HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1839

Írás összesen: 46235

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KankalinFeltöltés dátuma: 2016-08-06

Utcazenészem

Tihany. Visszhang-domb, emlékek, lélegzetelállító panoráma...
Semmit nem változott a Balaton azóta, a napsugarak vakítóan tükröződnek a szelíd habokról, sétahajók szelik át a végtelen vizet, kirándulni vágyó utasok a fedélzeten, minden úszó járgányon élet...

Apró gyermekként gyakran jártam itt, hiszen a nyarakat a nagyszüleimnél töltöttem.
Balatonudvaritól csak karnyújtásnyira van ez a hely, könnyű volt megközelíteni, akár naponta többször is kiruccanhattunk ide.
Nem tudom számát sem annak, hogy hányszor néztem meg az apátság épületét kívül és belül.
Mindig vonzott a történelem, szerettem megélni a régmúltat, a magam sajátos, gyermeki módján.
És hogy hányszor csodáltam meg a Balcsit, no meg hány fagyit nyaltam el ott ezidő alatt torokfájásig, az már mellékes.

Egyszer, amikor arra jártunk, érdekes dologra lettem figyelmes.
Egy fiatal, még alig férfikorba serdült ifjú ült a templom előtti téren, kopottas gitárján valami fülbemászó dallamot pengetett, átszellemülten. Szomorú volt az arca, én nagyon megsajnáltam emiatt.
Fekete öltözéke egyszerűségről árulkodott, szegénynek tűnt.
Sötét, göndörkés haja a háta közepéig ért, néha félszegen a füle mögé gyűrte rakoncátlan tincseit, amikor azok zavarták játékában.
Ujjai virtuózan járkáltak hangszerén, nem tudtam követni, ráadásul megszólalt bársonyos hangja is. Megbabonázva álltam előtte.
Szeme mélybarna színben tündökölt, égető, csodás fényben.
Belém ivódott a feledhetetlen kép.
Ahol állt, előtte nyitva volt hangszerének tokja, pénzérmék csillogtak benne, és az arra haladók beleejtettek mindig néhány forintot.
Nagyapámat kérdeztem:
- Papa, miért dobálnak pénzt neki?
- Azért, mert ebből él. Zenél a járókelőknek. Utcazenész.
Tízévesen még nem értettem ezt, de elfogadtam a magyarázatot.
Nem tudtam elszakadni a helytől, a zenésztől, maradtunk is, bár nagyapám a fejét csóválta emiatt, pajkosan megdorgált.
Az utcazenész ifjú elvarázsolt, mert úgy pengette kopott hangszerét, hogy az a lelkemig hatolt.
Szerettem volna szomorúságáról kérdezni, de papám nem engedte.

Jólesik ezeket az élményeket feleleveníteni, ha már újra eljutottam ide. Miközben stílusosan fagyit nyalok, a történelmet is nyilván átgondolom, de egyre mélyebbről hallom azt a feledhetetlen zenét, amit tízévesen magamba szívtam ezen a helyen. Maradandó élmény az, ha még most is megszólal bennem!

Egyedül vagyok, bármit megtehetek. Nagyapám már nem terelget, a magam ura lehetek.
Kiülök a kőkorlátra, eszementen lógatom a lábam, tárt lélekkel csodálom a víztükröt. Távcső se kell, anélkül is tudok tájékozódni. Látom a túlpartot, tudom azt is, hogy odaát sekélyebb a víz, de nekem az északi vonzóbb.
Mindenki fürdőzik itt is, ott is, élvezik a hűsítő habokat.

Jó itt. Nyugalom, éltető erő, napsugarak, vízközel, emlékek...
Elindulok az apátság irányába, hogy újra találkozhassak a történelemmel. Nem valószínű, hogy változott volna bármi is, de meg kell bizonyosodnom erről, mint mindig.
Csak pár lépést teszek, aztán valami felbolygatót hallok...
Araszolok a hang irányába, mágnesként vonz egy dallam, amit talán hallottam már valamikor.
Földbe gyökerezve torpanok meg a téren.
Fekete öltözékben, őszülő halántékkal, varkocsba font hajjal, a zenétől átszellemülten egy férfi gitározik csodaszép hangszerén.
Hosszú, kecses ujjai virtuózan uralják a húrokat, de szemmel képtelen vagyok követni, mert megszólal bársonyos, delejes hangja. Megbabonáz.
Mélybarna szeméből a zene fényként tükröződik, mindezt apró szarkalábak övezik.
Előtte nincs tok, se pénzérmék.
Láthatóan saját kedvtelésből zenél, mindenki örömére.
Tekintetünk találkozik. Megvárom, amíg befejezi ezt a dalt, csak aztán kérdezem.

Tihany. Visszhang-domb, emlékek, lélegzetelállító panoráma...

2016. augusztus 6.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2017-02-28 20:12:04

válasz zsoló (2017-02-28 11:34:17) üzenetére
Szia Zsolt! :)

Úgy alakult, hogy több verset írtam, mint amennyi prózát. Szerintem annak tudható be, hogy az előbbi jobban vonz, mivel több törődést igényel a harmóniája.
Újra elolvastam ezt a történetet. Az idő múlásával magam is rádöbbenek dolgokra. Most az lepett meg, hogy végülis csak az utolsó tíz sor hajlik fikcióba (az is csak félig), az összes többi valóban megélt találkozás, mégpedig a leírtak szerint. Meghatározó élmény volt, így igaz. Felemelte bennem a zenét egy szép tiszta, magasan elhelyezett képzeletbeli polcra, ahova törékenysége miatt került. Valóban fogékony korban történt, meg is lett a hatása, mert szinte mindent a zene által kaptam, még az írást is. A mérleg másik serpenyőjében viszont a veszteség is szerepel, busás árral.
Örülök, hogy tetszett ez a kis történet, amely egy utcazenész témájú feladatra született. Jólesett prózában is megnyilvánulni.
Köszönöm, hogy elolvastad. :)
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
zsoló
Regisztrált:
2013-06-08
Összes értékelés:
13
Időpont: 2017-02-28 11:34:17

Kedves Kankalin!
Ez az első, amit prózában olvasok tőled. Ahogy kibontakozik lassan - egyenlőre csak apró mozaikokon keresztül érzékelt - élettörténeted, úgy tűnik most, hogy ez az esemény, amit itt leírtál : a TALÁLKOZÁS az utcaZENÉSZszel számodra meghatározó élmény lehetett, ami a továbbiakat illeti. Fontos személy, fontos pont, fogékony életkorban, szeretetteljes családi környezetben. Mindez együtt mély benyomás volt - ösztönző a zene irányába tett úton - úgy vélem. Meg fogom szeretni a többi írásodat is, ha ilyen gördülékeny, mint ez.
üdv: Zsolt
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2016-08-12 22:09:54

válasz oroszlán (2016-08-11 13:36:25) üzenetére
Szia oroszlán! :)
Akadnak ilyen megható találkozások az életben, ha zenészekről van szó, akkor ez még hatványozódhat, éppen a zene hatalma, megélése miatt. Van valami különleges abban, hogy a zenészek egyedi nyelven kommunikálnak.
A szegény zenész a leghitelesebb zenész, ezt tapasztaltam. Talán azért van így, mert az élet annyi mindent elvett tőlük, hogy művészetük által adják vissza nekünk mérhetetlen gazdagságukat.
A világ bizony nagyot fordult, de a zene mindig megmarad, legalábbis a valódi.
Épp a napokban láttam egy okfejtést arról, hogy miért is élnek örökké bizonyos zenei megnyilvánulások. Miért van az, hogy pl. a Queen még ma is érték, pedig Freddie Mercury már majdnem negyedszázada (!) nincs közöttünk. Azért említtettem épp ezt a példát, mert érzékeny pontom. Hosszú pergamen kellene a felsoroláshoz, éppen ez bizonyítja, hogy a zenének valóban hatalma van.
Köszönöm, hogy szóltál, gondolkodtattál. :)
Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2016-08-12 21:04:57

válasz inyezsevokidli (2016-08-10 12:51:19) üzenetére
Szia Ildikó! :)
Tetszik, hogy képként jelent meg előtted az írásom, hiszen ez egy zenés képeslap, amit a Balatonról küldtem azoknak, akik kedvelik a lírát, vagy a valóság mesébe fordulását.
Az idézeted nagyon tetszik, Joe Cocker szavai időtállóak, mint ahogy az életműve is.
A zene viszont nemcsak hangjegyekben, hanem irodalmi művek által is kiteljesedhet. Gondolok itt egy ritmusos versre, vagy akár zenéről szóló írásra is.
Az érmék nem fontosak. Tudom, hogy még azoknak se mindig, akik ebből tengődnek.
Éppen emiatt (is) különös szerzet a zenész. :)
A folytatás? Először azt terveztem, hogy bővebben is kifejtem ezt a mesebeli találkozást, de úgy érzem, akkor elveszne az a lényeg, hogy az olvasók a saját szájízük szerint szőhetik tovább a történetet.
Van folytatása, hiszen a zenének sosincs vége.
Az élmény valóban egész életet ölel át, és nem csak az enyémet.
Örülök, hogy megosztottad velem a gondolataid, köszönöm. :)
Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2016-08-11 22:43:21

válasz Kőműves Ida (2016-08-09 15:17:41) üzenetére
Szia Ida! :)

Bizony, jókora hatalma van, mert az ember képessé válik írásban is szárnyalni általa, hiszen akkor is visz. :)
Így lett a régi mozaikokból és az új cserepecskékből egyetlen kép arról, hogy miként látom az általad említett, vitathatatlan hatalmat. Nemrégiben egy kedves alkotótársunktól kaptam ezzel kapcsolatos anyagot, amit a gyakorlatban próbáltam alkalmazni.
Örülök, hogy tetszett az írásom, köszönöm szépen, hogy elmondtad érzéseid. :)
Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2016-08-11 22:29:04

válasz sailor (2016-08-09 20:05:21) üzenetére
Szia sailor! :)

Köszönöm, hogy visszajöttél, és kiegészítetted a gondolataid. :)
Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2016-08-11 22:26:43

válasz hundido (2016-08-09 05:47:34) üzenetére
Szia hundido! :)

Örülök, hogy bele tudtál mélyedni ebbe a történetbe. Egy feladat kapcsán született.
Nem volt kérdés, hogy ezt a gyermekkori élményem fogom feldolgozni, kicsit a valóság fölé emelni. Ennél azért bonyolultabb, de nem véletlen, hogy ilyen irányba tereltem. :)
Egyetértek: "a zene körülölel", ha akarjuk, ha nem. Az elveszés kérdésében nem vagyok ennyire biztos. :)))
Köszönöm, hogy jöttél. :)
Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6808
Időpont: 2016-08-11 13:36:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!
Meghatott ez a találkozás, talán nem véletlen, hogy újra át tudd érezni a zene hatalmát, vagy lássad a szegénységet, hogy nem sokat változott a világ?
Szeretettelvoltam nálad: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1334
Időpont: 2016-08-10 12:51:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!

Nagyon szépen írtad meg a történetet.
Mint egy képet, keretbe foglaltad.
Maguk a történések is lenyűgözőek.
Ritka alkalom, hogy régi, ilyen-olyan okból elmulasztott dolgok megtételére ismételten lehetőségünk nyílik, és megtehetjük. Sőt, meg is tesszük.Legfeljebb ha más helyen, más szereplőkkel történik valami hasonló.
Mikor már szomorúan elbúcsúztam lélekben én is az Utcazenészedtől, s bennem is megszületett a hiányérzet, történeted váratlan, már-már hihetetlen fordulatot vett, katarzis élményt okozva ezzel.
A történet magyarázatául, egy idézet jutott az eszembe:
" HA TE VALÓBAN ZENÉSZ VAGY, AKKOR TEKINTET NÉLKÜL A VILÁGRA, MINDIG ZENÉLNI FOGSZ"

Joe Cocker

Érmék, vagy érmék nélkül!

Beavatsz bennünket a beszélgetésbe is?
Én boldog lennék!
Szeretettel:
Ildikó

U.i.: Egy ilyen élmény a gyermekkorban, egész életre meghatározó lehet. S rendszerint az is, a rá nyitott lelkű gyermekre. .

Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3825
Időpont: 2016-08-09 20:05:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!
"Nem az írásom élet-befolyásoló, hanem az, amit akkor és ott, gyermekként tapasztaltam. Egészen biztos, hogy mély nyomokat hagyott bennem, hiszen még ma is hallom azt a zenét."
...ponzosan ezt éreztem...írásod alapján!

Ismételten gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2016-08-09 16:11:41

válasz sailor (2016-08-08 20:34:08) üzenetére
Szia sailor! :)

Tetszik a kezdő mondatod, mert sugárzik belőle a lényeg, viszont picit kiegészítem.
Nem az írásom élet-befolyásoló, hanem az, amit akkor és ott, gyermekként tapasztaltam. Egészen biztos, hogy mély nyomokat hagyott bennem, hiszen még ma is hallom azt a zenét.
Hallani, meghallani egy dolog, de hogy mivé alakul bennünk, az már más kérdés.
Ezt a körülmények befolyásolják, de abban biztos vagyok, hogy ha valakiben a zene mély gyökeret ereszt, azt nem lehet semmiféle kapavonással kiirtani, vegyszerekkel sem.
Ezért is néztem magamba akkor, amikor kiszaladt belőlem ez a próza.
Ma másként gondolok a zenére, mint évtizedekkel ezelőtt, vagy gyermekkoromban, de az egészen biztos, hogy amit a zene és közvetítői által kaptam, az nem akárkinek adatik meg.
Ezért is tartozom köszönettel mindazoknak, akik a hosszú zenei pályafutás alatt elviseltek, erősítettek engem. Köszönöm nekik. :)
Neked azt (is), hogy kihoztad belőlem ezeket a gondolatokat.
Szeretettel: Kankalin



Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2016-08-09 15:40:28

válasz Finta Kata (2016-08-08 18:06:35) üzenetére
Szia Kata! :)

Huhhh, próbálok válaszolgatni, de úgy behavazódtam, hogy bizony elég rendesen lemaradtam itt.
Ennek köze van az Olimpiához is, mert hajnali 3-kor kelek az úszások miatt, hiszen élőben jó nézni a történéseket éjjel, nappal. :)
Próbálok mielőbb válaszolni azoknak, akik megtiszteltek a véleményükkel.
Örülök, hogy jólesett olvasnod ezt az irományt.
A zenei dolgokról annyit, hogy elvileg a zene örök, ezt nem én mondom, hanem más, de érzem. Nem számít, hogy valaki tevékenyen műveli, vagy csak hallgatja, a hatása nyilvánvaló. Azért mégis idézek valamit:
"Aki zenével indul az életbe, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti őt a bajon." (Kodály Z.)
Az írásom talán a valós mesék közé sorolnám, de ilyen itt nincs, úgyhogy maradt az "egyéb". Az pláne erősített a választásban, hogy bőven tartalmaz valós megélést a témám. :)
Örülök, hogy élvezted, el is gondolkodtál. Én is. :)
Köszönöm, hogy elmondtad. :)
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5308
Időpont: 2016-08-09 15:17:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kankalin!

Ugye, milyen hatalma van a zenének? Képes felidézni a múlt egy-egy epizódját, magával visz, emlékeket csalogat elő... talán egyik találkozás sem volt a véletlen műve...
Gyönyörű ez az írásod, a lélekig hatol, akár a zene...

Szeretettel!
Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1043
Időpont: 2016-08-09 05:47:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!
Magával ragadt az írásod. Annyira magam előtt látom a 10 éves kislányt és a mostani ámuló Kankalint. Csodás történet, remekül megírva!
Ez jutott eszembe: "Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel. - A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el."
Jel volt akkor, most pedig visszaintett a múlt. Tudom mennyire fontos Neked a zene. Nem volt véletlen a zenésszel való találkozásod! Szeretettel: hundido
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3825
Időpont: 2016-08-08 20:34:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!
Ritkán lehet olvasni,ennyire élet-befolyásoló írást,mint ez"!
"Földbe gyökerezve torpanok meg a téren.
Fekete öltözékben, őszülő halántékkal, varkocsba font hajjal, a zenétől átszellemülten egy férfi gitározik csodaszép hangszerén.
Hosszú, kecses ujjai virtuózan uralják a húrokat, de szemmel képtelen vagyok követni, mert megszólal bársonyos, delejes hangja. Megbabonáz.
Mélybarna szeméből a zene fényként tükröződik, mindezt apró szarkalábak övezik.
Előtte nincs tok, se pénzérmék.
Láthatóan saját kedvtelésből zenél, mindenki örömére.
Tekintetünk találkozik. Megvárom, amíg befejezi ezt a dalt, csak aztán kérdezem."
Csodaszép írás!
Szeretettel:sailor

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11674
Időpont: 2016-08-08 18:06:35

Kedves Kankalinka!
Jó volt olvasni az igaz mesédet, mert gondolom, hogy ezt te átélted. Ilyen érdekes dolgok történnek néha az ember életében, amire nagyon jó visszagondolni, mert a képek időnként bennünk megmaradnak.
Érdekes, hogy zenész nem csak ifjú korában, hanem őszhajjal is ott zenél... Gondolom, hogy nagyon meglepett a látványa. Valahogy mindkettőtöket összekötött a zene élvezete.
Szeretettel olvastam, mondhatom, hogy élvezettel, amit megköszönök, mára ez jól esett!
Kata
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6107
Időpont: 2016-08-07 21:51:18

válasz Ylen Morisot (2016-08-06 23:00:23) üzenetére
Szia Ylen! :)

Örülök, ha megérintett a történet, azt pedig külön köszönöm, hogy elmondtad azokat a gondolatokat, amelyek megfogalmazódtak benned, amikor elolvastad.
Szerintem az életben sok üzenettel találkozunk, de nem mindig észrevehetőek. Legtöbbször csak utólag válik nyilvánvalóvá, véletlenek pedig elvileg nincsenek.
Az első rész egészen biztos, hogy üzenet volt, tízéves koromig már a sokadik. :)
Köszönöm, hogy gondolkodtál, gondolkodtattál. :)
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1808
Időpont: 2016-08-06 23:00:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kankalin!
A lelkem mélyét érintette a történeted. Sok gondolatot hozott.
Egyet nem tudok nem megírni: azt gondolom, emlékeztetőt kaptál a második találkozással. (Ha ez a történet megtörtént veled.) Az első is üzenet volt. Szerintem értetted. Ha kérdeztél...
Szeretettel:
Ylen

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) Lehetőségek locsoláshoz című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/1. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VI. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VI. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak IV. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak III. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak. II. című alkotáshoz

dpanka alkotást töltött fel Budapesten címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Zakatolva című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak IV. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak III. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak. II. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A láthatatlan kötél című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Vezsenyi Ildikó, a gyermek címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)