HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47102

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2016-07-15

A szoborrá változtatott királylány

Valahol a hegyeken túl, valahol, ahol még sok mese lapul, ahol a kurta farkú malacka még túr, ott élt Móc király lányával, Tulipántkával. Boldogan, szeretetben éltek. Telt- múlt az idő, Tulipántka eladósorba került. Messzi földön híres volt szépségéről, okosságáról. Hercegek, grófok, bárók versenyeztek a kezéért. Verseket, dalokat zengtek róla. Festmények készültek a bájos leánykáról.
Eljutott a lány híre Hercehurcához, a varázslóhoz is, aki hírhedt volt bűbájosságáról, gonoszságáról. Folyton valami rosszban sántikált. Mindent el tudott varázsolni, mindenre tudott valami szemfényvesztést. Féltek is tőle a világ mágusai! Azt tartották, nem jó ujjat húzni őgonoszságával. No, ez a szemfényvesztő- lelket törő varázsló, elhatározta, hogy feleségül veszi Tulipántkát. Felvette éjfekete köpönyegét, varázsló süvegét, nadrágját, csizmáját. A tükör előtt még biggyeszkedett egy kicsit, aztán elégedetten így szólt:
- No, így rendben is lennék! Bár, lehet, hogy túl gyászos ez az ünnepi gúnyám. De ez vagyok én!- gonosz mosoly suhant át az arcán.
Felpattant ébenfekete lovára és útnak indult.

Eközben a palotában Tulipánka vidáman ugrált, készülődött, mert már nagyon várta a találkozást Mitykával. Mityka a szomszédos uralkodó fia volt, akivel gyerekkoruk óta barátok voltak. Két éve nem találkoztak, mert a fiú Királyképző Iskolába járt. Levelet küldtek egymásnak galambpostával, így tartották a kapcsolatot. Ma befejezte a tanulmányait, első útja Tulipántkához vezetett.
- Na, daduskám! Szép vagyok ebben a tulipános ruhácskában? És a hajam? Az jó így? Na, szólj már!
- Kis tündérbogaram! Csodásan festesz! A ruhád, a hajad mind, mind gyönyörű. Látom, fontos neked Mityka, nagyon készülsz erre a találkozóra. Biztosan csodálkozik majd, ha meglát! Észreveszi milyen szép kisasszonyka lettél!
Tulipántka elpirult zavarában.
- Igen, úgy érzem már többet jelent számomra, mint barát.
Az ajtónálló bejelentette a királyfi érkezését.
- Felséges királyom! Megérkezett Mityka királyfi!
Az ajtón belépett egy délceg ifjú. Kedves mosollyal lépett Móc királyhoz, és így üdvözölte:
- Végeztem a tanulmányaimmal, s ím eljöttem hozzátok. Tulipántka merre van? Hol találom? Alig várom, hogy találkozhassam vele!
Ekkor kitárult az ajtó és belépett a királylány. Egy darabig csak nézték egymást, majd Tulipántka Mityka nyakába ugrott. Mindketten valami melegséget éreztek a szívükben. A gyermekkori barátságból érezték, hogy valami más lett. Móc király is kedvtelve nézte a fiatalokat. Megállapította magában, hogy milyen szép pár lennének.
Elvonultak a kertbe beszélgetni. Sétáltak, nevetgéltek.
- Kedves Tulipántka! Oly szép királykisasszonnyá serdültél! Mindig is sokat jelentettél nekem. De most, hogy újra megláttalak, valami furcsa bizsergést éreztem a szívemben. A levelek, amiket váltottunk, azok is olyan közel hoztak hozzám. Leszel a feleségem?
- Óh, Mityka! Igen! Leszek a párod! Mikor beléptem a trónterembe és megláttalak, én is azt a furcsa bizsergető érzést éreztem.
Boldogan beszaladtak a palotába, hogy közöljék az öreg királlyal a hírt. Volt öröm! Móc király néhány könnycseppet is elmorzsolt. Mityka hazaindult, hogy szüleit is értesítse házassági szándékáról.
A kastélyban nagy lett a sürgés - forgás, mindenki az esküvőre készülődött. Ekkor toppant be Hercehurca. Látván a nagy felfordulást, fel s alá futkosást, megkérdezte az egyik szolgát:
- Mi történt? Mire véljem ezt? Én Tulipántka kezét jöttem megkérni.
- Hát uram, akkor elkéstél! Mert őt épp ma eljegyezte Mityka királyfi.
Hercehurca bosszúsan megvakarta az orrát és földhöz vágta süvegét.
- Na, azt már nem! Még hogy férjhez megy Mitykához. Ki az, miféle királyficska? Mityka- fityka! - gúnyolódott. Majd én megmutatom neki, hogy én leszek a vőlegény s nem más!
Megkereste Móc királyt, elmondta a szándékát. A király közölte vele, hogy lánya már választott.
- Hogy mersz nekem nemet mondani! - ordította. Hallgass ide Móc király! Én Hercehurca a híres varázsló vagyok. Ha nem adod szépszerével a lányodat, akkor elviszem erőszakkal.
Azzal, nagy dérrel- durral kiviharzott a trónteremből. Az ajtóban épp szembetalálkozott Tulipántkával. Felkapta, és sutty! Máris a lovánál termett a lánnyal és elvágtattak.
Hej, sírt a király, mint a záporeső! Futárt küldött Mitykához, hogy azonnal jöjjön, mert elrabolták a jegyesét.

Amikor megérkeztek Hercehurca palotájába, bevezette a királylányt a legszebb lakosztályába és így szólt:
- Tiéd mindenem, a vagyonom, a lábaid elé teszem varázssüvegemet. Leszel a feleségem? Ez a legpazarabb szobám, itt fogsz élni. Tetszik?
- Mit képzelsz te gonosz varázsmágus! Sohasem leszek a feleséged! Elrabolsz, így akarsz szerelmet, szeretetet szerezni? Elszakítasz atyámtól? Barátaimtól? Nem és nem! - toppantott. - Nem leszek a feleséged, akárhogy is szeretnéd! Én szívem már Mitykáé. Ő ismer engem. Együtt játszottunk, nevettünk vagy szomorkodtunk. Játszópajtásból szerelmem lett. Ő volt ott, amikor édesanyámat elvesztettem, ő vigasztalt engem. Kedvenc virágaimat, a tulipánokat is ő gondozta, amikor beteg voltam. Együtt nőttünk fel. Ő az én legjobb barátom és szerelmem is egyben.
- Mi az, hogy neeem!? - hördült fel a mágus - Még soha, senki nem mert nekem nemet mondani rajtad és apádon kívül. Ha nem kellek, akkor sem eresztlek! Akkor is itt maradsz örökre! Dísze leszel kertemnek! Szépen fogsz mutatni a tulipánjaim között! - kacagta vészjóslóan.
- Ezzel már mormogta is a varázsmondókáját:

Tuli, tuli tulipán!
Kedves kicsi tubicám!
Ha már enyém nem lehetsz,
mert más elrabolta a szívedet,
én hát elvarázsollak tégedet.
Itt egy csiga, ott egy bokor,
Legyél mától márványszobor!



Azzal a lányból egy hófehér márványszobor lett. A varázsló kicipelte a kertbe és a tulipánok közé állította a szoborrá változott lányt. Akkor vette észre Hercehurca, hogy a szobor arcán egy márvány könnycsepp van. Próbálta letörni, de nem sikerült. Dühösen bement a palotájába.

Mityka ezalatt azon törte a fejét, hogyan tudna túljárni a sarlatán eszén. A Királyképzőben sok mindent tanult, volt hókuszpókusz óra is. Elővette a jegyzeteit. Talált is egy varázsrímet, ami úgy vélte a segítségére lehet. Hisz hallott már Hercehurcáról, hogy bizony nehéz dió őkelme, és hogy senki nem mer vele kikezdeni.
- Egy életem, egy halálom, Tulipántkát kiszabadítom! Kedves királyapám! Készüljetek csak a lagzira, mert ígérem, hamarosan itt leszek a lányoddal.
Felnyergelte hófehér táltos paripáját, és elindult. Amikor meglátta a hegy tetején a fekete kastélyt, tudta, jó helyen jár. Óvatosan közelítette meg palotát. A lova patáira selyemkötést tett, nehogy a paták kopogását meghallja Hercehurca. A varázsló azonban olyan dühös volt, hogy Tulipántka ellentmondott neki, hogy úgy belemélyedt a Varázslexikonjába, hogy azt sem hallotta volna meg, ha ágyút sütnek el a füle mellett. Mityka a háta mögé lopakodott, és ezt suttogta:

Gonosz -bonosz varázsló,
aludj egyet, légy oly jó!




Azzal az iskolában kapott varázsport hirtelen a mágus fejére szórta. Hercehurca mély álomba merült. Keresni kezdte Tulipántkát. Sietnie kellett, mert tudta, hogy a varázslat csak egy óráig tart. Bejárta a sok- sok szobát, de nem lelte a lányt. Kiment az istállóba, de ott csak az ébenfekete ló ácsorgott szomorúan. Ekkor az ő kedves hófehér paripája is bedugta a fejét, bekukucskált. A fekete ló nyerített egyet, majd emberi hangon megszólalt:
- Tudom ki vagy és miért jöttél. Segítek nektek, ha magatokkal visztek. Hercehurca annyi rosszat tett már és bizony sokszor én repítettem a varázslatok helyszínére, és ebből elegem van. Tulipántkát a tulipánok közt a kertben találod. Márványszobor lett belőle. Igyekezz, mert ha felébred a gazdám benneteket is szoborrá varázsol. A varázskönyvében benne a van a visszavarázsoló varázslathoz szükséges versike.

Mityka visszafutott a szobába és lázasan kereste a visszavarázsoló varázsigét. Az órára pillantott, még öt perce volt, arra, hogy sikerrel járjon. Miután meglelte, kirohant a kertbe, ott meglátta a csodaszép szobrot. Megsimogatta, a könnycseppre egy csókot lehelt.

Tuli, tuli, tulipán,
legyél újra királylány!



Abban a szempillanatban lepattant a testét borító márvány, és visszaváltozott a lánnyá. Megölelték egymást.
- Kedvesem!- szólt Mityka. Sietnünk kell, mert ha felébred ez a gonosz pára, mindkettőnket szoborrá varázsol.
Az istálló előtt mát idegesen toporogtak a lovak.
- Gyorsan, mert lejárt az idő! Érzem a hátamon, mert nagyon ég, hogy elindult Hercehuca, mindjárt itt lesz- suttogta a fekete ló. Meneküljetek, majd én is megyek!
Mityka felpattant Tulipántkával a táltosára. Ekkor ért ki az udvarra Hercehurca. Rázta az öklét, s közben egy varázsmondókát kezdett darálni. A paripája hátára akart ülni, de a ló egy jól irányzott rúgással hátsó fertályon rúgta. A varázsló ezen úgy meglepődött, hogy benn rekedt a szó, s nem tudta folytatni a varázslást. Lova pedig Mitykáék után vágtatott.

Amikor megérkeztek Móc király várába, Mityka köszönetet mondott neki a segítségéért. A fekete mén lehajtotta a fejét és így szólt:
- Örülök, hogy segíthettem. De nem csak értetek tettem. Oldalt pillantott Mityka hófehér lovára. Tudod, nekem is szükségem lenne egy igaz barátra. Elegem lett a sok gonoszságból, amit Hercehurca elkövetett. Majd vidáman ezt nyerítette:

Huppszi, huppszi,
hoppla hó,
kezdődjék a dáridó!


A két ló boldogan ügetett be az istállóba, ahol csupa finomság várta őket. Volt ott kockacukros répatorta, dinnyehéjban alma, gyömbéres keksz.

Minden készen állt a lakodalomra. Hét országra szóló vigasságot csaptak.
Hercehurca talán azóta is a hátsóját tapogatja, és azon gondolkodik mi történhetett a lovával, hogy ilyen csúful elbánt vele.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1144
Időpont: 2016-07-19 05:40:54

válasz Kankalin (2016-07-18 20:44:41) üzenetére
Szia!
Örömmel tölt el, hogy tetszenek a meséim. Ami kritikát írtál, arra igyekszem figyelni, de látod, nem mindig sikerül. Köszi, hogy bátorítasz és javítasz! Üdv hundido
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6286
Időpont: 2016-07-18 20:44:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia hundido! :)

Mondtam-e már, hogy imádom a meséidet? :)))
Nagyon tetszett ez is.
Azt gondolom, hogy stilisztika terén sokat léptél előre. Amire jobban kellene figyelned, az a tagmondatok határa. Ott többször elhagyod a kívánkozó vesszőt, de fejlődést látok ezen a téren, mert gyakran előfordul, hogy már ott is jól alkalmazod. Ez azt jelenti, hogy előre haladsz. :)
Meséid pozitívumai jólesnek, örömmel olvasom az összeset.
Köszönöm az újabb élményt! :)
Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1144
Időpont: 2016-07-16 18:32:45

válasz oroszlán (2016-07-16 14:00:20) üzenetére
Kedves Ica!
Igen jó elfelejteni a napi gondokat, jó a mesék szárnyán repülni- örülök, hogy tetszett e mesécske! üdv hundido
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1144
Időpont: 2016-07-16 18:31:03

válasz Kőműves Ida (2016-07-16 11:33:52) üzenetére
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy elolvastad és értékelted a mesémet. Üdv hundido
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7175
Időpont: 2016-07-16 14:00:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Hundidó!
Nagyon tetszett ez a meséd is. Elrepített egy olyan birodalomba, ahol elfelejthetjük mi is, felnőttek a napi gondjainkat. A gyerekek a mese, a fantázia világában remélem jól érzik magukat.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5560
Időpont: 2016-07-16 11:33:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves hundido!

Szépséges mesét hoztál. Tetszik az, hogy a szerelmeseknek mennyire meg kell küzdeniük egymásért. Ma már elég, ha gondolnak egyet, beugranak az anyakönyv-vezetőhöz, s máris megköttetett a házasság. Talán éppen az a baj, hogy nincsenek próbatételek, nem kell küzdeniük egymásért... Az is nagyon jó, hogy a varázsló lova átállt a JÓ oldalra.
A jó mese minden eleme megtalálható benne. Nagyon tetszik a meséd. :)

Szeretettel
Ida

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időskori gondolatok című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Derűs reggel címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/10 címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Konyak, mámor szenvedély... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szerencsés címmel a várólistára

Ernyei Bea alkotást töltött fel A Teaház címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Haász Irén alkotást töltött fel Empátia címmel

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Porszem című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Porszem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Konyak, mámor szenvedély... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)