Majd a végén



Borús, fekete éjben
jön értem a kaszás,
megkeres engem,
s ágyam felett megáll.

Csendes lesz ez az este
nem mozdul a levegő,
az életért kiáltanék
még egyszer, epedőn.

Felkap sötét lovára,
s vágtatunk tova,
csendben súgja nékem,
hova száguld lova.

Kárálás tör ki belőle,
s fejbe kólint egy baltával,
így hurcol keresztül
a városon magával.

Templom mellett ügetünk,
s én úgy vágyakozom,
ima helyett halálsikoly
száguld át az alkonyon.

Belefog a hamis szóba,
lettél vón' mindenható,
nem kéne most itt lenned,
s nem lennél vallatható.

Szemeim könnybe lábadnak,
látlak téged galambom,
zsebkendőt szorítsz arcodhoz,
édes egyetlen angyalom.

Búcsúzom tőled szívem,
s egyetlen virágom,
legyen meg mindened,
én most csak erre vágyom.

Adjon neked Isten termést,
reggelit, ebédet, vacsorát,
igaz emberek vegyenek körül,
s kerüljön sokáig a halál.

Legyen hű hozzád hitvesed,
legyen sok kicsi gyermeked,
épüljön ház tiszteletedre,
búcsúzom most, ég veled.

Borús, fekete éjben
elvitt engem a zord halál
nem látok már semmit,
végéhez értünk, s az idő
megállt.



2005. 07. 18.