HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47298

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: Ötvös Németh EditFeltöltés dátuma: 2016-05-16

Médiakirályok / mai történetŰ

Viola éppen álmodott amikor a telefonban megszólalt az ébresztő zenéje. Mozdulatlanul feküdt, habár agya hullámai már lassan magukhoz tértek és apró rándulásokkal jelezték a nőnek, hogy itt az idő a felkelésre.
Olyan jó álom volt. Egy cukrászdában múlatta az időt, de nem egy szokványos édességbazárban, ami szűk falak közé van szorítva.
Viola egy csodás szabadtéri területen lévő virágokkal sűrűn pettyezett, illatos lombokkal övezett tágas ligetben üldögélt, egy vastag ágra akasztott függőszékben.
Rajta kívül egyetlen egy emberszabású lény leledzett a közelben, a copfos, szeplős pincérlány. A kislány nem zavarta Viot, hisz azért volt, hogy a kényelmét biztosítsa.
Az, hogy miért nem volt több vendég, ki tudja. Az álmok már csak olyanok, mint a verselemzés. Ki tudja mire gondolt a költő, anno réges-régen , vagy akár mostanában?
Persze vannak egyértelműnek tűnő versek. Ezek biztos arra utal amiről a fáma, de ha azt mondja nekem valaki, hogy ő tudja melyik vers miről szól és most jön a lényeg, milyen állapotban volt a költő és mire gondolt közben... na ne, ezt nem adja be nekem senki, inkább a kanalas orvosság.
De hagyjuk ezt az Erigon szirupot, térjünk vissza a történethez.
A nő a főszereplőnő éppen benyelt egy falás fagylaltot. Annyira szerette ezt a hideg nyalánkságot, hogy úgy látszik még álmában sem tudott lemondani róla. Pedig vigyáznia kellett volna az alakjára hisz ebből élt. Színésznő volt ugyanis a foglalkozása, szakmája vagy hivatása kinek ahogy tetszik. Egy kisvárosi színházban szerepelt a számára mindent jelentő deszkákon.
Most konkrétan tényleg mindent, mert újra magányos volt. Jenő elhagyta. Az a Jenő, aki akiről azt hitte, hogy az igazi. Lehetett volna a neve Igazi Jenő. De nem az volt, éppen úgy ahogy nem volt Valós Elemér, Herceg Béla, Dúsgazdag Tihamér, Lovag Lajos vagy Gróf Manó sem.
Helyette akadt, Faló, Fakó, Tahó, Lomtár és Kontár vezetéknevű embere akivel több kevesebb ideig összekötötte az életét és a szabadidejét amit a színház bűvös falain kívül töltött. Ez az idő roppant kevés volt, mert ez a világ volt az élete.
Kapott szerepeit a tőle telhető legjobban játszotta el, szórtak neki tapsot, virágot bókokat és pókokat.
Élt, küzdött, kapaszkodott volt, hogy félkézzel, tíz körömmel egy adott feladatba, vagy sírdogálva az öltözője puha, öreg foteljában kucorogva, félhomályos délutánokon, amikor az árnyék lassan harapja be a fényt, azon aggódva, hogy képes lesz- e maradéktalanul megoldania a rá osztott szerepet. Úgy érezte, bármilyen nehéz neki kell megennie, mert ha nem sikerül, akkor a feladat falja fel őt és akkor vége, lejátszott, leszerepelt.
Ebben a kemény és könyörtelen világban ahol a nézőt elvarázsolja a színpadon lévő csodavilág a kulisszák mögött maga a pokol hét bugyra is előfordul és nem ritka szereplő.
Véres verejték, keserű könnyek, ideges kacagások, üvöltő ordítások, puha simogatások, néma sikolyok bújnak a láthatatlan emberi maszkok alatt.
Itt minden igazi, vagy semmi. Soha nem mondható meg igazán, hogy valódi- e a rád sugárzó bájos mosoly vagy netán a hátratett kéz már keveri az Atropa Belladonnát vagyis a maszlagos nadragulyateát örök altatónak, vagy ideiglenes bénítónak.
Viola kikanalazta a pasztellszínű gömböket, az olvadt részt felhörpintette majd kinyitotta a szemét, ezzel vége szakadt a fagyimámornak. Elégedetten csettintett a nyelvével és lenyalta a szája széléről a semmit.
Jólesően nyújtózkodott, megmozgatta lábujjait. A jobb lábán volt egy bütyke ami most megroppant. Hiába a sokféle színpadi cipő nem mindig kényelmes bármennyire is igyekeznek az öltöztetőnők. Most is a Médiakirályok című darabot próbálták.
Az ő szerepe egy középkorú, de még mindig toppon lévő és a fiatal frusskákat mélyen gyűlölő, ravasz, mindent bevállaló, hataloméhes, igazi túlélő nő megjelenítése volt.
A nő egy lapkiadó cég igazgatója és semmitől nem riadt vissza az eladási lapszám magas mutatóit megcélozva.
Viola jelleme nem egyezett ezzel a karakterrel, de ezt a szerepet ajánlottak fel neki, vagy semmit. Így vállalta.
Nem egy főszerep, mert ugye mivel a címéből is sejthető, hogy a Médiakirályok több felső-vezetői körből kikerülő ember véres raptorharca lehetett. Valaki előbb valaki később hullott ki belőle.
Viola kicsúszott a takaró alól és belebújt papucsába. Beletúrt rövid barna fürtjei közé és feltápászkodott. Kicsoszogott az apró konyhába, bekapcsolta az este bekészített kávéfőzőt. A konyhapultnak dőlve várta a fekete levet. Édesítőt pöttyintett bele majd a nappali kanapéjára dőlve behörpintette az ébresztő italt.
Mit vegyek fel ma? - morfondírozott.
Jó lesz valami sportos - válaszolt is magának rögvest- úgyis még csak az elején tartunk a próbasorozatnak.
Ellöttyintette a maszatos bögrét és magára öltötte aznapi toalettjét. Ami egy farmerből napságra vászonblúzból és egy sportcipőből állt.
Vállára vetette barna bőrtáskáját és útnak indult.
Közel lakott a Hetedik sugárúton lévő színházhoz, így gyalogosan haladt a koszos járdán, kerülgetve a reggeli kutyasétáltatás kellemetlen nyomait
- Pedig ha belelépnék, biztos szerencsém lenne - gondolta.
Azzal átlépett egy nagyobb kupacot.
A színészbejárón átsétálva odaintett portás Jucinak és már ott is volt az öltözőben.
Ledobta a táskáját és belehuppant a süppedős fotelba. Kicsit átnézte a szerepet és várta a kezdést. Ami hamarosan meg is történt.
Ha tudta volna mi fog történni azonnal szedi a sátorfáját, vagy be sem jön inkább beteget jelentett volna. De nem tudta, nem volt varázsgömbje és a mentalista tagozat első osztályát végezte éppen, így még nem volt profi a jövőbelátás akadályokkal teleszórt nehéz terepén.
A nevét hallotta, hívta az ügyelő. Számára ez a hang megkérdőjelezhetetlen voltot képviselt. Tűzön, vízen, hurrikánon és kásahegyen is átkelt volna ha ezt az orgánumot meghallotta.
Ott állt a színpadon ami hamarosan kínpaddá változott. A tegnapi idillikus légkör ma délelőttre hideg, nyirkos köddé változott.
Olyan sűrű volt a köd, hogy Viola csak tapogatózva tudott benne közlekedni.
A hangulat ridegsége abból fakadt, hogy a rendező agyát felhúzta valami motorikus egérhad.
Ez a hangulati egység pedig a színészeken csapódott le ami természetes ugye mindenhol így van. A Rendező kifröccsentette szájnyílásából a kezdési feladatot.
Viola nekilátott volna annak végrehajtásának, de a Rendező csinált és mondvacsinált indokokkal annyira lesokkolta, hogy az amúgy is klimaxos nő arca kipirosodott, az összes hajszála töve verejtékezni kezdett, bővizű patakként zúdult a tarkójára, majd le a háta közepén lévő mélyedésen lecsurgott a csipkés bugyijába, majd a combján, a lábszárán végig a zoknijában bugyogva a tornacipőjébe tocsogva, cuppogva megállt. Viola lába remegett közben mint malacfül a kocsonyában. A stressztől szinte mozdulni sem tudott. Lefagyott és agyát elborította egy zselészerű anyag. Tompa volt mint Mihály.
Megalázva, lelkileg kifosztva hátrament az öltözőbe... lehántotta magáról csatakos ingét és megmosakodott, mert az erős terheléstől meginduló izzadtságzivatar állapotát nem tudta elviselni tovább.
A nap folyamán még kapott néhány dartsot a hátába, de előrelátóan a friss póló alá felvette a kipárnázott golyóálló mellényét, így csak kisebb nagyobb ütéseket érzett amitől elvesztette egyensúlyát, de nem sérült maradandóan.
De minden jónak és rossznak is vége szakad egyszer, a nap és a próba is alkonyat felé fordult. Viola és a Médiakirályok is megmenekültek mára.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Ötvös Németh Edit
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1346
Időpont: 2016-05-19 16:38:53

válasz inyezsevokidli (2016-05-19 07:24:46) üzenetére
Kedves Ildikó!
Köszönettel veszem, hosszú leveledet. A kedves szavaknak külön ôrültem.
Ha jól olvastam Te 60 évesen kezdtél újra írni.
Én 50 évesen írtam meg életem első versét. Ez történt három hete.......és éppen a mérgezet nyilak hatására. Annyi vokt a hátamban,hogy ki lellett néhányat húzni. Abból születtek a versek. Azóta zubognak a fejemben a szavak. :)
Az író Alkotók Klubja. D. Panka irányítàsávalműködik Győrben. Aki itt senior tag.
Tőle meg tudod, hogyan lehet elérni a " kis füzeteket" a MEK - ről.
Szeretettel Edit
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1369
Időpont: 2016-05-19 07:24:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Edit!

Többszörösen kedves vagy nekem! A születésnapomon regisztráltál. Hozzászóltál elismerően a Bántás szavakkal című írásomhoz, s lám csak, írásod éppen azt szemlélteti, milyen hatással tudnak ránk lenni a szavak! Egyébként lehet, hogy Aki kardot ragad, kard által vész el mintájára, aki szavakkal él, szavak által hal. Igaz?
Kitűnő írásod, tökéletesen szemlélteti, hogyan lehet nekünk, pusztán szavakkal testi tüneteket okozni, akár ölni is, mert a szavak, mint mérgezett nyilak érkezhetnek, melyről az elménk a mérget, magába szívja, de legalább is engedi behatolni. Amíg hiszünk az erejükben! Márpedig hiszünk, mert különben nem írnánk! S nem lennének színházak sem!
Kerestem az Író Alkotók klubját a neten, és a füzeteket a MEK oldalán, de nem találtam.
Szeretettel üdvözöllek: Ildikó
Alkotó
Ötvös Németh Edit
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1346
Időpont: 2016-05-18 22:08:27

Kedves Zoli!
Öröm volt számomra olvasni a véleményedet, ami szinte mindenre kiterjedt. ......és az ötôst köszönöm :).
Várom az észrevételeidet is.

Szeretettel: Edit
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1158
Időpont: 2016-05-18 17:06:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Edit!

Jó vagy szatírában, és történet írásban, az már biztos. Gondolom azért is, mert könnyen bele tudtam helyezkedni a történetbe. Nekem az a világ, amiről szól az írásod ismeretlen, de el tudom képzelni, hogy így zajlanak a dolgok. Ami különösen tetszett, hogy a jellemrajz jól kivehető, a hangulat tapintható, a környezet felismerhető és beazonosítható. A történet logikai menete következetes, jól követhető. Nem csapongsz időben, helyszínben. És amire mindig is kíváncsi voltam, az a lezárás. Az is tetszik, hiszen feloldó és rám van bízva, hogy befejezett e, avagy folytatása is lehet, ez viszont számodra lehet opció.

Van egy-két dolog (észrevétel) amit most csak időhiányában nem tudok leírni, de ígérem, hogy hamarosan pótolni fogom.

Szeretettel

Zoli
Alkotó
Ötvös Németh Edit
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1346
Időpont: 2016-05-17 16:23:26

válasz Bödön (2016-05-17 07:34:25) üzenetére
Bödön, köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett! :)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8116
Időpont: 2016-05-17 07:34:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Nagyon jó, szellemes. Tetszik a maró gúny, amivel előadod. Hogy mire gondolt a költő, amikor a verset írta? Van egy anekdota. Belemagyaráznak mindent, erre, gondolt, meg arra. Aztán bejön a Költő, és szól: gondolt a fene....Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A végtelen ott rejlik... című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Gondolj arra! című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Itt van újra december címmel

szilkati alkotást töltött fel Nem férek hozzád... címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel (az) Ősz melege címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)