Szia, Thomas!

Jónak érezni magam, vagy jól érezni magam, az két különböző dolog. Szerintem. De jó. ha egybe esik!
Amikor írok, nem csak jól érzem magam, hanem jó-nak, is, érzem magam. Jó-ság érzésem van. De nem mindig. Most például zavart, hogy nem az anyagi értelemben vett, hasznos dolgokkal foglalkozom. Lehet, ez összefügg azzal, hogy rossz dolgokat idéztem fel, és hogy átvettem a postástól a 20 ezer Ft-ot, amit a férjem küldött.
Unokatestvérem, N. G. kérdezte, miért nem megyek ki én is, mint a lányom Angliába, s gyűjtök össze annyi pénzt, amiből megélek, míg fel tudom fejleszteni a méhészetemet megélhetési szintre. Gondolkoztam ezen. Úgy érzem, nem akarnék megfelelni semmilyen munkának, mert nincs már rajtam bizonyítási kényszer, nem akaródzik összeszedni magam. Úgy látszik, nem szeretem eléggé a családomat, mert ezáltal, pénzügyileg, főleg rájuk terhelődnek bizonyos tetteim következményei.
Illetve a nekik örökül hagyandó dolgokra. Arra, viszont jó lett volna, egy korábbi időpontban, mikor még volt akaratom érte tenni, egy ilyen pénzfelhalmozás, hogy nyugodtan írhassak. Ez most afféle alkotói fizetett szabadság lenne.
De álmomban sem gondoltam volna kb. 10 hónappal ezelőttig, hogy én mégy egyszer az életben, kedvet fogok érezni, az íráshoz, máshoz pedig nem, s arra, hogy képes is leszek rá, még úgy sem, s arra, hogy lesz mondanivalóm is, pedig pláne nem!
Amióta lejöttem Senki-földjére, csak hagyom, hogy történjenek velem a dolgok. Igazi erőfeszítést nem teszek. Pedig nem engedhetném meg magamnak, és nem is érdemlem meg. Lehet, hogy ez szégyenletes dolog, és sajnálatos, de egy olyan belső áramlat, amit mindig el kellett fojtanom. Ez persze iszonyú munka volt, s egy porcikám se kívánja újra. Most olyan, mintha a tudatalattim tudná előre, mi fog történni! Olyan, mintha az előre megírt sorsom" tölteném be", vagy "le", az élet nagy számítógépének memóriájából. Kíváncsiság, amit érzek! Minden hatás, ami kívülről jön, nem az én életem, s azt akarja, a másokét éljem! Másokat hallgassak, lássak, mások gondolatát fogadjam el, mások érzéseit érezzem, mások hitét higgyem, másoknak tetsződjek, mások kedvéért tűzzek ki célokat, amelyekkel motiválni lehet engem, hogy másoknak dolgozzak, hogy elérjék céljaikat. Mindenféle gondolati, és érzelmi hálókban fennakadtam, s vergődtem, hosszabb, rövidebb ideig. Úgy érzem, azért vagyok most nehéz helyzetben, ha egyáltalán abban vagyok, mert eddigi életemben, mindig másoknak akartam megfelelni, vagy, mert azt akartam, hogy szeressenek. Nem volt egy élettervem, egy életstratégiám, mert nem volt saját életem. Mindig, csak a másokéban szerepeltem. Még a saját hajlamaimat sem ismertem. Nem tudom, ki vagyok valójában!
Úgy érzem, elpazaroltam az életemet!

Maradok szeretettel!
Barátnéd:
V.I.M.