyosan csoszogok, a hátam meggörnyed. Vonszolom magam felfelé a lépcsőn. Egy emelet csak, de ismét fontolgatom, hogy kérek liftkulcsot.
A tanári szobában huzat fogad. A klimaxosoknak már megint melegük van. Fázni kezdek, és fejgörcs gyötör. Az erőm végképp elhagy. Semmi kedvem itt lenni.
Erőmorzsákat szedegetek össze, és keverek egy újabb adag gyorskávét, porból. Lerogyok az asztalomhoz. Kortyolgatom a keserű löttyöt, küzdök az alattomosan ólálkodó álomkórral, amely lopva ismét környékez. Lábaimat ólomsúlyok szögezik a padlóhoz. Az erőm a semmibe foszlik. Érzem, másodperceken belül álomba merülök.
Hallgatom a többiek semmitmondó fecsegését. A köszönésemet ma is elfelejtették viszonozni, de ahogy hallom, nem vagyok kivételezett. A kollégák is küzdenek a hétfővel. Láthatatlanná válva érdekfeszítő szociológiai tanulmányokat folytatok. Megtudok minden hétvégi történést, pletykát. Van, aki máris gyereket nevelget, pedig még lent vannak az udvaron. Mert a jó tanár mindenkinél mindent jobban tud.
Az most nem én vagyok.
Megszólal a csengő.
A reflexek működésbe lépnek. Leteszem a bögrét, felveszem a könyveket, a jegyzetfüzetemet. Feltápászkodom. A derekam jelez, becsípődéssel fenyeget. Hallgatok rá, óvatosan lépkedek az ajtó felé. A keskeny nyílásban épp gyűlést tart a fél tantestület holmi lényegtelen dologról. Valahogyan átverekszem magam köztük, és kilépek a folyosóra, ahol még hallhatom az ellenkező irányból késve érkező kolléganő cipőjének kopogását.
Mire a felső emeletre érek, már újból fitt vagyok és fiatalos. Ráköszönök a vad vágtában lépcsőző, egymást kergető, csépelő, lökdösődő új generációra, néhányan még vissza is köszönnek. A szám fülig ér, megtanultam a színészmesterséget az évtizedek alatt. A nebulók nem vehetnek észre semmit a bennem dúló hétfői harcból.
Mert közben csak arra tudok gondolni, hogy anyám ilyen idős korában már nyugodt, kényelmes, nyugdíjas éveit élte.
Az ötödikeseim közül néhányan odajönnek, kedvenc fiaim átölelnek és mesélnek. Melegszik a lelkem. Megsimogatom a kisfiú arcát, aki biztosan nem aludt az éjjel, látom a szemén. A két kislány közül a cserfes csicsereg, és rendezi a fiúkat, a másik csak mosolyog. A terembe már boldogan megyek be velük.
Kezdődik a hét.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-10-19 20:21:40

válasz T. Pandur Judit (2016-10-19 16:43:46) üzenetére
Kedves Judit!
A hétfő amúgy is nyűgös nap, hát még ilyen "öregesen"! Egyetértek veled maximálisan. A gyerekeknek se jó, túl nagy már a korkülönbség, a nézetek, elvek közti különbség. A gyerekek előítéletesek az idős tanárok iránt, nem az kell nekik, hogy a "nagyanyjuk" legyen a tanáruk. Nem tud az idős tanár hatékonyan tanítani abban a társadalomban, amelyik nem becsüli meg a kort, nem tiszteli az idős embert. Nem úgy kellene megoldani bizonyos problémákat, hogy feljebb tologatják a határt. Kicsit ezekre a dolgokra szerettem volna ráirányítani a figyelmet, saját nyűglődésemen keresztül.
Örültem a gondolataidnak, köszönöm!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2016-10-19 16:43:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Bizony a nyugdíjkorhatár tologatása roppant megviselő. Több szempontból is.
Nem tudunk segíteni a gyerekeinknek az unokáinkkal, mint a mi nagyszüleink tették.
Nem tudunk gondját viselni az idős szüleinknek, mint a szüleink tették.
Nem tudunk helyet adni a fiataloknak, betanítani őket, felvértezni az évtizedekig tartó helytállásra.
Borzasztó érzés, hogy a testünk már nem engedelmeskedik, de mégis elvárják tőlünk a maximumot. /Örüljünk, hogy még van hol dolgoznunk./

Judit
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-05-22 21:14:01

válasz Rita (2016-05-22 19:52:12) üzenetére
Kedves Rita!
Te is megmelengetted a lelkemet most a soraiddal! :)
Annak meg különösen örülök, hogy a hétfő nyűgjei másnál, nálad, is előfordulnak, legalább nem vagyok egyedül. :)
Örülök, hogy olvastad! Én köszönöm neked!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2016-04-26
Összes értékelés:
112
Időpont: 2016-05-22 19:52:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Lenyűgöző az írásod,ahogy végigvezeted a gondolatokat.párhuzamosan "átéltem" az én reggeleim nehézségeit.Nagyon tetszik, hogy a történet végén megmelegedett a lelked, és boldogan kezdődik a hét ".
Köszönöm,hogy olvashattam.

Szeretettel:

Rita
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-04-29 19:13:38

válasz Mukli Ágnes (2016-04-29 06:51:41) üzenetére
Köszönöm kedves Ágnes a véleményed!
Talán több is átment a sorok közt, mint amire eredetileg gondoltam, de vállalom.
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1462
Időpont: 2016-04-29 06:51:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Magával vitt az írásod.Sok minden átjött a sorok között.
Talán azért is mert szeertem a pedagógusokról szóló írásokat.
Szeretettel olvastam: Ágnes
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-04-20 20:35:16

válasz efmatild (2016-04-20 14:10:42) üzenetére
Kedves Matild!
Köszönöm a szívemhez szóló kedves gondolataidat!
A gyerekek minden nap adnak sok-sok örömteli pillanatot.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-04-20 19:50:48

válasz Bödön (2016-04-20 08:20:26) üzenetére
Szia Laci!
Mit nem mondasz! Azt hittem, ez a jelenség csak csajos nyavalygás, a férfiak könnyen kezdik a napot. Őszintén, megnyugtattál.
Üdv:
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
454
Időpont: 2016-04-20 14:10:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Nagyon érzékletesen írtad le, milyen is a hétfő egy dolgozó számára, milyen nehéz elkezdeni a hetet. Szerencsére én már nyugdíjas vagyok, de mindig gondolok azokra, akik reggel mennek dolgozni akár esik, fúj, ki korán, ki később...Addig, míg kedved leled a gyerekek tanításában, nincs baj!
Sok szeretettel olvastalak! Matild
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2016-04-20 08:20:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Hogy is mondja Shakespeare? A test eredendő természetes megrázkódtatásai? Nagyszerűen érzékeltetted a hétfői nap minden keservét, a harcot, amit önmagunkkal vívunk Én is átéltem, átélem. Kimegyek a pályára, felállok a kosárral szemben a tanítvánnyal. Neki nem szabad észrevennie, hogy fáradt vagyok, testem, lelkem elgyötört. Felveszem a maszkot és belevágok::: Üdv: én
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-04-19 20:38:48

válasz Kőműves Ida (2016-04-19 20:31:30) üzenetére
Drága Ida!
Ez tényleg nagyon személyesre, nyűglődősre és őszintére sikeredett. Ki kellett írni magamból, mert szenvedek a hétfő reggelektől.
Sajátos nevelési igényű gyerekeket kértem matekból, és tőlük kapom azt, ami miatt még tudok tanítani.
Forgatom az agyamban a szombat reggel történetét is!
Nagyon örülök, hogy együtt éreztél velem!
Ölellek szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-04-19 20:32:02

válasz sailor (2016-04-19 18:44:45) üzenetére
Kedves Sailor!
Köszönöm!
Örülök, hogy megírtad, mely részek tetszenek. Van az idézettek közt, amelyik nekem is tetszik. :)
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5763
Időpont: 2016-04-19 20:31:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Drága Ylen!

Igen, előbb csak a hétfő reggelek, azután majd jön a többi is sorra... forog a mókuskerék, évtizedeken át... előbb-utóbb elfárad az ember, kiég. Nálad még nincs nagy baj, ha a gyerkőcök meg tudják melengetni a lelkedet. Az jó jel! Tehát, még csak a hétfő reggelek... :)
Nagyon érzékletes, hiteles írás. Átéreztem pontról-pontra, mintha csak ott mentem volna melletted. Nagyon tetszett.

Ölellek!
Ida
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-04-19 20:27:57

válasz eferesz (2016-04-19 10:56:29) üzenetére
Kedves Szabolcs!
A gyerekek szeretete nélkül ezen a pályán nem lehetne maradni. Ők a fény! Hogy én mennyit tanulok tőlük!
Köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-04-19 20:25:10

válasz oroszlán (2016-04-19 10:14:40) üzenetére
Kedves Ica!
Így van, ahogy írod, a test elfárad, más időbeosztást, lassúbb tempót kívánna. Letagadhatjuk a korunkat, én is ezt tettem, egy éve még versenyt futottam a gyerekekkel a lépcsőn. Aztán utolért a korom.
Örülök annak, hogy tetszéssel olvastad! Köszönöm!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-04-19 20:20:37

Kedves Marica!
Sokan kezdjük így a hetet, azért írtam meg, mert nem egyedi. Nem jó ez a nyugdíjkorhatár-kitologatás, jó lenne legalább csökkentett munkaidőben dolgozni egy bizonyos kor után! Nekem egy rémálom a hét kezdete.
Örültem a soraidnak! Köszönöm!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3816
Időpont: 2016-04-19 18:44:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

"Ötpercenként nyomkodom a gombot, hallgattatom el utálkozva, de a készülék újból, és újból erőszakoskodik. Próbálom számon tartani, hányadik lenyomásnál tartok. A sokadiknál végképp elnémítom."

CSODA JÓ!
Pont ez megy sokunknál!
"A szám fülig ér, megtanultam a színészmesterséget az évtizedek alatt. A nebulók nem vehetnek észre semmit a bennem dúló hétfői harcból.
Mert közben csak arra tudok gondolni, hogy anyám ilyen idős korában már nyugodt, kényelmes, nyugdíjas éveit élte."
Ez is!
DE KÜLÖNÖSEN A BEFEJEZÉS-
"Az ötödikeseim közül néhányan odajönnek, kedvenc fiaim átölelnek és mesélnek. Melegszik a lelkem. Megsimogatom a kisfiú arcát, aki biztosan nem aludt az éjjel, látom a szemén. A két kislány közül a cserfes csicsereg, és rendezi a fiúkat, a másik csak mosolyog. A terembe már boldogan megyek be velük.
Kezdődik a hét."
Elismerésem!
Szeretettel:sailor
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2630
Időpont: 2016-04-19 10:56:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Köszönöm Neked, hogy a nehézségek ellenére megengedted magadnak, hogy melegedjen a lelked.
:)
Szeretettel: Szabolcs
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7522
Időpont: 2016-04-19 10:14:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Tetszett az írásod. Remekül ábrázoló helyzetkép a hétfői munkába indulás "fáradalmairól" hiszen bizonyos kor után már jobb lenne talán nyugdíjban lenni, hiába a szellemi frissesség, ha test elfáradt.
Szeretettel: Ica

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Csak így, egyszerűen 06. címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)