HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49246

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: AlixeMichelFeltöltés dátuma: 2016-08-13

Küzdelem a démonnal

Félek, a szívem majd' kiugrik a helyéről. Erősen verejtékezem és teljes légszomjban szenvedek. Úgy zihálok, mintha többezer kilométert futottam volna le. Érzem, hogy elvesztem a kontrollt önmagam felett. Már nem vagyok ura a cselekedeteimnek. Zokogva a fürdőszoba kövére hajtom a fejem. Kezemben a konyhakés, elmémben teljes a káosz. Egész testemen végigvonaglik a belső remegés. A fogaim másodpercenként koccannak össze, panaszos nyikorgást hallatva minden egyes ütődés után. Számomra nem létezeik mentség, egy lélek sincs körülöttem; akár le is írhatnám magam. Szánalmas emberi teremtmény, botor s gyönge. Vesződni sem kéne vele. Ekkor észreveszem, valami nyomja a zsebem; egy mobiltelefon. Semmirekellő, hasztalan kütyü... vagy... ez lehet a mentőövem! Tárcsázom a pszichiáterem számát. Most mégjobban szorongok, mint eddig, de tudom, hogy egyedül nem vagyok képes megbírkózni a démonjaimmal. A vonal kicsörög, majd egy lágy női hang szól bele.
- Tessék, itt dr. Evelin - mondja, de nem merek felelni. Rettegek tőle, hogy szembesüljek a problémával, önmagam suicid démonjával. Viszont meg kell tennem. Le kell győznöm, és tudom ehhez szakember segítségére van szükségem. De olyan nehéz belátni. Mindig is jobb volt tagadni.
- Halló, ki beszél? - Hallom a doktornő hangját.
- Az egyik páciense vagyok, Amy Craven - mondom remegő hangon. - Azt mondta hívhatom, ha... - Nem bírom befejezni a mondatot. Szinte fuldoklom a zokogástól. Pedig annyira elszeretném mondani, hogy mire határoztam el magam, és miért akarom annak ellenére megtenni, hogy pusztán a gondolatától is viszolygok. Tudnia kell, hiszen joga van hozzá, de én még olyan gyenge vagyok, olyan fáradt. Legszívesebben aludnék, már ha a történtek után nyugodtan tudnék.
- Valami baj van, Amy? - A pszichológusnő hangja rejtett feszültségről árulkodik.
- Én-én nem tudom... Minden olyan zavaros... Mintha álmodnék... Pedig tudatomnál vagyok... Nem őrültem meg, de mégis azt érzem, hogy-hogy...
- Jól van, figyeljen rám. Először is meg kell nyugodnia. Menni fog? - kérdezi.
- Igen - felelem rekedten.
- Vegyen egy mély levegőt - utasít engem. - Most pedig, kérem mondja el a legelejétől kezdve, hogy mi történt Önnel. - Igyekszem összeszedetten fogalmazni. Megosztom dr. Evelinnel a félelmeimet, minden kételyemet. A doktornő a vonal másik végén figyelmesen hallgat. - Rendben, értem. Hol van most? - kérdezi végül. Hangján érezhető az erőltetett nyugalom mögött megbúvó aggodalom.
- A lakásomban, a fürdőszobában - válaszolom.
- Mondja el, kérem, hogy mi a szándéka.
- Nem tudom... csak itt van ez a kés...
- Milyen kés? - szúrja be a kérdést óvatosan a doktornő. - Amy, megsebezte magát? Tudnom kell, ha kárt akar magában tenni!
- Én nem akarok öngyilkos lenni... Meg szeretnék gyógyulni...
- Ne féljen, rendbe fog jönni. Azt kell csinálnia, amit mondok. Figyeljen, ez nagyon fontos. Le kell győznie önmagát. Tegye le szépen a kést. Megtette?
- Igen... Sikerült - mondom őszintén meglepődve a saját szavaimon.
- Nagyon jó - helyesel dr. Evelin. - Most megszeretném kérni rá, hogy menjen ki a fürdőszobából. Meg tudja tenni, anélkül hogy visszakozna és a késért nyúlna?
- Igen. Azt hiszem, menni fog.
- Amy, bármi baja van azonnal szóljon és értesítem a mentőket. - Minden erőmet bevetem a művelet végrehajtásához.
- Egy kicsit mintha szédülnék - mondom a telefonba.
- Fogyasztott alkoholt esetleg valamilyen tudatmódosító szert? - kérdezi aggódva a pszichiáter.
- Azt hiszem, nem - felelem kissé bizonytalanul.
- Rendben. Bízzunk benne, hogy ez így is legyen. A legjobb lenne, ha aludna egy keveset. Próbálja meg altató nélkül. Csak akkor alkalmazza a gyógyszert, ha nagyon muszáj. Amint felébred, kérem hívjon fel és értesítsen az állapotáról - mondja a doktornő. Megköszönöm a segítségét és leteszem a telefont. Érzem, lassan megnyugodok. A szívverésem fokozatosan lassul, majd a nappali kanapéján elalszok. Egyelőre minden rendben van. Most, hogy segítséget kaptam, már sokkal jobban érzem magam. Nem szégyellem a betegségem.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 4

Alkotó
Regisztrált:
2016-08-10
Összes értékelés:
5
Időpont: 2016-08-27 18:12:48

válasz Emilly Palton (2016-08-20 21:00:18) üzenetére
Köszönöm hozzászólásod! Igen, jól gondolod; mindez kevésbé életszerű. Ugyanakkor azért tűnik így, mert ez az egyik kisregényem első pár oldala. Mondhatni ez csak bevezetés.
Alkotó
Regisztrált:
2016-08-05
Összes értékelés:
46
Időpont: 2016-08-20 21:00:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Kedves Alixe!

Első olvasásra, egyetlen szóval tudnám jellemezni: fura.
Több szempontból is az. Nem tudom, hogy ez egy megtörtént esett, esetleg "csak" elképzelted, de számomra egyáltalán nem életszerű a helyzet. És most nem Amy lelkére gondoltam, hanem a doktornő reagálására, illetve arra, hogy túl könnyen nyugtatta meg a páciensét. Tapasztalatból tudom, hogy ez nem megy ilyen egyszerűen. Sajnos.

Ezen kívül tetszett ez a kis novella, mert teljes részletességgel, mély érzelemmel át tudtad adni Amy bensőjének vívódását. Bele tudtam élni magam. És talán épp ezért éreztem elég kontrasztosnak azt, hogy milyen gyorsan megoldódott a dolog.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv.: E. Palton

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)