HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45580

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2016-04-19

Az ember küzdelme a széllel II.

(a második vers erről a "tabu" témáról)

Valami ujjat hozott a tavaszi szellő
homlokod sötét lesz mindig az őszi felhő,
néha nagyon meggyötör ameddig veled van
és nem tudsz te gondolkodni sem nyugodtan.

Nem ettél volna kolbászt vöröshagyma szósszal
egyszerű volna elmesélni egy pár szóval,
nem kellene a fogad összeszorítani
de nem szoktak ma már erről, egy szót sem szólni.

Sok benned a szél, nem tudsz már nyugodtan ülni
ha észrevennék, ki tudna a két szemed sülni,
a szemed könnyezik, azt gondolod felpukkadsz
mocorogsz a széken, és kínodban csak hallgatsz.

Itt most a kérdés: Mi lesz a legjobb megoldás?
Csak attól függ meddig tart még az előadás,
kimenni most nem lehet, ülve maradni kényszer:
Megismétlik a tapsot, háromszor vagy négyszer.

Megpróbálom mostan kiereszteni halkan
de azt mondják annak, mindig erős szaga van,
lehet, hogy mellettem nem veszi észre senki
hangosat azonban, azt meghallja mindenki.

De most már én nagyon megpróbálni sem merem
miért is nem nagyobb most itt ez a kis terem,
nem vagyok tisztában a következményekkel
nem kellene itt ülnöm, ily‘ dülledt szemekkel.

Akkor hátra ülnék valahol egy sarokba
lehet az illat bent maradna a nadrágban,
nem volna baj, ha hangosan is gondolkodnál
vagy várnának ott a sorban mint a katonák.

Előadásnak vége de most aztán szaladj
most már neked mindegy, csak nehogy felpukkadj,
de kilincs alatt a piros foglaltat jelez
egy női osztályon foglalsz most gyorsan helyet.

És amikor te ott benn már végre leültél
ily‘ mámoros gyönyört már régen nem éreztél,
egy örömteli sóhaj elhagyta a szádat
mikor a szél szabadon áttörte a gátat.

Hasusen, 2010 Märcius 12

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A szemérmetlen címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Az utolsó nap című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Boldog karácsonyt! című alkotáshoz

Zsenál bejegyzést írt a(z) Kallódók című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) A Nap nyugta című alkotáshoz

Regős alkotást töltött fel Küszöb címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Boldog karácsonyt! című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A Nap nyugta című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Félelem-TESZT (részlet) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)