HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45591

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2016-08-08

Szendrey Júlia: Zoltán fiamnak / Für meinen Sohn, Zoltan

Zoltán fiamnak

Még tiz tavasz sem mult el fölötted
És te engem máris itt hagyál,
Mint a madár, amely legelőször
Kis fészkéből a világba száll.

A világba! csak a szomszéd házra,
Honnan vissza már félve tekint,
És honnan az elhagyott fészekbe
Ujra-ujra visszatér megint.

Ámde amint felnői a madárka,
És anyjától lassan elszokik,
Mindig messzebb terjed röpülése,
Mig örökre végre távozik.

Igy lesz ez majd, kis fiam, te véled,
Lassankint igy hagysz el engemet,
És ki tudja, milyen messze tőlem
Rakod egykor saját fészkedet!

Most még fájó sebkint sajog lelked
Valahányszor tőlem elszakadsz,
És könnyforrás buzzog szemeidből
Mit szivedből válásunk fakaszt.

Mert még eddig egész kis világod
Keblemen és ölemben leléd,
Melynek szük, de napfényes határát
Ölelő karjaim képezék.

Oh, de majd ha kitárul előtted
Csábjaival a zajos világ,
És az élet habzó serlegéből
Téged is majd részesülni hágy ;

S mint virágból a reggeli harmat
A hő naptól, ugy enyészik el
Az ártatlan gyermekkor emléke,
A férfi kor ugy emészti fel:

Oh szólj, fogsz-e akkor emlékezni
Hü anyádra, ki úgy szeretett?
Várhatja-e, hogy majd a távolból
Legalább sirját fölkeresed ?

Szendrey Júlia (1858)

Für meinen Sohn, Zoltan

Noch keine zehn Lenze sind vorüber,
und du hast mich bereits verlassen,
gleich wie die Vogel, der uranfänglich,
aus dem kleinen Nest, die Welt will erfassen.

Die Welt! Aber bloss auf das Nachbarhaus,
von wo er nur ängstlich drüber blickt,
und von wo an das verlassene Nest
immer und immer wieder zurückfliegt.

Jedoch wenn das Vöglein aufgewachsen,
und von der Mutter langsam Abtrift,
fliegt sie immer weiter und weiter weg,
bis kommt, der endgültige Abtritt.

So wird es auch mit dir sein, mein Söhnlein,
langsam verlässt du sicher auch mich,
‘d wer weiss es schon, wie weit ist es von mir,
wo dein Nest dereinst aufgebaut wird.

Dein Brust ist eine brennende Wunde,
jedes Mal wenn du von mir weggehst,
‘d quellen die Tränen aus deinen Augen,
dass im Herz, von die Scheidung entsteht.

Bis jetzt ist deine gesamte kleine Welt,
auf meinem Schoss und Brust gefunden,
‘d als süsse und sonnige Grenzen, sind
meine schützende Arme stunden.

Und wie von den Blumen der Morgentau
von der Sonnenwärme verschwindet,
so wird die Zeit von harmloser Kindheit
von dem Erwachsensein erblindet.

Ach sag es, wirst du an sie erinnern,
die Mutter, die war deine Zuflucht?
Kann sie erwarten, dass aus der Ferne
wenigstens ihr Grab, du je aufsuchst.

Fordította Mucsi Antal

Hausen, 2016 Augusztus 8

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5933
Időpont: 2016-08-14 16:53:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Tóni! :)

Bár írás terén elmaradoztam, olvasásban nem.
Dávid nem véletlenül kérdezte Júlia Zoltánhoz írt verseit, hiszen az a fiatalember Petőfivel megélt szerelmének gyümölcse volt. Ha jól értelmeztem a fennmaradó írásokat, akkor azt mondhatom, hogy ilyen szerelem keveseknek adatik meg. Rövid volt, de szépséges, később a feleségnek gyötrelmes, mert nem tudott szabadulni tőle, mindvégig benne élt. Szerintem nem is akart szabadulni.
A sors úgy hozta, hogy a második házasságból született Attila fiára jobban számíthatott, mert Zoltán kicsapongó életet élt. Próbált költő és színész lenni, híres apja nyomdokában.
Mindkét fiú 22 éves korában halt meg. Zoltán két évvel, Attila öt évvel élte túl Júliát.
A versek, amiket németre fordítasz, nagy kincsek. Tartalmukban megmutatkozik mindaz, amit örök szerelemnek nevezünk, formájában pedig az összes Petőfi lelkét hivatott simogatni.
Nagyon szeretem Júlia verseit. Köszönöm, hogy foglalkozol velük!
Szeretettel: Kankalin


Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2016-08-08 20:43:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Tóni!
Nagyon köszönöm, hogy ezt a verset is lefordítottad, és föltetted ide a Napvilágra!
Üdv: Dávid

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Útban, Sirok felé címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bunyó címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)