Hálás vagyok neked azért, hogy ennyire kitartóan bírlak szeretni!

Valami okosabbat írj nekem, mondtad, miután elkezdtem cidrizni, hogy bevállaltam a te szavaiddal élve, a "hármast", hogy hárman leszünk együtt, hogy hátha ketten nagyobb eséllyel ki tudtok elégíteni.
Azt mondtad, jó élményt akarsz nekem.
Nevettem.Kérdeztem. Mi lesz, ha sikerül?
Azt mondtad, akkor átengedsz, neki.
Kérdeztem mi lesz, ha nem? Azt mondtad, ez az utolsó próbálkozás!
Mire én, te nem értesz semmit! Ez nem így működik! Élvezni, nem lehet valami feladat, amit el kell végezni! Most kell elvégezni, vagy soha!
Agyrém is lehetne ez az egész!
De nem! Valóság.
És, ha eszembe jut, miért nevetek folyton, még akkor is, mikor utazok?
Nem tudom, miért szeretlek, most is annyira, mikor erre gondolok?

Amikor felbátorodva megkérdeztem, tudod-e mi fogott meg benned a legelején, mi, kérdeztél vissza.
A kíváncsiság! Hogy mi lehet, a póker arc mögött? Válaszoltam boldogan, hogy végre, veled beszélgethetek, rólad.
Azt mondtad. Mért ilyen hülyeségekről írsz?
Vagyis, hogy miért arról írok, hogy mi kezdett érdekelni, mikor először álltál a kapum előtt?

De én mindenről szeretnék írni neked, ami csak eszembe jut rólad, és bármiről!
Minden apróságnak, jelentősége lett miattad, s az élet minden apró mozzanatának pedig, jelentése.
Csak olvasni kell tudni a jelek és jelentések között!

Remélem, jó neked, hogy tudod, mennyire szeretlek, s ez előnyt ad neked az életben, előnyt és erőt.
Előnyt azokkal szemben, akik nem szeretnek így! De majd fognak! Én, most csak "előszeretlek" Téged!
Hogy szerethető légy!

Tudni, hogy szeretve vagy! Tudni, hogy szerethető vagy! Ez jó lesz, neked! Remélem!
Nekem pedig jobb szeretni, mint nem szeretni!

Konklúzió. Azt gondolom. Jobb szeretve lenni, mint nem szeretve.
De ha senki nem szeret bennünket, az se baj!
Akkor is, úgy is, Te mindig megleszel magadnak!
S én is magamnak!
Irigyelhetjük majd egymást!

Meg fogsz hatódni, ennyi szeretet láttán, mikor ezt olvasod. Tudom!

De azt is, ha engednél nekem, félnél!

Mert, behabzsolnálak!