Háttal menni zúgó szélnek
ifjak bátor erőnléte.
El sem indulni a vénnek
esély lehet egy időre,
lépteit jól összeszedve,
mint a fáról szakadt termést,
mely még őszig nagyra nőne,
ha a vihar nem tépné szét,
egy időre békén hagynák
napi gondok orkánjai,
rég nem futna, mint a hangyák,
csak legalább tudjon járni.
Ablak képernyőjén nézi
egyenesben lombok táncát,
széken ülve felidézi
ifjúsága száz románcát.
Szerettei ha nem jönnek,
megértően mordul egyet,
ősszé szürkült tavaszfények
ráncos bőrére vetülnek.
Elhessentve emlékeit
hátán hurcolt szembeszélről -
felderül bús arca megint
unokák csillogó szemétől !