HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51293

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: marioatreidesFeltöltés dátuma: 2016-08-10

Bujdosó 6. - A banya

Bujdosó
6. A banya



LASSAN ért utól a bizonyosság, hogy mostan már tényleg a valóságra ébredtem. Főleg mikor beszéltem a Bandival.
- A bátya?
- A bátya, a bátya, nem leszel ám mindig a szoknyáján! Legtöbben hetekig se látjuk. Tegnap hajnalban elment a Csobogósra, ideküldeni a hasonmásodat helyedbe, meg még pár embert...
- Hasonmásomat?
- Egy másik János nevűt, no.
- Tegnap hajnalban?
- Úgy van. Átaludtad a láztól az egész napot. Most már fellábadtál kicsit?
- Igen, köszönöm.
Odaténferegtem a konyhához is, üdvözölni a Marikát. Csókokról persze szó sem volt; ez itt már tényleg a valóság; épp csak rámmosolygott halványan, s a Napot reámköszöntve. S így szólt:
- Kimostam a ruhádat, ott van felcsíptetve, megszárad délre.
- Köszönöm szépen! Megcsináltam volna én...
Pintyeritett.
- Azért vagyunk itt, hogy az asszonymunkát elvégezzük. Így mégse mászkálhatsz örökké... - bökött rám.
Arra a Sari is reámnevetett. Én meg meghajoltam, pásztor módra, hisz a valóságban most találkoztunk legelészer. Mókás látvány lehettem a nagy, bő ingben, de azért meghajolt ő is.
- Ő a Sari, a bátya egyik unokája - mutatta be a Marika. - Ő itatott meg tegnap délután.
- Nem tudom, magadnál voltál-e - így ő - nagyon tüzelt a homlokod.
Kezdett összeállani, hogy a valóság milyen elemei szűrődtek a lázálomba. A leány keze homlokomon. A bátyát hallhattam rendelkezni, onnan tudtam, hova ment, s kit küldött ide. A leány nevét is bizonnyal hallottam, tán még ő volt az előző esti kacagás... De az arcát mégis honnan ismertem, mikor nem láttam soha?
A kisleány, aki reggel a jurtában megbámult, sikongatva szaladt elő az erdő sűrűjéből, bevetette magát a konyhába, be a Marika szoknyája közé, s azt nyüszítette:
- A banya... a banya...
A három leány erre se szó, se beszéd, bebújt az asztal alá.
Én előóvakodtam, s látom ám, hogy már a Bandi sziklaként áll a tábor közepén, összefont karral. Egyik kezéből feltekert ostora lógott, a hóna alá dugva. Andriska mellette, de félig a dereka mögé bújva.
Azután öregasszony károgó rikácsolása hallatszott az erdőből:
- Na hol vagytok, disznószagúak, van itt annyi arra, hogy a jó kenyeret pusztítsa, de megtalálni sose lehet, a rosseb megeszi!
S előlépett nem az ösvényről, de az erdő sűrűjéből egy fekete ruhás, kendős, töpörödött, taszítón rút öregasszony. Kezében göcsörtös, rövid bot.
- Mi járatban itt, néne? - kérdezte nagy, síri nyugalommal a Bandi.
- Méghogy én mi járatban? Mi van, baj, hogy itt vagyok? - rikácsolta. - Mi? Hanem a ti disznólábaitok mi járatban az én tündérkertemben, he? - Arra rám nézett. - Mi van veled, buggyant agyú, hálóingbe mászkálsz? Micsoda egy banda! Na hol a nagyfőnök folyton?
Nagyfőnök? Azután felderengett, a régi világban hívták főnöknek azokat, akiknek mások szolgáltak, vagy valamiképpen másokat irányítottak, igazgattak. Volt belőlük sok, s élet-halál urai voltak. A banya folytatta:
- Mi? Hol van? Hogy a fene szakadjon a májába annak is!
A Bandi akkor cserdített egyet feléje az ostorral.
- Hogy szitkozódol te a Táltos bátyáról? Kiverem a fogadat!
A banya ekkor botját kezdte rázni.
- Hogy reszkető térdekre ne hulljatok már mind az előtt a román hajléktalan előtt! Pupákok! A vén disznó hülyének néz titeket, de jól is tudja! Havi félmillió vaskoronát markol rajtatok! A keze eltörne bele! Van itt pénz, málészájúak, csak nektek nem jut belőle! Oszt még te akarsz megcsípetni engem az ostorral? Majd megcsípetlek én mindjárt! - visította, a botját magasra emelve.
A következő pillanatban a tisztást elárasztották a darazsak. Dongtak körülöttünk, nem győztük hajtani őket, Andriska futni kezdett a jurta felé.
- Háháháhá! - röhögött a banya. - Adok én nektek, pusztuljatok, semmirekellők!
Nekem eszembe jutottak a konyhában bujdosó leányok, azzal inkább a banya felé kezdtem futni, hogy lecsapjam. A Bandi utánam, de nem tudtam, azért-e, hogy segítsen, vagy hogy megállítson. Mégis, kiféle ez az öregasszony, hogy így mer viselkedni egy Táltos hatalmának árnyékában?
S hogy ezt így elgondoltam, valóban olyan fekete árnyék vetődött ránk, hogy egy pillanatig azt hittem, megvakultam. A ragyogó napsütés, melyet még a tenger darázs is alig sötétített el, semmivé lett, megfeketedett az ég, s már láttam is a Táltost az ösvényen felénk sietni, az ég felé emelt bottal; aztán lesújtott, s borzalmas felhőszakadás esett a nyakunkba. A darazsak eltakarodtak. Épp bőrig áztam a lenge ingben, mire az eső is elállt, a felhők pedig perc alatt elenyésztek.
De akkor már a két vénség egymással szemben állott.
- Adjisten - így a Táltos.
- Adjon az Isten, bátyám - felelt rá a banya egész kezesen. Kendőjéből ütemmel csöpögött a víz.
Szóval így állunk, ilyenféle vagy, szemtől szembe már nem mersz neki szitkozódni?
- Azért jöttem, hogy szóljak, szedd ráncba az embereidet! - s a botjával fenyegetett felénk. - A gyógynövényeim! Letapostak a disznóitok egy egész holdnyit!
- Kettő ár, ha van az a "hold" - dörmögte derűsen a bátya, de mégis láttam az arcán valamiféle fürkészést... egyfajta harckészültséget. - S azért kell ránk küldeni a darazsakat?
- Ez itt megcsapott, megsújtott ostorral, a rohadás vigye széllyel!
A bátya ránk nézett. Hatalmas subája már teljesen száraz volt.
- Nem sújtottalak, akkor már nem élnél! - így a Bandi, keményen. - Csak rád szóltam, hogy vigyázz a szádra!
- No, elég nagy tán a Kárpát-haza, hogy megférjünk benne - szólt békítőleg a Táltos.
- Hogy a Kárpát-haza, a hollók tépnék széllyel... újra! Mondd ezt a kanászaidnak, a te disznóid akárhova mehetnek dombérozni, az én kertemben meg nincs lába semminek!
- Meg fogom mondani nekik - így, nyugtatólag, a Táltos.
- Azért mondom - rázta meg a botját a banya, rútan fenyegető pofával, ezúttal egyenest a Táltos arcába!
Annak szeme se rebbent, s a szörnyű öregasszony térült, fordult:
- Adjisten - morogta a foga között, s azzal eltűnt a sűrűben, épp amerről jött.
Én egyből a konyhába térültem, hogy a hős védelmező szerepében megvigyem a hírt:
- Elment, no. Semmi, csak néhány darázs.
Azzal a leányok előbujdostak, a bátya pedig derűsen szólt mögöttem:
- No látod, hát ez a banya...
Hogy reánéztem meglepve, a szeme egyetlen, szinte észrevehetetlen villanással vallott, hogy elárulta magát. A banyáról csak az álomban beszéltünk! Térült is egyből az egyik jurtába, de én meg utána, nem hagytam magam.
- A tegnapi lázálmomban akkor te voltál? Tényleg veled beszélgettem, itt a tűzhelynél?
- Bent feküdtél a jártában, nagy lázban - dünnyögte.
Elébe térültem:
- Az álomban! Veled beszélgettem?
- Nem velem, a kivetülésemmel... Én akkor már úton voltam a Csobogóshoz. - Vállamra tette a kezét. - Tudod: álom, babona, vágytól szőtt káprázat az egész valóság es.
Megkutatta arcomat, majd így zárta a beszélgetést:
- Holnap disznyókat őrizel...

(FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5302
Időpont: 2016-08-10 23:51:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Érdekesen keveredik a történetben a kicsit misztikus vonal, a mai gondolkodásmóddal. Nekem nagyon tetszik.
Az is nagyon tetszik, ahogyan a szavakat alakítod. A lábadozásból a fellábadtál szót, a jurtából a jártát, és még sorolhatnám. Nagyon ötletes, szellemes!
Azon nagyon jót derültem, hogy elmagyarázod a történetben a főnök szót!

A nagyon tisztelt csodatévő táltost meg le román hajléktalanozza a banya. :D Tényleg bujdosik az olvasó a történetedben. :)

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A lovag című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (5) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az aranyhajú dadus néni című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (4.) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Anyák napja a Bummbele családban című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (3.) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (2.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az aranyhajú dadus néni címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Talán egy fának... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tükröm volt... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tükröm volt... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Anyák napja a Bummbele családban címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)