HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2016-07-02

Az öltöny 27. fejezet

27. fejezet

- Na, mikor engednek ki? - robbant be a kérdésével Kinga.
- Szia, jó, hogy látlak. - köszönt Péter, Kingára. - Kérdésedre válaszolva, még nem tudom.
- Már majdnem egy hete nyomod az ágyat, - cukkolta Kinga. - nem unod még?
- Mint tudod, nem jó szántamból teszem, - nézett, kicsit bosszankodva Péter. - de már tényleg elegem van belőle. Dr. Seres azt mondta, hogy jól gyógyul a sebem, ha nem jön közbe semmi, akkor hétvégén haza mehetek.
- Az jó lenne, - örvendezett Kinga. - akkor mehetnénk együtt, mert a hétvégén én is szabad vagyok.
- Nincs sürgős nyomozni valód? - ugratta Péter.
- Nyomozni való mindig van, de most, nem kell bent lennem, szabad a hétvégém. - ült az ágya szélére Kinga.
Nyílt az ajtó, és dr. Seres lépett be két másik orvos kíséretében, leghátul pedig két nővér.
- Magunkra hagyna egy kis időre kisasszony? - nézett kedvesen Kingára Seres professzor.
- Addig lemegyek a büfébe, - indult az ajtó felé Kinga. - hozzak neked is valamit? - szólt, még vissza Péternek.
- Köszönöm, nem kérek semmit.
Alig csukódott be az ajtó, Seres professzor már fel is tette a szokásos kérdést. - Hogy van? Mennyire tudja terhelni a lábát?
- Általánosságban, jól vagyok, - kezdte válaszát Péter. - egyre kevésbé fáj a seb, de ha ráállok, akkor, még bele-bele nyilall.
- Ezt egy darabig még el kell majd viselni, - mondta dr. Seres, csak úgy mellékesen a lázlap tanulmányozása közben. - és ezentúl, előre fogja jelezni a frontokat. Elmehet időjósnak, ha megfigyeli, hogy milyen a fájdalom, hideg vagy meleg front esetén.
- Ezt, ha lehet kihagytam volna. - jegyezte meg Péter, csak magának.
- Máskor ne kakaskodjon, olyan emberekkel, akinél szúróeszköz van. - mondta az altató orvos dr. Kovács. Pétert nem altatták, helyi érzéstelenítéssel végezték a műtétet, de minden eshetőségre felkészülve ő is részt vett a műtétben.
- Nem láttam, hogy kés van nála, - magyarázta Péter. - szóltak is előre, hogy nagyon kell velük vigyázni, de abban a pillanatban, mikor azt a törékeny asszonyt fellökte, én gondolkodás nélkül közéjük ugrottam. Kiment a fejemből a figyelmeztetés.
- Bocsánat a megjegyzésért, - szabadkozott Kovács doktor. - nem tudtam, hogy valaki védelmében tette.
- Nem akartam megszúratni magam. - szögezte le Péter.
- Ez már nem változtat a tényeken. - szólt közbe a professzor, befejezve a jegyzetelést a lázlapon. - Gyógyultnak nyilvánítom. - nézett Péterre.
- Mikor mehetek haza? - lelkesedett fel Péter.
- Szerintem, holnap. - válaszolt dr. Seres. - Van valaki, aki segít haza jutni? - kérdezte.
- Igen, Kinga. - válaszolt Péter boldogan gondolkodás nélkül.
- A barátnője? - kérdezte a professzor.
- Nem a barátnőm, - kezdte a kérdés elhárítását a szokott módon, - legalább is nem, úgy ahogy gondolja. Ő a legjobb barátom.
- Az a lényeg, hogy egyedül nehéz lenne. - szólt bele a beszélgetésbe ismét Kovács doktor. - A lába még nem bírja a hosszú távú gyaloglást, - magyarázta. - nem árt belekarolni valakibe, így lekerül egy kis teher a műtött lábról.
- Mikor lesz kész a zárójelentés? - nézett kérdő tekintettel dr. Seresre.
- Szerintem, 11 óra körül kijelentkezhet a szálloda recepcióján, - viccelődött a professzor. - szerencsére fizetni itt nem kell. - nyugtatta, meg Pétert. - Ha kész lesz, a záró oda adom Piroska nővérnek, tőle majd átveheti.
- Köszönöm, professzor úr, - nézett hálásan Péter. - és mindenkinek köszönöm.
- Szívesen. - válaszoltak távozóban, szinte kórusban. Az ajtóból Piroska nővér még visszaszólt. - Majd beszólok, ha megkaptam a zárójelentést.
Becsukódott az ajtó, mikorra Péter megköszönhette volna. Még át sem gondolta, a további teendőit, amikor kopogtak az ajtón.
- Gyere be, - szólt ki Péter. - már azt hittem, soha nem érsz vissza a büféből. - tette még hozzá.
Nyílt az ajtó, de nem Kinga, hanem Jolán lépett be rajta. - Úgy hallom nem engem vártál? - nézett megtört pillantással Péterre.
- Jolán, - mosolygott rá Péter. - valóban azt hittem, hogy Kinga jött vissza a büféből, de ez nem azt jelenti, hogy neked nem örülök.
Jolán közben fájdalmas arccal leült az ágy melletti székre, kezét a hasára szorítva. Péter csak ekkor vette észre, hogy valami nincs rendben Jolánnal.
- Nem vagy jól? - puhatolózott Péter. - Nagyon sápadt vagy. Fáj valamid?
- A hasam, lehet, hogy elrontottam valamivel. - hazudta.
- Orvoshoz kellene menned, - fogta meg a hasára szorított kezét. - vagy, tudod mit? - lelkesült fel Péter. - Szólok Seres professzornak, biztos megvizsgál, és nem is kell menni sehova.
- Nem kell, hamarosan elmúlik. - hárította el a lehetőséget Jolán. - Inkább mesélj, hogy vagy, mikor engednek ki?
- Már egész jól vagyok, és ezt nem csak én mondom. Holnap haza mehetek.
- Örülök neki, - mondta Jolán, de nem látszott az arcán a felhőtlen öröm. - de akkor megint nem látlak egy darabig, vagy soha többet. - gördült le egy könnycsepp az arcán.
- Biztos, hogy fogsz még látni, - nyugtatta Péter. - megbeszélem otthon a költözésedet, és hamarosan jövök vissza érted, és akkor majd még meg is fogysz unni.
- Bár igazad lenne, - törölte meg a szemét. - azért én ezt még nem tekintem elintézettnek.
Kivágódott az ajtó, Kinga száguldott be rajta, a szokásos minden elsöprő tempójával. - Most hallom, hogy holnap haza engednek. - lelkendezett. - Bocsánat, - nézett Jolánra. - nem tudtam, hogy vendéged van.
- Igen, haza engednek, - válaszolta Péter. - és, igen, vendégem van. Ő Jolán, - mutatta be Kingának. - már meséltem róla, tőle kaptam a zsemlét, emlékszel?
- Igen, - nyújtotta a kezét Kinga. - köszönöm, hogy megmentette az éhhaláltól.
- Ő a nagynéném. - tette hozzá Péter.
- Nem is tudtam, hogy neked olyan is van. - nézett csodálkozva Kinga.
- Eddig mi sem tudtuk, - fogta meg Kinga kezét Jolán. - tegnap derült ki, hogy a volt férjem, Péter apjának a testvére.
- Elváltak, - kérdezte Kinga értetlenül.
- Meghalt. - mondta Péter, és úgy gondolta ezzel lezárta a történetet, de mint tudjuk ez nem elégítette ki Kingát.
- Mikor? - tette fel a következő kézenfekvő kérdést.
- Kinga, - szólt rá Péter. - itt most nincs mit kinyomozni, vége a történetnek. - Nyomozónak készül, - magyarázta Péter Jolánnak. - ha valami felkelti, az érdeklődését nem tud leállni a kérdésekkel.
- Jól van, na, - nézett mérgesen Kinga. - azért nem kéne az első találkozásunkkor lejáratnod. Nem vagyok annyira bunkó rendőr.
- Ilyet Péter nem is mondott, - engedte el Kinga kezét Jolán. - három évvel ezelőtt. - válaszolt Kinga utolsó kérdésére.
- Tényleg nem akarok tolakodó lenni, de nagyon érdekel a történet, - mondta Kinga. - viszont most elsősorban azért jöttem vissza Péterhez, hogy megbeszéljük a haza utazást. Utána, már el is tűntem, nem zavarom a további beszélgetést.
- Nem zavarsz, - nyugtatta meg Péter. - csak fogd vissza a kérdezésmániádat, és kérlek, ne vedd elő a noteszodat.
- Neked olyan is van? - Kérdezte Jolán.
- Van, - szögezte le Kinga, mérgesen Péterre nézve. - de Péter állandóan cukkol vele, ezért, előtte már nem veszem elő.
- És, mire használod? - tette föl a következő kérdést Jolán, mintha átvette volna Kinga szerepét.
- Felírok mindent, ami a nyomozás szempontjából a későbbiek folyamán, fontos lehet. - magyarázta Kinga.
- Akkor, most arra biztos nem lesz szükséged. - dőlt hátra a székén megnyugodva Jolán.
Kinga egy pillanat alatt elfelejtve a korábbi, beszélgetést, Péterhez fordult. - Akkor, mikor indulhatunk haza?
- Holnap délelőtt, ha elkészült a zárójelentés, - mondata Péter. - Piroska nővér szól, ha megkapta Seres professzortól.
- Akkor, hány órára jöjjek, - kérdezte Kinga. - én már reggel indulhatnék haza.
- Amikor ideérsz, - válaszolta Péter. - vagyis amikortól el tudsz viselni, mert, ha jól sejtem hosszú lesz a nap.
- Akkor reggel jövök, - puszilta meg Pétert Kinga. - és nem lesz nálam notesz. - indult az ajtó felé, és csak mintha mellékes dolgot közölne, még hozzátette. - Tegnap elkapták, aki megkéselt, gyorsított eljárásban ítélik majd el.
Péter szóhoz sem jutott, már csukódott is az ajtó.
- Sajnálom. - mondta Péter, csak úgy maga elé. - Így is elég baja van annak az embernek. - nézett ismét Jolánra.
- Aki bűnös, azt meg kell büntetni. - szögezte le Jolán.
Csend borult a kórteremre, mind a ketten a semmibe tekintve, gondolataikba mélyedtek. Próbálták átgondolni, hogy milyen lesz a jövő.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2016-07-07 08:34:02

Kedves Ylen
Mint szoktam írni, dolgozom rajta, de múlt hétvégén, más irányú elfoglaltságom miatt nem nagyon haladtam. Remélem ezen a hétvégén sikerül folytatnom.

A jövő, mindig időben kiderül, ne szaladjunk előre.(Azt, hogy mi a baja, azt a 14. fejezteből sejteni lehet.)
Örülök, hogy még mindig érdeklődéssel olvasod.

Üdv: FJ.
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1743
Időpont: 2016-07-06 21:16:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!
És milyen lesz a jövő? Mi a baja Jolánnak? Ez a fejezet olyan, ami után már olvasnám a folytatást... :)
Üdv:
Ylen

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)