HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2016-05-28

Az öltöny 18. fejezet

18. fejezet

Sokan voltak már a vonaton, mert nem itt volt a végállomása. Péter igyekezett egy olyan fülkét keresni, ami nincs tele, nem akart hazáig állva utazni. A harmadik kupéban egy család utazott.
- Van itt szabad hely? - hajolt be a résnyire nyitott ajtón.
- Igen. - válaszolta az enyhén molett asszony, és Péterre mosolyogva, hozzátette. - Ha nem zavarja, az igen eleven két gyerek, akkor üljön közénk.
- Szeretem a gyerekeket. - húzta kijjebb az ajtót, és feltette a csomagtartóra a hátizsákját, de az öltönyét a hóna alatt szorongatta. - Kinyithatnám az ablakot, hogy búcsút intsek az ismerőseimnek?
- Nyissa nyugodtan, csak ha elindulunk, visszacsukná, mert nem bírja a fejem a huzatot.
A lehúzott ablakon kihajolva, integetett Évának, is Jolánnak, akik fejüket forgatva keresték, hogy honnan fog búcsút inteni. Amikor meglátták elindultak felé, szerettek volna még szóban is elköszönni.
Éva előbb ért a nyitott ablak alá. - Írj egy e-mailt, ha számítógép közelben leszel, - jelezve Péternek, hogy azért adta meg a levélcímét, mert szeretne még hallani róla.
- Írok, ahogy haza értem. - válaszolta Péter, mert már elhatározta, hogy leszáll a buszról Kingáéknál.
Ekkorra már Jolán is ott integetett az ablak alatt, könnyeivel küszködve. - Ne felejts el minket. - integetett rendületlenül. - Remélem, még találkozunk.
- Én is nagyon szeretném, de azt még nem tudom, hogy mikor. - integetett jobb kézzel Péter, a ballal megtörölte nedves szemét. - Akkor biztosan, ha megint elszakad az öltönyöm.
- Remélem, nem csak akkor jutunk eszedbe legközelebb. - korholta Éva.
A vonat rántott egyet, és lassan megindult. Péter kihajolva az ablakon, addig integetett, amíg látta őket. - Biztos, hogy találkozunk még, Éva. - mondta olyan halkan, hogy a mögötte ülő család sem hallotta. Amikor felgyorsult a szerelvény becsukta az ablakot, és leült a mellette lévő üresen hagyott ülésre, a tájat fürkészve, mintha valami érdekes történne. Gondolataiba merült, észre sem vette, hogy az öltöny még mindig a hóna alatt van. Feltörtek benne az utolsó két nap eseményei. - Nagy felelőtlenség volt, amit csináltam. - gondolta. Ha Jolán nem segít, lehet, hogy még most is a padon ülök, étlen szomjan.
Nem értette, hogy Éva miért ne ismerte fel, amikor az ő arca nem volt annyira eltakarva, mint az övé. Ahogy meglátta, biztos volt benne, hogy vele táncolt. - Létezhet, hogy van valahol egy másik lány, aki pont olyan, mint Éva? - gondolta. - Őt is Évának hívják, ez lehetetlen.
Arra eszmélt, hogy valami, vagy valaki nekiütődött a lábának. Kinyitotta a szemét, a nagyobbik fiú akkor tápászkodott fel a lába mellől.
- Mondtam, hogy maradjatok nyugton. - korholta őket, visszafogott hangaerővel az anyjuk. - Látjátok mit csináltatok? Felébresztettétek a fiatalembert.
- Péter vagyok, Fazekas Péter, és nem zavarnak nem aludtam. - nézett körbe a fülkében - Eddig eszembe sem jutott, hogy illene bemutatkoznom.
- Több mint egy órát aludt, még horkolt is. - paskolta meg a térdét az asszony anyás mozdulattal. - Eddig egész jól sikerült kordában tartanom a gyerekeket, ne haragudjon, hogy felébresztették.
- Nem haragszom, de valószínűleg azért nyomott el az álom, mert az előző éjjel nem sokat aludtam.
- Ez kiesett a hóna alól, - nyújtotta felé a barna papiros csomagot. - valami fontos lehet benne, mert egy darabig, még álmában is szorította.
- Köszönöm. - vette el Péter. - Csak az öltönyöm. - tette hozzá, csak az érthetőség kedvéért.
- Értem. - mondta az asszony, mintha tényleg értené. - El volt szakadva? - kérdezte.
- Honnan tudja? - nézett rá csodálkozva Péter.
- A búcsúzáskor említett valami szakadt öltönyt, abból gondoltam, hogy erről lehet szó. - magyarázta. - Az önök környékén nincs szabó? - kérdezte csodálkozó szemekkel.
- De van, csak arra nem bíztam volna a varrást.
- Nem lehet valami jó szakember, ha pestig jött megvarratni. - állapította meg. - Most jut eszembe, milyen udvariatlan vagyok, mi vagyunk a Szabó család. - mutatkozott be Péternek. A férjem Szabó József, a fiúk Ákos, és Ádám, én pedig Zsuzsa vagyok.
- Aranyos gyerekek. - jegyezte meg Péter, minden irónia nélkül.
- Meddig utazik? Mi Debrecenben átszállunk.
- Nekem is át kell szállnom. Jánkmajtisra megyek, ott lakom a szüleimmel.
- Az jó. - örvendezett Zsuzsa. - akkor együtt megyünk, mi Fehérgyarmaton lakunk.
- Oda jártam gimnáziumba. - emlékezett vissza az iskolás évekre Péter. - Igen együtt, mert ugyan az a busz megy tovább Jánkmajtisra, ami Fehérgyarmatra.
- Igen. - válaszolta Zsuzsa, de látta, hogy Péter már nem rá figyel.
Kinézett az ablakon, ahol már az Északi Középhegység vonulatát lehetett látni. Elhagyták a Mátrát. Még látta a Kékestetőn lévő kilátót, és fölötte az adótornyot, előre tekintve, pedig, már a Bükk hegyeinek ködbe boruló domborulata tűnt elő. Szeme érzékelte a táj szépségét, de gondolatai ismét Évánál jártak. - Vissza kell mennem pestre. - fogalmazódott meg benne a gondolat. - Megint gyűjtenem kell a pénzt. - tervezet a teendőket.
A komoly agymunka, meg az alváshiány ismét mély álomba taszította. Álmában, karjaiban tartotta Évát, táncoltak, és most már álarc nélkül.
- Péter. - simogatta meg kedvesen a térdét Zsuzsa. - nemsoká Debrecenben vagyunk. Ne haragudjon, hogy felébresztettem, de csak azért tettem, mert így van ideje felébredni, és összeszedni a holmiját.
- Köszönöm. - nézett körül álmos szemekkel Péter. - dehogy haragszom. Ha nem magukkal utazom, lehet, hogy Záhonyban ébresztett volna a határőr.
- Nagyon fáradt lehet, - nézett rá megértő tekintettel Zsuzsa. - nagyon mélyen aludt.
- Igen, múlt éjjel nem sokat, vagy inkább semmit nem aludtam. - válaszolta Péter, és közben ismét visszaemlékezett az előző két napra, ami elég izgalmasra sikerült.
A szerelvény lassított, és már távolról feltűnt az állomás hosszú épülete. Egyelőre csak a vörös téglával kirakott végét látták, de pár perc elteltével, mér a fehér mészkő lapokkal borított főépület elé értek.
- A busz a kettes állásból szokott indulni. - mondta Zsuzsa, és a férje kezébe nyomta a kézitáskát. - Hozd a bőröndöt is. - utasította, nem hagyva kétséget a felől, hogy ki hordja a nadrágot. - Igyekeznünk kell, hogy legyen ülőhely.
Már Péter is felállt, hátára vette hátizsákját, hóna alá fogta az öltönyét. Másik szabad kezével kivette Zsuzsa kezéből az igen csak megcsappant súlyú elemózsiás táskát.
- Csak foglalkozzon a gyerekekkel, nehogy elkeveredjenek ebben a tömegben.
- Köszönöm. - nézett hálásan Péterre Zsuzsa.
Nem sikerült elsők között elérni a buszt, de a családnak így is sikerült ülőhelyet találni. Péter az ülések között állni volt kénytelen, pedig még mindig fáradtnak érezte magát. Megfordult a fejében, hogy nem szál le Kingáéknál, inkább egyenesen hazamegy, és kipiheni magát. Késő este volt már, nagyon vonzotta saját ágya. Lehet, hogy így álló helyzetben is elbóbiskolt kicsit. Zsuzsa már mellette állt, és osztotta az utasításokat.
- Gyerekek, induljunk az ajtó felé, mert hamarosan Fehérgyarmaton vagyunk.
A csomagokat, már a férje kezébe nyomta, és tessékelte előre, az ajtó felé. Az egyik gyereket maga előtt noszogtatta az apja után, a másikat vonszolta maga mögött. Félútról visszaszólt Péternek. - Viszontlátásra, örülök, hogy megismertem.
- Én is örülök, - válaszolta Péter. - viszont látásra.
- Ha Fehérgyarmaton jár, lehet, hogy még összefutunk, - tette még hozzá az asszony.
Amikor ismét elindult a busz, Péter is kezdett közeledni az ajtóhoz, mert innen, már hamar Zsarolyán lesznek. Úgy döntött, mégis beszól Kingának, hogy haza ért.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)