HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47292

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2016-04-19

Az ember küzdelme a széllel II.

(a második vers erről a "tabu" témáról)

Valami ujjat hozott a tavaszi szellő
homlokod sötét lesz mindig az őszi felhő,
néha nagyon meggyötör ameddig veled van
és nem tudsz te gondolkodni sem nyugodtan.

Nem ettél volna kolbászt vöröshagyma szósszal
egyszerű volna elmesélni egy pár szóval,
nem kellene a fogad összeszorítani
de nem szoktak ma már erről, egy szót sem szólni.

Sok benned a szél, nem tudsz már nyugodtan ülni
ha észrevennék, ki tudna a két szemed sülni,
a szemed könnyezik, azt gondolod felpukkadsz
mocorogsz a széken, és kínodban csak hallgatsz.

Itt most a kérdés: Mi lesz a legjobb megoldás?
Csak attól függ meddig tart még az előadás,
kimenni most nem lehet, ülve maradni kényszer:
Megismétlik a tapsot, háromszor vagy négyszer.

Megpróbálom mostan kiereszteni halkan
de azt mondják annak, mindig erős szaga van,
lehet, hogy mellettem nem veszi észre senki
hangosat azonban, azt meghallja mindenki.

De most már én nagyon megpróbálni sem merem
miért is nem nagyobb most itt ez a kis terem,
nem vagyok tisztában a következményekkel
nem kellene itt ülnöm, ily‘ dülledt szemekkel.

Akkor hátra ülnék valahol egy sarokba
lehet az illat bent maradna a nadrágban,
nem volna baj, ha hangosan is gondolkodnál
vagy várnának ott a sorban mint a katonák.

Előadásnak vége de most aztán szaladj
most már neked mindegy, csak nehogy felpukkadj,
de kilincs alatt a piros foglaltat jelez
egy női osztályon foglalsz most gyorsan helyet.

És amikor te ott benn már végre leültél
ily‘ mámoros gyönyört már régen nem éreztél,
egy örömteli sóhaj elhagyta a szádat
mikor a szél szabadon áttörte a gátat.

Hasusen, 2010 Märcius 12

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A költő élete címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A Mikulás ajándékai című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Az Advent négy angyala címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A végtelen ott rejlik... című alkotáshoz

Regős bejegyzést írt a(z) Vihar. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A lovag című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) A temetés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A temetés című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Író-olvasó találkozó címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hang című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Holnap már című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)