HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47109

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Winter HeartFeltöltés dátuma: 2007-01-25

Liz Reed és a Kékköpenyes 03

Kékköpenyes csüggedten sétált ki a Gömb Teremből - az előadás alatt végig Eszteren járt az esze. A jelentést is meghamisította, hiszen nem írhatta rá, hogy elbeszélgetett vele, aztán elmenekült, mert bejött egy nagyobb emberi lény... Nem, az altatás sikeres volt, természetesen. Ráadásul a lány még szomorú is volt, vagy nem is szomorú, csak...
- Menj már arrébb - szólt oda neki dörmögő hangon az egyik legtürelmetlenebb manó. Még jó, hogy nem álommanó, hanem biztonsági felelős - gondolta magában Kékköpenyes, majd lépegetett tovább.

Sorban állás a listáért. Nyüzsögnek az apró lények, megbeszélik a tegnapi eseményeket. Kékköpenyes átvette Neffil-től a papírokat és már épp fordult volna ki az ajtón, amikor az utána szólt: - Ma veled tart valaki, hogy megnézze, hogy haladsz az emberekkel! - sipította nem nagy érdeklődéssel. A manó kérdezni akarta, hogy ki, de Neffil már egy másik listát adott át, így nem figyelt rá. A sorban lévő manóktól megkapta a választ és felkereste Mielikkit.
Mielikki egy nagyon apró teremtés volt, a legkisebb lény Álommanó Birodalomban. Nagyon éles sipító hangja volt, rettentően pletykás és árulkodós stílusa miatt nem sokan szerették - mindent, amit látott, visszamondott Maerd főmanónak. Rengeteg lényt taszítottak már ki miatta a birodalomból, zártak be, vagy fogtak közmanómunkára.
Így Kékköpenyes még csüggedtebben állt neki ma esti munkájához, és természetesen a listán ott szerepelt a szokásos és már nem meglepő név a címmel: Eszter.

- Eddig nagyon jó! - jegyezte meg unottan Pletykafészek, miközben a következő házhoz indultak. Ez volt ma tőle az egyetlen értelmes mondat, mert mindenben talált valami kivetnivalót, aminek Kékköpenyes nem tulajdonított nagy jelentőséget, csendesen végezte munkáját... Tudta, hogy most melyik ház jön, melyik lány, és ha...
- Nem tűnsz vidámnak, nem tetszik ez nekem, egy álommanó legyen vidám! - hadarta Mielikki. Kékköpenyes meglehetősen nyugodt természet, de ha sokáig piszkálódnak vele, akkor nagyon goromba tud lenni - mind szavakban, mind tettekben.

Megint fény áradt abból a bizonyos szobából. Következő alkalommal (ha lesz ilyen), hozok neki valami tényleges altatót, tabletta vagy mi... - gondolta Kékköpenyes. Szíve vadul kalapált, hiszen itt állt mellette ez a kis... kis... izé, és ha Eszter beszélni kezd hozzá, azt észreveszi, és akkor neki annyi, mint álommanó. Lassultak léptei, Mielikki furcsa pillantással nézett rá, a manó pedig egyre jobban húzódzkodott attól, hogy ide bemenjen.
- Gyere már, fáradt vagyok! - sipította azon az üvegrepesztő hangján Pletykafészek. Kénytelen volt újra felgyorsulni. Felmásztak az ablakba, Kékköpenyes hatalmasra tágult szemekkel és remegő lábbal lépett be az ablakon, Mielikki pedig kintről figyelte tevékenységét.
Eszter rögtön meglátta és szája széles vigyorba húzódott.
- Kékköpenyes! - szólt oda vidáman. A manó szája elé emelte egyik ujját, jelezve, hogy maradjon csendbe a lány és szeme sarkából kinézett, hogy látja-e Mielikki. Épp a hatalmas fenyőfát nézte, háttal állt.
- Aludj, aludj... - kezdte a manó, és ügyetlenül elővette hárfáját. Zenélni kezdett, a lány értetlenül, de mosolyogva nézett rá.
- Nem tudok - mondta a lány.
- Hát azt egyből gondoltam - sóhajtotta a manó. - Mégis mi bajod? - kérdezte sürgetően és újra kinézett; még mindig háttal állt. Már biztosan nagyon fáradt.
- Gyere ide - suttogta Eszti rejtélyesen és a takaróra csapott tenyerével, jelezve, hogy hol van az az ide.
A manó egyre idegesebb lett. - Nem mehetek - szuszogta ijesztően vékony hangon. A lány nézte egy darabig, majd kiszállt az ágyból és elindult a manó felé, amely hátralépett és az ablaknak ütközött. Eszti lehajolt hozzá és komor arccal megkérdezte, hogy mi baja.
- Kint várnak rám, nem szabad tudniuk, hogy látsz engem... - válaszolta remegő hangon és félősen újra kitekintett. Mielikki meglepődve nézte a történéseket, majd morgott valamit és elviharzott. Kékköpenyes utánanézett, de nem látta sehol. Szája remegett, kezét tördelni kezdte, hangja sípolni kezdett. - Nem, nem, nem - mondogatta csendesen.
Odament a hárfához és belerúgott, a lány szomorúan és bűntudattal nézte.
Csend telepedett rájuk.
- Ne haragudj, nem tudtam és...
- Semmi baj... Már mindegy. - A manó a párkányon ült, fejét mellére hajtotta. Szeméből pár könnycsepp folyt ki. A lány lebiggyedt szájjal nézett rá, rettentően rosszul érezte magát.
A manó összeszedte magát és felállt. - Mennem kell - mondta és indult ki az ablakon.
- Hova? Vissza akarsz menni? - kérdezte akadozó hangon Eszti.
- Muszáj - felelte Kékköpenyes. - Úgyis megtalálnak, ha nem megyek vissza - sipította mérgesen.
- Majd én vigyázok rád! - Eszti arca vidámabb lett. - Itt fogsz élni velem, majd én etetlek és...
- Nem lehet.
Egymásra néztek. Most a lány kezdett el könnyezni.
- Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni a bajodon. Sok sikert a művészkedéshez! - Elindult, hárfáját húzta maga után.
A lány nem tudott megszólalni, csak nézte, ahogy kisétál. Szipogni kezdett, zokogott, majd megállíthatatlanul sírt. Remegő lábakkal és hevesen verő szívvel odalépett az ablakhoz, kinézett, de a manó már eltűnt.
Visszasétált az ágyhoz, letérdelt mellé és a párnára hajtotta fejét. Egész éjjel nem aludt; néha reménykedve kinézett az ablakon, majd visszatért az ágy mellé.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szerkesztő
Zöld Zsázsa
Regisztrált:
2006-05-31
Összes értékelés:
493
Időpont: 2007-01-30 01:49:23

Jaj, hát nem lehet így félbehagyni egy mesét...! De komolyan, a gyerekekkel nem szabad azt megcsinálni, hogy a hatáskeltés miatt a fejezet végén az ív még nem ért le a földre. De persze én már nagygyerek vagyok és tudom, hogy a vége úgyis jó lesz! Már ha lesz vége ;) inkább legyen ez is egy "Végtelen történet"! Ha érdekel ezt külön neked majd elmesélem. :)
Üdv
Zsázs
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-01-28 15:16:20

Jaj, szegény manócska... Érdeklődve várom a következő részt!
Alkotó
Liz Reed
Regisztrált:
2007-01-07
Összes értékelés:
390
Időpont: 2007-01-26 14:55:42

naon szeretném visszakapni Danimmm.... :) mert hiányozik a Manócskámmm :)
Dira én is, de ne félj, visszakapjuk, mert Dani szeret minket és nem hagy itt a "cserben" :)
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-06
Összes értékelés:
593
Időpont: 2007-01-25 17:47:52

Végigolvastam.
Várom a végét.
:)
Alkotó
Liz Reed
Regisztrált:
2007-01-07
Összes értékelés:
390
Időpont: 2007-01-25 16:51:01

óóóóó... :( Kékköpenyes... de ugye... ugye ez nem a vége? Szegény kis Manócska! És szegény Eszti is :( óóó Danimmm... add vissza nekem Kékköpenyest, kérlek...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Haász Irén alkotást töltött fel Virrad címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Októberi áhítat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Jeroscsáki Milán alkotást töltött fel Neved napja címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/11 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Októberi áhítat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/11 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/11 címmel

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)