МАТУШКА В КУПАЛЬНИЦУ...

Матушка в Купальницу по лесу ходила,
Босая, с подтыками, по росе бродила.

Травы ворожбиные ноги ей кололи,
Плакала родимая в купырях от боли.

Не дознамо печени судорга схватила,
Охнула кормилица, тут и породила.

Родился я с песнями в травном одеяле.
Зори меня вешние в радугу свивали.

Вырос я до зрелости, внук купальской ночи,
Сутемень колдовная счастье мне пророчит.

Только не по совести счастье наготове,
Выбираю удалью и глаза и брови.

Как снежинка белая, в просини я таю
Да к судьбе-разлучнице след свой заметаю.
_________________________________________


IVÁN-NAPNAK ÉJJELÉN...

Iván-napnak éjjelén, erdő nyirkosán át
Botladozva ment anyám, egymaga, mezítláb.

Szúrta, vágta lábait bogáncs, sásnak éle,
Karmos turbolyák között zokogott szegényke.

Váratlan tört rá a görcs, úgy rántotta össze,
Feljajdult, ledőlt, s fiát ott helyben megszülte...

Így jöttem dalokkal én, alattam fűpárna,
Hajnali hűs bugyolált szivárvány-pólyába.

S nőttem unokájaként ama Iván-éjnek,
Bűvös homály jövendöl engem szerencsésnek.

Nincs ínyemre az ilyen készen jött szerencse,
Magam választok jövőt, bátran, a kedvemre.

Elolvadó hópehely a kéklő egekben,
Sorsom elől nyomomat jobb lesz elsepernem.

* * * * *