HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49015

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Sid CleverFeltöltés dátuma: 2016-05-19

"Rögtön jövök!"

Egyik nap, bementem egy boltba, kora délután. Az ilyen boltokat nevezik, "egyszemélyes boltoknak" átvitt értelemben. De most, ebben az egyszemélyes boltban ketten voltak bent: a pénztároscsaj és egy fickó, aki a kocsija kulcsait pörgette a mutató ujján, eléggé gizda módon. Jelezvén ezzel, hogy ő -a saját kényszer képzete szerint-, felsőbbrendű fajhoz tartozik. Lesírt róla, hogy ő a tulaj. A manus úgy állt ott, mint egy párzásra készülő, bagzó szarvasbika az őszi szántásban. Feje kissé lehajtva, előre szegezve, mintha nem létező agancsaival éppen fel akart volna öklelni engem!
Csak azért, mert vettem a bátorságot és bementem abba a boltba!?
A kasszás csaj reakciója sem volt bizalomgerjesztő. Minden volt, csak nem vásárlóbarát. Azaz: mindketten a francba kívántak! Hiába! Elég volt rájuk néznem és egyből tudtam, hogy ezek ketten már rég túlléptek bizonyos határokat.
Egyébként a vásárolgatást, mint időtöltést, nagyon rühellem. Ezzel együtt azokat is, akik ebben a hétköznapi dologban, valamiféle perverz örömet találnak, és képesek hosszú időn át bolyongani a polcok közt, majd végül egy liter tejjel, és egy bulvár újsággal távoznak.
De most helyzet volt! Nem vagyok hülye! Egyből tudtam, hogy az a két sunyi, mire készül. Észre vettem az apró, kis jeleket. Pont akkor léphettem be a boltba, amikor a táblát szerették volna kibiggyeszteni az ajtó átlátszó részébe, a RÖGTÖN JÖVÖK-felirattal.

Ez a tábla kihelyezés általában okkal történik. Ebédidő, cigiszünet, vagy mosdólátogatás. Sokféle indoka lehet még, amiről nem tudok. De az egyik, a sok közül, most az lett volna, hogy a kulcsait pörgető fickó és a kasszás csaj összeszűrjék a levet. Ezt akadályoztam meg?! Ők ezért máris gyűlölnek engem?!
Engem nem lehet lenyomni, csúnya nézéssel, főleg nem! Ezért úgy döntöttem: megbüntetem őket. Sokáig fogok időzni abban a kisboltban. Egészen addig, amíg nem tudatosul bennük, hogy kinek kellene-kinek az érdekeit szolgálni! Hiába hisztiznek azért, mert megzavartam a munkahelyi-csapatszellemépítő-meetinget! Rossz időben vagyok, rossz helyen? Most lenyomom őket, és szabotálom a kis etyepetyéjüket!
Lassú, tudálékos mozdulatokkal kezdtem a vásárlásnak pont úgy, ahogy a nyuggerek szokták nézegetni azokat a termékeket, amiket egyáltalán nem áll szándékukban megvásárolni. Én is hagytam magam elveszni az árucikkek közt és szemügyre vettem a kínálatot. Semmi sem volt elég jó. Semmi sem tudta felkelteni az érdeklődésemet. Arcomon a rosszallás jelei mutatkoztak: ebben a boltban nincsen az, amit szeretnék, ami pedig hasonlít hozzá, az nem felel meg az elvárásaimnak.
Nagyon jól szórakoztam! Hallottam a türelmetlen köhintéseiket és krákogásaikat. A pasi többször is az ajtóhoz ment és kinézett az üvegen keresztül, hogy jön-e valaki. Aztán kérdőn nézett a kassza felé. Elkaptam a pillantásukat. Sokat mondó volt...
A feszültség egyre nőtt! Élveztem a helyzetet! Rábukkantam a keresett árucikkre. Hallottam a megkönnyebbülő sóhajt, de nem tudták, hogy még nincs vége a terrornak. Belül iszonyú kárörömmel, arcomon, tudálékos-vásárlói-grimasszal húztam tovább , az enyelgésre szánt idejüket.
Végre megtaláltam álmaim-zacskós-kekszét. Minden oldalról alaposan szemügyre is vettem, kezdve a gyártótól a szavatosságon át, egészen a szénhidrát-tartalomig. Még a fény felé is feltartottam és átvizsgáltam. Már ingyen is elvihettem volna azt a kekszet. Csak húzzak el végre a francba, hogy ők ketten a főnök-beosztott-viszonyukat, ismét egy újabb dimenzióba repíthessék.
A kasszához fáradtam. A helyzet nem lett jobb. A csaj, már jobban utált mint eddig. Ha kirontottam volna a boltból azzal a zacskó-keksszel, és egyenesen egy száguldó busz alá futok, szerintem nem vette volna zokon.
Letettem az árut a pénztárgép mellé.
- 340! - közölte velem pontosan olyan hangon, mint aki, miattam nem tudott kamatyolni egyet, ebéd időben, a bolt tulajával, hogy ezzel: a karrierje-csúcsának-számító-pénztárosi-pozícióját megerősítse. Arra sem volt hajlandó, hogy rám nézzen.
- 340? Az mi az a 340? - kérdeztem tőle olyan arccal, mintha még nem láttam volna ilyen, hosszú körmű, agyonfestett-húgyagyú-libákat, akiket, általában csak ilyen, az ujján kocsikulcsot-pörgető-fickók döngethetnek meg, ebédidőben. Ráadásul: még ennek, a két olcsó terméknek az árát is, egy gép adja össze helyette.
- 210 ez, ez meg 130 - közölte velem emeltebb hangon, miközben hosszú karmaival, a kassza mellé pakolt holmikat bökdöste.
- Nem, ez egy keksz, ez meg egy kóla!
Azután, szemébe néztem és naiv arccal megkérdeztem:
- Szereted is amit csinálsz? Vagy csak a vásárlókat nem szereted azért, mert nem hagynak neked elég szabadidőt? A munkaidődben.. Amiért elvileg a fizetést kapod! Többek közt az én pénzemből is, amit itt hagyok.
A csajt lenyomtam! Nem jött rá egyből, de megértette mit szeretnék. És ha tényleg, ugrásra készen állt arra, hogy a munkakörét lelkiismeretesen ellássa, akkor meg fog alázkodni és én nyertem.
- 210 forint az üdítő és 130 forint a keksz! Tehát, összesen... 340 forintot kérek szépen!
- Tessék! - szórtam elé a pénzt - de közben úgy néztem rá, hogy tudassam vele: nagyon is jól sejtem, mi fog következni, miután a boltból kilépek!
- Köszi..! - mondta zavartan, szégyenkezve, miközben karmaival az aprót próbálta felvakarni. Szemeiben, lappangó értelem kezdett tükröződni, valamint az is, hogy: kössem föl magam.
- Helló!
- Viszlát! - és fellélegzett.
A tulaj, akkor már háttal állt nekem, és a mosóporokat vizslatta, tudományos tekintettel. Az ujjára húzott kulcskarikán egy nő arcképe is lógott, műanyagba zárva. A nő arcképe, korban illett a tulajhoz, és feleség kinézete volt.
- Idióta! - gondoltam magamban. És lepergett előttem mindhármuk jövője...
Kiléptem a boltból. Nem valószínű, hogy még egyszer oda megyek! Elővettem egy cigarettát és hátra pillantottam.
A tábla, már ki volt az ajtóra biggyesztve: RÖGTÖN JÖVÖK!


Sid Clever

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel a csapatszellem halála címmel a várólistára

történetmesélő alkotást töltött fel Üveggolyó címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Örök illat című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Örök illat címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) határtalan hit című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel A buta kis birka címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)