HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51224

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: Poós GergelyFeltöltés dátuma: 2016-07-09

Poós Gergő, Lili és Bence meséje. A három próba.

Egyszer volt hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, az üveghegyen is túl, élt egy király, akinek volt egy gyönyörű szép, hajadon leánya. A király öreg volt már, ezért kihirdette országában, hogy annak adja lányát, és országát, aki három próbát kiállva a legerősebbnek és legnemesebbnek bizonyul. Jöttek sorban az ifjú hercegek, királyok, grófok és lovagok, de a három próbát egyik sem állta ki. Végül egy szegény juhászlegény jelentkezett a királynál.
- Hallod-e te juhászlegény! - mondta a király - Eddig senki sem állta ki a próbákat, s egyik sem tért vissza. Te ki mered-e állni őket?
- Uram királyom, egy életem, egy halálom a kezedbe ajánlom, én kiállom a próbákat.
A király leányának nagyon tetszett a legény bátorsága, a legénynek meg a leány szépsége. Rögvest egymásba is szerettek.
- Hallod-e te juhászlegény. Menj tehát az erdőbe, találkozni fogsz ott három óriással, az első neve Lustaság, a másodiké Akaratosság, a harmadiké Rosszindulat. Győzd le őket. De vigyázz, ha nem aratsz győzelmet, olyan leszel, mint ők. Ha végzel velük, gyere vissza, hogy megtudd, mi lesz a második próba.
- Értem, uram, királyom! Már indulok is.
A legény felfegyverkezett, lóra ült és kivágtatott a vár kapuján. Nemsokára egy sűrű sötét erdőbe ért. Ekkorra már beesteledett. Ahogy egyre beljebb ért az erdőben, meglátta az első óriást, Lustaságot. Ott horkolt hangosan a fűben. A fiú leszállt a lováról, közelebb lépett és felébresztette.
- Hé, te óriás, eljöttem, hogy legyőzzelek téged. Küzdjünk meg egymással.
- Ki szólt hozzám?
- Én.
- Ki az az én?
- Aki nem akar olyan lenni, mint te, világlustája.
- Nem örülök, hogy felébresztettél, ezért most meg kell halnod.
- Imádkozz, mert eljött az utolsó órád - mondta a juhászlegény.
Egymásnak estek, sokáig birkóztak, végül a fiú legyőzte az óriást, Lustaságot. Lóra ült, s ment tovább, hogy megkeresse a másodikat. Akaratosság egy sziklán ült, a szikla egy völgy fölé magasodott, a völgy aljában patak csörgedezett. Azt akarom, hogy álljon meg a víz, azt akarom, hogy a sziklák legyenek kenyérré, azt akarom, hogy a fák hordozzanak engem, azt akarom, hogy az erdő állatai a szolgáim legyenek - ezeket mormolta magának.
- Hallod te óriás, eljöttem, hogy legyőzzelek téged. Küzdjünk meg egymással.
- Ki szólt hozzám?
- Én.
- Ki az az én?
- Aki nem akar olyan akaratos lenni, mint te.
- Nem örülök, hogy megszólítottál! Már éppen elértem, amit akartam.
- Soha nem lehetsz boldog igazán, ha mindent önmagadnak kívánsz.
- Ha-ha. Na, ne röhögtess. Most meghalsz!
- Vigyázz, mert a te életednek nemsokára vége lesz.
Az óriás felállt a szikláról, és nekiesett a legénynek. Sokáig küzdöttek egymással, végül a fiú kerekedett felül. Az óriás kimúlt. A fiú most ismét felült a lovára, hogy megkeresse a harmadik óriást, Rosszindulatot. Meg is találta, még beljebb, az erdő közepében, egy fának támaszkodva állt. Az óriás azon tanakodott éppen, hogyan keresztezhetné két másik társa, Lustaság és Akaratosság szándékait az erdő uralmának megszerzésében. Az óriások között évek óta viszálykodás dúlt, kié legyen az elsősség, ki legyen az erdő királya. Rosszindulat fondorlatos tervet készített, de a terv kivitelezésére már nem kerülhetett sor. Háta mögül hangot hallott. Megszólította a fiú.
- Hallod te óriás, eljöttem, hogy legyőzzelek téged. Küzdjünk meg egymással.
- Ki szólt hozzám?
- Én.
- Ki az az én?
- Aki nem akar olyan rosszindulatú lenni, mint te.
- Nem örülök, hogy megszólítottál, már éppen tervem kivitelezésére készültem.
- A rosszindulat gonosz vezető, ne kövesd útját.
- Ki vagy te, hogy ebbe beleszólj? Köszönj el az életedtől.
- Neked kell itt ma meghalnod, ne feledd!
Álló napig harcoltak egymással. Végül a fiú nagy csatában, legyőzte az óriást. Az óriás kilehelte lelkét. Az erdő örömében felsóhajtott. A fiú pedig nagy vígan elindult a királyhoz. Kiállta az első próbát.
- Uram, királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, megküzdöttem a három óriással - mondta a fiú, amikor visszaérkezett a királyi palotába.
- Jól van fiam, pihenj egy kicsit. Holnap újabb próba vár reád. A fiú ránézett a királykisasszonyra: szíve megtelt örömmel és szerelemmel.
Másnap a király, már hajnalban hívatta a fiút.
- Hallod e te juhászlegény. Ma a sárkánnyal kell megküzdened, kinek hét feje vagyon. Mered-e kiállni ezt a próbát is?
- Uram királyom, egy életem, egy halálom ezt is megpróbálom.
- Menj, és ne feledd, leányom várni fog rád.
A fiú kilovagolt a várból, egyenesen a nagy hegyek felé vette az irányt. A hegy lábánál, talált egy hosszú, kanyargós lépcsőt, gondolta: biztos ez a barlang lejárata. Lovát kikötözte egy fához, ő maga pedig elindult lefele a lépcsőn, a hegy gyomrába. Ment egyre lejjebb és lejjebb. Ott meglátta a sárkányt, ki egy óriási tárna közepén trónolt hatalmas karosszékében.
- Hallod-e te sárkány, hallod-e mind a hét fejeddel, mind a tizennégy füleddel, amit most mondok neked. Ide nézz rám, mind a tizennégy szemeddel, ha hozzád beszélek.
- Mit keresel te itt, ahol a madár se jár, ahová még ember nem tette be a lábát? Nem félsz tőlem?
- De nem ám! Hiszen te énbennem élsz. S én a te parancsolód vagyok.
- Dehogy vagy! Most pedig kell halnod, mert megszólítottál.
- Velem ugyan nem bírsz, én most megszelídítem mind a hét fejedet. Nem lehetsz többé a magad ura.
A sárkány mind a hét feje előrenyúlt a fiú felé. A fiú látta ábrázatukat. Mindegyik csúf volt. Az első fej neve Hiúság, a második Önimádat, a harmadik Ítélkezés, a negyedik Fukarság, az ötödik Engedetlenség, a hatodik Gyávaság, a hetedig Érzéketlenség.
A fiú odalépett a sárkány első fejéhez, melynek Hiúság volt a neve.
- Hallod-e te Hiúság, mondd, mit érsz el önmagaddal?
- Tetszetős vagyok, szép, bájos, gyönyörű. Ez vagyok én.
A fiú hangosan rászólt.
- Legyen a neved mától Alázat. Táplálja régi hiúságod az Alázatot, ami most megszületett benned.
A sárkány lehajtotta új nevet kapott fejét, s a fiú most a sárkány második fejéhez lépett.
- Hallod-e Önimádat, mondd, mit érsz el önmagaddal?
- Önmagamat szeretni mindig kifizetődőbb másokénál. Ezért választottam ezt a nevet.
A fiú így szólt:
- A szeretetet, az időt, a figyelmet, amit magadnak adsz, másoktól veszed el. Ez nincs így jól. Legyen ezért a neved mától fogva Önzetlenség. Ez az új név, változtasson meg téged.
A sárkány lehajtotta új nevet kapott második fejét is. A fiú most a sárkány harmadik fejéhez lépett.
- Hallod-e te Ítélkezés, mondd, mit érsz el önmagaddal?
- Mivel tudom, hogy jobb vagyok másoknál, másokban észreveszem hibáikat, s ítéletet mondok felettük. Hadd tudják csak, milyenek ők.
A fiú így szólt hozzá:
- Ítélkezni csak önmagunk felett lehet, mások felett sohasem, ez nem a mi hatáskörünk. Ezért legyen a neved mától Megbocsátás.
A sárkány lehajtotta új nevet kapott harmadik fejét is. A fiú most a sárkány negyedik fejéhez lépett.
- Hallod-e te Fukarság, mondd, mit érsz el önmagaddal?
- Ami az enyém oda nem adom másnak, nem csak azért, mert nem vigyáznak rá, hanem mert egyszerűen, ami az enyém, az az enyém. Megtartom magamnak, itt mégiscsak jobb helyen van bármi, mint másoknál.
A fiú hangosan rászólt.
- A Fukarság örvény, mely lefelé húz, összeaszal és megront téged. Legyen mától fogva a neved: Bőkezűség.
A sárkány lehajtotta új nevet kapott negyedik fejét is. A fiú most a sárkány ötödik fejéhez lépett.
- Hallod-e te Engedetlenség, mondd, mit érsz el önmagaddal?
- Nekem ugyan meg nem mondhatja senki, mit kezdjek magammal, mit csináljak, hova menjek, mit tegyek! Te se próbálkozz ezzel.
- Te és társaid, mint ahogy mondtam, bennem éltek, s én irányítalak titeket, nekem engedelmeskedtek. Legyen ezért a te új neved, Engedelmesség. Erre tanítsd meg társaidat is, ezzel tartoztok nekem. Légy Engedelmes!
A sárkány lehajtotta új nevet kapott ötödik fejét is. A fiú most a sárkány hatodik fejéhez lépett.
- Hallod-e te Gyávaság, mondd, mit érsz el önmagaddal?
- Én félek. Félek, nehogy elvegyenek tőlem bármit is, félek miből fogok élni, mit fogok enni-inni, félek, mi lesz velem a jövőben, félek, nehogy beteg legyek, félek attól, hogy mit hoz az élet, félek, hogy vége lesz az életemnek, félek élni, és félek meghalni is.
A fiú így szólt hozzá:
- Nem olvastad az Írást? "Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, hogy mit esztek, és mit isztok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködtök. Avagy nem több-e az élet, mint az eledel, és nem több-e a test, mint az öltözet? Kicsoda az pedig közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal is? Ne aggodalmaskodjatok tehát és ne mondjátok: mit együnk, vagy: mit igyunk, vagy: mivel ruházkodjunk? Ti keressétek Istennek országát és az ő igazságát: és ezek mind megadatnak néktek. Legyen ezért az új neved mától fogva Bátorság. Ne félj az élettől, Isten a tenyerén hordoz téged, légy bátor és derűs, hogy példája légy másoknak.
A sárkány lehajtotta új nevet kapott hatodik fejét is. A fiú most a sárkány hetedik fejéhez lépett.
- Hallod-e te Érzéketlenség, mondd, mit érsz el önmagaddal?
- Jobb, ha csak magamra viselek gondot, mit érdekelnek engem a betegek, a szegények, a börtönben lévők, a ruhátlanok, az árvák és öregek. Nekem is megvan a magam baja, elég azzal törődnöm.
A fiú így szólt a sárkány utolsó, hetedik fejéhez:
- Legyen mától az új neved Érzékenység. Aki nem érzékeny, aki nem látja a természetet, a maga körül lévőket, aki csak önmaga problémáit látja, s csak azokon kesereg, nem megy semmire.
A sárkány lehajtotta új nevet kapott hetedik fejét is. A juhászlegény megküzdött tehát a sárkány mind a hét fejével, a sárkány pedig ezután engedelmes barátja és hű szolgája lett a legénynek. A fiú illendően elköszönt a sárkánytól, és a hosszú kanyargós lépcsőn visszatért a felvilágba. Lovát, mely türelmesen várt reá, ugyanott találta. Felült a hátára, és elindult a király színe elé.
A palotában már nagyon várták. A királykisasszony legfőbbképp. De a király is izgatott volt már, érezték mindketten, hogy ebben a juhászlegényben lakozik valami, valami olyasvalami, ami mindannyiunkból hiányzik.
- Uram, királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, megküzdöttem a hétfejű sárkánnyal - mondta hetykén a fiú a trónterembe lépve. De nem öltem meg, nem ám, csupán megszelídítettem. A sárkány mindegyikőnkben benne él, így mindenki lovaggá lehet, aki képes legyőzni és új neveken szólítani a magában hordozott veszedelmes, sötét, alantas erőit.
- Örülök fiam bátorságodnak és vitézségednek. Kiálltad a második próbát. Holnap indulsz, hogy a harmadikon is győzedelmeskedj. Remélem ott is megállod a helyedet.
A királykisasszony odaszaladt a legényhez. Hozzásimult, átölelte.
- Ne menj el kérlek, szeretlek, féltelek, mi lesz énvelem, ha nem jössz vissza?
- A próbák elől nem lehet elszökni, előbb vagy utóbb utolérnek minket.
Másnap a fiú kipihenten ébredt. Jól aludt, szép álma volt, jó ébredése. A király már várta a trónteremben.
- Indulj fiam. Isten legyen veled. El kell jutnod a világ közepébe, ott egy óriás fát, egy gyümölcsökkel teli fát kell megtalálnod, egy beláthatatlan tisztás kellős közepében. Azon a fán találod ősi ellenfeledet, aki hajdanán tévútra vitt. Kígyó a neve. Menj, nézz vele szembe.
A fiú elindult. Ment, ment, mendegélt. Nem tudta valójában, merre is lehet a világ közepe, de arra gondolt, biztosan lesz valaki, aki segít majd neki. Eljutott a sárkány barlangjáig. Már sötétedett, gondolta, megpihen egy kicsit, s itt tölti az éjszakát. Lement barátjához, hű lelki szolgálójához, tanácsot kérni tőle. A sárkány örömmel üdvözölte.
- Mondd, tudod-e hol találom a világ közepét, ahol egy nagy fa áll, tele gyümölccsel, s ami azt mondják, egy beláthatatlan tisztás közepén van, s egy Kígyó kúszik az ágain?
- Tudom. Indulj el a folyó mentén, le délnek, a tengerig, ott egy várost találsz, s a város szélén egy labirintust. Menj be oda, annak közepén találod a nagy fát, egy hatalmas tisztás kellős közepén. De vigyázz. A kígyó alattomosabb, mint gondolnád. Vigyázz magadra és imádkozz, kísértésbe ne ess.
A fiú aznap éjszaka ott aludt a sárkány mellett, aki egész éjjel őrizte álmát. Másnap a folyó mentén elindult, le délnek, a tengerhez, a nagy város falai alá.
A labirintus melyet keresett, a város részét képezte, bár annak egyik külső peremén feküdt. A labirintusban időtlen idők óta nem járt senki. Kérdezősködött, ki építhette a labirintust? Egy idős koldustól tudta meg a titkát. A labirintust egykor a városlakók építették, hogy soha többé ne találjanak vissza a nagy fához, s a kígyóhoz. Azért épült, mert nem mertek szembenézni a kígyóval, s a kezdetek kezdetén történt eseményekkel. A városlakók így zárták el önmagukat saját életük megoldásától.
A fiú a koldus szavaival a fülében indult útnak. A labirintus hatalmas vaskapuját alig bírta megmozdítani, olyan rozsdás volt. Benőtte a gaz, elé fújta a homokot a szél, a nagy retesz is akadozott. Végül nagy nehézségek árán bejutott. A vak öregember a kapu mellett várta visszajövetelét. Sokáig várt.
A fiú hosszú-hosszú ideig bolyongott a labirintusban. Elemózsiája lassan elfogyott, s kezdett igencsak elfáradni. Körös-körül mindenütt csak falak, folyosók, útvesztők, átjárók, és lépcsők várták, vég nélkül ismétlődve. A fiú azt hitte az eszét veszti a bolyongás alatt. Végül aztán megtalálta a kijáratot, mely inkább bejáratnak bizonyult, a belső, hatalmas és beláthatatlan pusztaságba, amelyet keresett.
A pusztaság kellős közepén, messze, nagyon messze, a távolban megpillantotta a fát. Hosszú utat kellett megtennie még, mire végül odaérkezett. Mire odaért, teljesen kimerült már. Leült a fa alá, s nyomban elnyomta az álom. Egy kígyóról álmodott, aki sziszegő hangon szólongatta őt. Erre riadt fel. Fölnézett a fára, mert onnan is ugyanazt a hangot hallotta, mint amit álmába is. Ághosszúságú szürkésbarna színű kígyó tekergett felé. Fejét előrenyújtotta, a fiú felé, de a fiú ekkor már nem félt. Tudta, el kell következnie ennek is.
- Szszsziiiiii a, kiiiííí vagy teeee? - kérdezte a kígyó mézesmázosan.
- Én a király küldötte vagyok! - kiáltotta a fiú.
- Ésssz? - nyújtotta nyakát a kígyó.
- Hozzád jöttem. - állt fel a fiú.
- Mit akarsszzz tőlem? - kérdezte sziszegve a kígyó.
- Nagyobb kérdés, te mit akarsz tőlem? - mutatott a fiú a kígyó felé.
- Én, téged! Hiszen téged én már régen megkaptalak... - mondta alattomos mosollyal a kígyó.
- Akkor most eleresztesz... - vágta ki a fiú.
- Eleressszzzteni..., téged? Ssszzzzoha! Hogy is gondolhatssszzzz ilyet? - A kígyó dühös lett.
- Ahogy te is, annak idején. Te az én egóm vagy, aki a rosszat teszed bennem. - válaszolt a fiú határozottan.
- Éssszzz?- kérdezte a kígyó. Ne feledd: te ennek kössszzzönheted létesszzzéssszzed. - kérkedett a kétnyelvű. - Ki a te királyod? Kinek a nevében jössz?
- Az én királyom a Nevesincs király. Maga az ezerszemű, teremtő Úristen.
- Ssszzzemtelen! Ne merésszzzeld előttem a nevét kimondani.
- Sokat már nem beszélek veled.
- Elméssszzz? Ugye elméssszzz végre!
- Nemsokára... De előbb kimondom a neved.
- Te tudod asszz én nevemet? - kérdezte most már a félelemtől reszketve a kígyó.
- Tudom. S e névvel elpusztítom hatalmadat.
- Ne tedd! A barátod lesszzzek. Mindent megkapsszzzzz tőlem... Amit csssssssak akarssszzz.
- Nem! Nem kell már! Többé nem akarom, hogy hozzám szólj.
A kígyó támadóállást vett fel. Feltartotta fejét, kinyitotta csuklyáját. Sziszegett, marni készült.
- Én tudom a te neved. Most pedig kimondom. A te neved: Csalárd Csábító... Íme: neved kimondtattatott. Ezentúl nincs hatalmad felettem. Többé nem szólsz, nem is létezel már. Ím, most örökre megnémulsz bennem.
A kígyó megrázkódott, elvesztette egyensúlyát, leesett a fáról. Nem pusztult el. Most már közönséges állat volt csupán. Beszélni nem tudott, nem ismerte meg a fiút. Tagjai fájdalmasan vonaglottak, s a földön csúszva lassan eloldalgott.
A fiú szörnyű varázslatból ébredt. A labirintus eltűnt, az öreg koldust pedig ott találta maga mellett. Együtt indultak vissza a királyhoz, aki már hatalmas pompával várta a juhászlegényt. Eléje is jött, úgy ölelte! Neki adta királyságát, és gyönyörű leányát. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, folyt a bor, és a jókedv Hencidától Boncidáig. S mint tudjátok, ezután örökkön örökké éltek, ha meg nem haltak. Trallalalalala.
A öregember pedig elmesélte egy arra járó, juhászlegények e történetet. A fiú a király felhívásának eleget téve érkezett a városba, hogy kiállja az őrá váró próbákat.
Vége

Íródott 2014-2016-ig.

2016. július 8.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
399
Időpont: 2016-07-25 07:35:39

Szia Kankalin!
Ismételten köszönöm bő és tartalmas hozzászólásokat, ha pályázatra megyünk vele, kijavítom a leírt hibákat. Köszönöm a biztatást!
Gergő
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7353
Időpont: 2016-07-09 20:51:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
...
A hetedik fej után több sárkányos szóismétlés van, azt ki lehetne váltani a szépség érdekében.
A "mint amit álmába is" részből hiányzik egy helyrag "n".
Végül a cím. Túl összetett. Gondolkodtam a lehetőségeken.
Főcím: A három próba (pont nélkül)
Alcím: Poós Gergő, Lili és Bence meséje (a szövegnél, pont nélkül).
Vagy ez a főcím: Poós Gergő, Lili és Bence meséje
Az alcím hozzá: A három próba (természetesen pont nélkül)
Szerintem az első verzió a nyerő.
Azért foglalkoztam sokat ezzel a mesével, mert ha találsz pályázatot, mindenképpen küldd el, szerintem érdemes! :)
Köszönöm az élményt, meg azt is, hogy szólhattam itt! :)
Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7353
Időpont: 2016-07-09 20:51:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Gergely! :)
Kintről dolgoztam, másolok. :)
Imádom a meséket, hát lehajtom előtted a fejem, a nyolcadikat, a sárkányosat is. :)
Fordulatos a történeted, összerendezett, tartalmilag és formailag is példás.
Külön kiemelem a kígyóval alkotott kommunikációt, hiteles mivolta miatt.
Figyeltem a stilisztikára és a helyesírásra is. Bár néhol találtam vesszőhiányokat, azok szerintem az alkotás hevében maradtak el, mert leggyakrabban helyén volt az összes. Talán annyi tanácsom van ezügyben, hogy a megszólításoknál figyelj, mert ott többször elhagytad (hallod-e, te). Néha a felsorolásnál, illetve a tagmondatok határán is hibáztál, de mivel nem rendszeresen, ezért említettem az írás hevét.
Egy helyen javításra szorul a mese. A "most pedig kell halnod" helyett a most pedig MEG kell halnod lenne helyes.
...
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
3176
Időpont: 2016-07-09 19:13:55

Kedves Gergely!
Köszönöm szépen írásodat, megvilágosító volt.
:)
Szeretettel: Szabolcs

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Tavasz? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tavasz? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tavasz? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A gyermekirodalomban mindent szabad? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nem történt semmi ...? - életkép című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Macska-mese című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Buksi kutya és a szúnyog című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Tavasz? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szilánkok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)