1999. 12. 31
Az 1900 - as évek utolsó szilvesztere. Ettől a naptól talán többet várunk, mint egy átlagos december 31-étől. Majszolgatjuk a karácsonyról megmaradt beiglinket és várjuk az estét. A boltok italpolcai üresek, de az utcák nem. A forgatag zaját már most a petárdák durranásai törik meg. A harsonákat kezdik hangolni az esti "hangversenyre". Teszünk-veszünk. Szépül a lakás, mindenhol lóg valami;a szekrényből, előkerülnek a CD-k, melyekre egy nagyot lehet bulizni. Ismerőseinkkel találkozva mindenki mindenkinek "osztja" a buékokat, s minden ember kedves. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint egy nagycsalád.
Lassan összegyűlnek a kisebb csapatok. Megszólalnak a hifik, nyílnak az üvegek. Egyre jobb a hangulat. Vannak, akik beszélgetnek, kártyáznak, de akadnak kik, belevetik magukat a tánc végtelenségébe. Tízóra felé a hangulat a tetőfokára hág. Amikor kifújjuk magunkat "hűsítő" italok sokaságát döntjük magunkba. Búcsúztatjuk az óévet. Eszünkbe jutnak az elmúlt hónapok emlékei. Felelevenítjük életünk jó és kevésbé jó történéseit, emlékezünk azokra, akik már nem lehetnek köztünk. De ez a december 31.-e mégis csak más, hiszen nem csupán egy évet, hanem egy évszázadot is búcsúztatunk. Hátrahagyjuk az ezerkilencszázas évek olykor fájó, máskor szép dolgait. Éjfél van. Óráink halkan ütik el a tizenkettőt. A TV-ben felhangzik a Himnusz és csak állunk el-elszoruló szívvel és rádöbbenünk, hogy ismét egy évvel öregebbek lettünk.

Meghallgatjuk az ünnepi beszédet és figyeljük, ahogy az utcán úrrá lesz az öröm tébolyító hangzavara. Meghallgatjuk az ünnepi beszédet és figyeljük, ahogy az utcán úrrá lesz az öröm tébolyító hangzavara. Petárdák ezrei, mit ezrei, milliói köszöntik az újév első perceit. Szinte fényárban úszik az egész világ, hiszen mégis egyszer van 2000 első napja.
Mit várunk a 2000. évtől?
Talán azt, hogy gondjaink megoldódnak? Több lesz a pénzünk? Élhetünk? Persze teszünk számtalan fogadalmat, s talán néhányat meg is tartunk, de a legtöbbet már az újesztendő második napján sárba tiporjuk.
Egy valamit azonban nem felejthetünk el: karácsonykor is és szilveszterkor is vannak olyan emberek, akiknek nem volt hová hazamenniük, kiket nem várt melegétel, s nem volt körülöttük egy szerető család. Sokan töltötték az ünnepeket az utcán, és sajnos még fogják is. Úgy gondolom, hogy mi nyugodtan elhallgathatunk, amikor bajainkról beszélünk és képzeljük bele magunkat egy kicsit az ő helyzetükbe. Borzalmas, ugye?
1999. 12. 31-e egy különös szilveszter. Örüljünk annak, hogy van, aki vár minket, hogy van családunk, hogy vannak jó barátaink és tudjunk hinni a jövő megváltoztathatóságában. Egy kicsit rajtunk is múlik az előttünk álló év milyensége. Mit is kívánhatnék az új évszázad kapujában?
Azt kívánom, hogy legyen az életünk olyan, amilyennek elképzeltük. Legyünk boldogok és szeressünk szeretni.