Edelweiss

Bist du wohl lebendig,
Edelblume du,
Die so hold beständig
In der Gletscher Ruh'?

Mit den samtnen Blättern,
Mit dem weichen Schaft
Trotzest du den Wettern
In bewährter Kraft.

Keine Farbe flimmert
Auf dem Kelche dir,
Kalt wie Schneeglanz schimmert
Deiner Krone Zier.

Gleich der Immortelle
Dauert dein Gewand,
Hältst du frisch und helle
Unverwelklich stand.

Dir in Gletscherkühle,
Einsam licht und schön,
Aehnlich sind Gefühle
Auf des Lebens Höh'n.

Fern, wie du, den Rosen
Und dem Gartenbeet,
Wo die Stürme tosen,
Wo die Schneeluft weht;

Beim Krystallgeschiebe,
Bei dem ew'gen Eis:
Da verwandelt Liebe
Sich in Edelweiss.
___________________________


Havasi gyopár

Oly kitartó vagy te,
Havasi gyopár,
Téli, zord hidegre
Nem is ügyelsz már?

Bársony levelekkel
Puha száradon
Hideggel-meleggel
Szembeszállsz nagyon.

Nem pompáznak színek
Kelyhed közepén,
Leveleden dísznek
Hótól van a fény.

Halhatatlan vagy te
Egész éven át,
Szép marad és zsenge,
Nem hervad ruhád.

Gleccser-hűsben, hóban
Magad vagy a fény,
Érzel hasonlóan,
Mint léted delén.

Rózsaágytól, kerttől
Oly messzire vagy,
Merre vihar bömböl,
S széllel jön a fagy;

Hol az örök jégen
Kristályos talár,
Ott szeretsz te régen,
Havasi gyopár!

* * * * *