Elgondolom, így Anyák napján,
vajon hol vagy, édes anyukám?
Fenn a mennyben, angyalok között,
a te lelked oda költözött?

Talán élsz egy Tündérszigeten,
s nem emlékszel a te szívedben?
Elgondolom, így Anyák napján
hogy is történt, édes anyukám...

Mi végre lett ez a végzetünk,
hogy a sorsunk nem közös nekünk?
Adtál nekem egy új életet,
s a tiédnek akkor vége lett.

Talán látta is lelki szemed,
milyen a te árva gyermeked?
Odafentről lenéztél reám,
ugye nem fájt már ott a hiány?

Meglehet, hogy új testet kaptál,
s nem mentél el, közel maradtál?
Elgondolom, így Anyák napján,
valahogyan vigyáztál reám?

Fényképeken láttalak csak én,
s álmaimnak néma rejtekén.
Szólítnálak, s nem hallom szavad,
néma a csend, s mindig itt marad.

Elgondolom, így Anyák napján,
mi lett volna, édes anyukám,
ha nem halsz meg, s nevelsz engemet,
meglehet, hogy más ember leszek?