HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45259

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2016-08-09

Elveszett mesék

Már egészen apró gyermekként szerettem hajnalban kelni. Kiosontam a házból. Aztán a kertkapun elhúztam a reteszt, s máris futottam a ház sarkán lévő kis kerek szilvafához. Alacsony volt a törzse és egyenesen szerteágazó ágai már simára voltak koptatva. Ott üldögéltem, és meglestem az ébredő mezőt. Jobbra volt a lucernás, ami mindig elkápráztatott, mert gyönyörű zöld volt. Ha viszont le volt kaszálva, akkor a széna fűszeres illata bűvölt el. Balra volt a veteményes. Ilyenkor hajnalban ott dolgozott anya és apa. Kapálták a krumplit, zöldségeket, meg a dinnyést. Aztán mentek etetni az állatokat, észre sem vettek, azt hitték, még az igazak álmát aluszom.

Mély álomból ébredezett a mező, lomhán, lustán nyújtózkodott. Sóhajától szédülten bólogattak a füvek, gyomok, s a már zsendülő búzakalászok. Amikor az éj utolsó árnyalakja is elfeküdt a tájon, hirtelen zsongás támadt. Pacsirtaszó hangzott az égi karzatról, gerlék turbékoltak a szomszédos akácfa tetején, méhek, legyek és ezernyi más bogár dongása töltötte be a teret.
A hajnal végig bandukolt a mezőn, ügyesen gyöngyöt fűzött minden fellelhető pókhálóra, a maradékot meg szétszórta, jusson belőle fűnek, fának, virágnak.
Néztem csak a kanyargó, tekergő gyalogutat, ami elfeküdt a mezőn, hogy puha hátán járjon, akinek kedve van. Követtem tekintetemmel a számomra ismeretlen kis falu irányába, s egy megfáradt szellő mellém ejtette a távoli harang halk kondulásait.

Aztán egyszer, amikor már jól ismertem a természetet, amikor már kevésnek bizonyultak apa csodálatos meséi, amikor már az öreg kalendáriumot kiolvastam az első betűtől az utolsóig, de hajtott tovább a tudásszomj, elindultam azon az ismeretlenül is ismerős végtelenbe futó ösvényen.
A csillogó harmatgyöngyöket meztelen lábamra sírták a mezei járda fölé hajoló, ébredező füvek.
Tekergett, kanyargott a gyalogút, és én öntudatlan léptekkel mind közelebb kerültem, ahhoz a tudáshoz, amire annyira vágytam. Az iskola kapuja tárt karokkal fogadott.

Sok-sok hajnalon jártam végig azt az utat. Láttam a Napot tűzpiros arccal kúszni felfelé, majd megült a kis tanyák tetején egy-egy pillanatra, aztán láthatatlan létráján mászott tovább egyre magasabbra. Láttam a rügyező útszéli fákat örömmámorban fürödni, a zsenge tavaszi vetés kurjongatását is hallottam. Azonban, láttam ugyanazokat a fákat könnyeket hullajtani, majd ködkabátba bújva vacogni. Láttam a szelet, amint ördögszekeret hajt a mezőn, a bús sötét fellegeket, amelyek alig várták, hogy megszabaduljanak terhüktől. Hallottam az ég haragját, láttam, amint villámokat szórt a világra. Aztán láttam apró, bodor bárányfelhőket kergetőzni az égen, szellő simogatta az arcomat, tarka pillangók röpködtek a fejem felett, amíg csokorba gyűjtöttem a mező virágait, aztán az útszéli kereszt előtt Jézus lábaihoz tettem, elmondtam egy imát, s vidáman tovább mentem, s szívtam magamba ezt a csodálatos látvány-szimfóniát.

Hosszú éveken át tartott ez az utazás, egyszer pacsirták dala kísért, máskor varjak károgása. Egyszer mosolyogva szórta rám sugarait a Nap, máskor az ég a könnyeiben fürösztött, de nem szegte kedvem semmi. Aztán otthon újra a tenyerembe simult a kis szilvafa simára koptatott ága, kényelembe helyeztem magam ágai között és folytattam a meseolvasást, ami később már regénnyé nőtte ki magát, majd egyre vaskosabb regényekkel másztam fel a fára, no meg a tankönyveimmel, ott fogott a fejem a legjobban. Onnan kémleltem a távolban kéklő hegyeket és oda vágytam, hogy megismerjem őket.
Sor került rá, egy osztálykirándulás alkalmával. Akkor láttam először hegyet, erdőt. Elbűvölt. Akkor láttam először nagyvárost, Újvidéket. Szerelem volt első látásra. Már tudtam, hogy ott vannak egy helyen, csak a Duna, a hatalmas bölcs folyó választja el őket egymástól, Újvidéket, és a Fruška Gorát. Ezután még sóvárabban néztem a távoli hegyvonulatok kékségét, a kis kerek szilvafáról.

Amikor utoljára kapaszkodtam fel a szilvafára, belesimultak tenyerembe a simára koptatott, gömbölyű ágak, akkor kíváncsian fürkésztem a kék hegyvonulatokat, kutattam a jövőben, milyen lesz a nagyvárosi élet? Nagyon távoli volt és ismeretlen. Mélyen a gondolataimba merülten ültem ott hosszan, s képzeletem képeket vetített elém.
Képeket, amelyeken:
... kanyargós hosszú út vezetett a Tündérrétre, ahol tündérek táncoltak, kis manóik pedig kíváncsian várták, milyen jó cselekedetekben kell segédkezniük...
... magas, büszke paloták, fényes termeiben vigadtak, akik vigadhattak, és a völgyekbe szoruló falvak apró házaiban, igazat álmodtak egyszerű, őszinte emberek...
... könyvek megsárgult lapjain, csaták dúltak, sárkányfejek hulltak...
... a Nyár tűzvándorai küzdöttek a Tél zúzmara-vitézeivel, és a Szél nevetett hiábavaló, végtelen harcukon, hiszen - valamikor régen - neki köszönt a szegény ember...
... az erdő mélyén tévelygő árvák, végre éhüket olthatták a mézeskalácsház cserepeivel...
... vándorok ballagtak úttalan-utakon, csizmájukra csillagport szitált az élet...
... miközben cseresznye csengett, barack bólogatott, alma halma kacagott a szegény ember legkisebb fiának...

Oda telepedtek mind körém, az egyszervolt mesék, odabújt a mezők bódító illata, az esők jó szaga, a Nap mielőtt legurult volna, betolakodott sugaraival az ágak, levelek sűrűjébe, s ott ültünk mind együtt a szilvafa szívemhez nőtt ágain, ahol oly sok éven át repültem a képzelet szárnyán.
És aztán megint ott találtam magam a gyalogúton, amin elindultam másodszor is, immár a nagyváros felé. Akkor még nem tudtam, hogy nem lesz visszaút. Akkor még nem tudtam, hogy nem kapaszkodhatok fel többé a szilvafára. Nem tudhattam, hogy az elveszett meséket nem lelem többé. Mindennek nyoma veszett, azzal a csodálatos hellyel együtt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2017-02-27 15:09:35

válasz Magdus Melinda (2017-02-26 20:37:13) üzenetére
Kedves Melinda!

Köszönöm szépen, hogy olvastad elveszett meséimet, és köszönet elismerő soraidért.
Azt hiszem, mindenkinek meg van a maga fája, különösen a gyerekkori tud igazán bűvössé válni. Hordozzuk az emlékeinket egy életen át, viszont, azok a mi kincseink. Mit is kezdenénk emlékek nélkül? Gyere máskor is, örömmel látlak!

Szeretettel
Ida
Alkotó
Magdus Melinda
Regisztrált:
2017-02-20
Összes értékelés:
198
Időpont: 2017-02-26 20:37:13

Kedves Ida!
Gyerekkori élményeidet olvasva könnybe lábadt a szemem, mert eszembe jutott a régi meggyfánk amelynek vastag ágán autóabroncsból készült hinta lógott és én hintáztam, hintáztam végeláthatatlanul és álmodoztam a jövőről. Remek írásod csodálatosan mutatja be gyermeki eszmélésedet, rácsodálkozásodat a világra. Remek, szép írás. Máskor is meglátogatlak.
Szeretettel: Melinda
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2017-02-26 20:16:07

válasz Finta Kata (2017-02-26 16:42:16) üzenetére
Drága Kata!

Nem is tudom, hogy köszönjem meg elismerő soraidat, annyira örülök, ha egy, közel fél száz kötettel rendelkező író, mint Te, dicsérő szavakkal illet. Megvallom szerényen, hogy nekem is három kötetem van már fenn a MEK oldalán, közöttük éppen a harmadiknak a címadója ez a novella.
Nagyon köszönöm jó szándékodat és segítőkészségedet, de pályázatokkal nem foglalkozom. Ma már a pályázatok nyertesei azok, akik a legtöbb rokont, ismerőst tudnak megmozgatni, szavazásra buzdítani, és az ilyesmi távol áll tőlem. Nekem, elismerő soraid is felérnek egy első díjjal. Köszönöm szépen.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2017-02-26 16:42:16

Ida drága, keresgéltem Nálad, s akkor találtam rá erre a csodás, rangos írásodra. Elbájoltak a mondataid, ahogy kifejezted az érzelmeidet. Sokat nem írok, mert amit előttem Kankalin leírt, mindazzal egyetértek.
Nekem is úgy tetszett, hogy sírva is örültem szépséges gondolataidon.
Nem tudom, szoktál-e foglalkozni pályázatokkal? Ha nem, akkor szólj, és adhatok jó címeket, mert ha pl. ezt a történetet elküldöd bármelyikhez, biztos vagyok benne, hogy első díjat nyernél vele.
A többi novellád is remek, nem vallanál szégyent egyikkel sem.
Örülök, hogy olvashattam ilyen szép-mesés történetet.
Szeretettel gratulálok: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-08-15 17:18:23

válasz hundido (2016-08-14 18:11:26) üzenetére
Kedves hundido!

Örülök, hogy ezek a sorok benned is emlékeket ébresztettek, és annak is örülök, hogy elnyerte tetszésedet. Nagyon köszönöm a kedves sorokat, igazán megtisztelő a véleményed számomra.

Szeretettel!
Ida








Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-08-15 17:11:32

válasz Kankalin (2016-08-14 17:43:38) üzenetére
Szia Kankalin!

Hálásan köszönöm elismerő soraidat. Igazán megtisztelő a véleményed, és ígérem, hogy ha megkondul bennem az a harang, mesélek még. Talán meg sem érdemelek ennyi dicséretet, mindenesetre köszönet azért a könnycseppért.

Szeretettel!
Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
934
Időpont: 2016-08-14 18:11:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Köszönöm az élményt, amit az írásoddal nyújtottál. Csodás leíró részek, képek szövik át a novellád. Az általad leírtak, bennem is felidéztek régi- régi gyermekkori emlékeket. Gratulálok! Szeretettel: hundido
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5854
Időpont: 2016-08-14 17:43:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ida! :)

Ez a történeted is elvarázsolt, de méginkább, mint az eddigiek. Leírásaiddal magaddal vittél, a szemeddel mindent láttam. Ha azt mondom, hogy olvasás közben megkönnyeztem, azzal szerintem többet mondok.
Nehéz bármit is szólni egy ilyen csodálatos olvasmány után, annyit viszont megjegyzek, hogy szerintem ez az eddigi legjobb írásod.
Tökéletesen elvesztem benne, még az se zökkentett ki, hogy a végén a talajra kellett volna érkeznem, mint ahogy te is tetted.
Ritkán emelek ki, tulajdonképpen itt nem is lehet, mert az egészet másolhatnám, egyet viszont mégis:
"egy megfáradt szellő mellém ejtette a távoli harang halk kondulásait".
Kívánom, hogy ez a harang még sokáig konduljon, és mesélj tovább, mert amit fent olvashattam, azt én irodalmi értéknek nevezem.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk! :)
Szeretettel: Kanaklin
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-08-11 21:57:00

válasz efmatild (2016-08-11 14:49:29) üzenetére
Kedves Matild!

Neked is nagyon köszönöm elismerő soraid, s mivel már harmadikként mondod, hogy "költemény", hát kénytelen vagyok hinni nektek. Ezek után bizonyára szépeket fogok álmodni. Köszönöm szépen!

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-08-11 21:52:38

válasz oroszlán (2016-08-11 13:26:16) üzenetére

Drága Ica!

Igazán tetszik? Nagyon örülök. Mint egy költemény? Bárcsak lenne olyan, mint a Te költeményeid. Nagyon köszönöm, Ica drága, örülök, hogy jöttél. Gyere máskor is.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-08-11 21:49:08

válasz T. Pandur Judit (2016-08-11 00:01:09) üzenetére
Kedves Judit!

Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszik.
Sokat jelentenek elismerő soraid.

Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
373
Időpont: 2016-08-11 14:49:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Nehezen találok szavakat, ami ritkán fordul elő nálam. Csodálatos és fájó ez az emlékezés, a gondtalan, boldog gyermekéveket hátrahagyva. Csatlakozom Judit és Ica véleményéhez: egy KÖLTEMÉNY! Gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6438
Időpont: 2016-08-11 13:26:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Elvarázsoltál, ahogy Judit is írta olyan, mint egy költemény!
Jó volt itt nálad!
Szeretettel gratulálok: Ica
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2016-08-11 00:01:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Ez a visszaemlékezés olyan gyönyörű, mint egy szép költemény. Egy élmény volt olvasni!

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-08-10 18:49:20

válasz Ylen Morisot (2016-08-09 20:19:04) üzenetére
Drága Ylen!

Tudom, hogy érted, mert magad is megélted. Köszönöm kedves soraid és azt, hogy velem voltál. (még emlékszem a barackfádra!) Tudod mit mondott a most hazatért leánykám? Most értette meg, mit jelenthetett nekem a tanya. :)

Ölellek szeretettel!
Ida
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1666
Időpont: 2016-08-09 20:19:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Nem veszett el! Aki olvassa, annak képzeletében újból életre kel. Elém vetítetted, láttam veled együtt, ott voltam én is. (Nekem barackfám volt. Kajszi.)
Csak ne érteném annyira a fájdalmadat!
Ölellek:
Ylen

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álomébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Álomébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Hogy lett című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel Tölgyfa fia címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A lóápoló 21. fejezet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/2. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

Haász Irén alkotást töltött fel Palackba tettem címmel

KMária bejegyzést írt a(z) Levegőváltozás című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 21. fejezet címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)