HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48379

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2016-08-18

Szellemmérők

Tadzs ud-din megunta Bagdadban a szőnyegszövést, összebeszélt egy barátjával, és elzarándokolt egy jó távoli helyre. Út közben valahogy csak megéltek, a templomvárosban történt, ami történt, elég az hozzá, eldöntötték, hogy nem mennek többé haza. Menjünk inkább Indiába, javasolta Saifud. - India, az meg hol van? - Keletre, testvér, addig megyünk keletre, ameddig el nem érkezünk Indiába.

Mentek, mendegéltek, szép lassan, mert sose volt jó az a nagy sietség, és megérkeztek az Indus folyóhoz. Ez már India? - kérdezte Tadzs ud-din. - Még nem egészen, testvér, át kell jutnunk a túlsó partra. - Héj te, hogyan fogunk átjutni ezen a ménkü nagy folyón?

Az Induson már akkor sem lehetett átgázolni; elkötöttek két bőrtömlőt nagy titokban, és már ott is voltak Indiában.

A csónakosok bottal kérdezgették, hogy jutottak a bőrtömlőkhöz, de Saifud megmagyarázta nekik, véletlenül találták a parton, és csak azért hozták át, hogy el ne vesszenek.

Vigyétek vissza, mondták a csónakosok, és a nagyobb nyomaték kedvéért még egyszer megverték őket.

Nem lehet, mert megfogadtuk, hogy csak egyszer kelünk át mindegyik folyón.

Akkoriban szent volt minden fogadalom, a bagdadiak szabadon elmehettek az orruk után, amerre nekik tetszett.

Tadzs ud-din megint megkérdezte: Ez már India? - Bizony, testvér, és én nem is megyek tovább, letelepszem az Indus partján, és gondolom, bőrtömlőket fogok javítani.

Tadzs ud-din elismerte, hogy az se rosszabb, mint a szőnyegszövés. Érzékeny búcsút vett a barátjától, és tovább ment kelet felé. Egyszer csak találkozott egy rablóbandával. Nagyon megörültek, mert azt gondolták, lophatnak valamit egymástól. Zsebüres és Üreszseb hamar megértik egymást; kis tüzet raktak, sült fakérget ettek, aztán a rablók megkérdezték Tadzs ud-dint: Honnan jöttél, mi a foglalkozásod, amiből nem élsz meg?

Szellemmérő vagyok, felelte a bagdadi.

De jó! És van, aki fizet azért, hogy megméred a szellemeket?

Nem mindig. De ha akad egy ilyen kedves, jó szándékú ember, akkor minden van, tej, rizs, joghurt, cukor, vagy legalább üres tányér.

A rablóknak nagyon megtetszett ez a foglalkozás. Éjjel-nappal útonállunk, mondták, aztán még egy üres tányérunk sincs, hogy megrakjuk a nem létező rizzsel és cukorral. Testvér, felhagyunk ezzel a szörnyen veszélyes és illegális rablással. Tanítsd meg nekünk, hogyan kell szellemeket mérni, mert elhatároztuk, hogy ettől a perctől fogva mi is úgy élünk, mint a becsületes emberek.

A szellemmérő nem mondatta magának kétszer, és elmagyarázta a szakmai fortélyokat. Az első dolog, hogy legyen mérni való szellem. Szerencsére ez nem a mi dolgunk. Mindig vannak panaszosok, akik itt vagy ott szellemet vélnek látni, szívesen megmutatják, hol kísértenek a kísértetek. Most veszünk egy hosszú zsineget, és megmérjük azt a mocskos tolát, hosszában és keresztben. Összeszorozzuk ezt a három számot, és máris elkergettük a tolát. - De testvér, okoskodtak a rablók, hogyan szorozzuk össze a tolát a zsineggel, amikor láthatatlan? - Ne törődjetek vele, ti csak mérjetek és szorozzatok, amíg a habibi oda nem adja a kialkudott dohányt.

A habibik soha nem gondolták volna, hogy becsületes munkából is meg lehet élni; loptak egy zsineget, de tényleg utoljára. Szorgalmasan mértek és gazdagodtak. Ebben az is benne lehetett, hogy a zsineget a száradó fehérneművel együtt találták ellopni, és a tolák ész nélkül menekültek, amikor meglátták a Gül-Hamám öles bugyogóját.

A nagy szellemmérő előbb-utóbb ezt a munkát is megunta. Fárasztó is az, bugyingóstól emelgetni a zsineget. Héj, testvérek, ti csak éljetek itt nagy megbecsülésben, nekem megint utazni támadt kedvem. Megnézem, hol van a kelet meg India vége.

Ne menj el, testvér, sehol sem találsz több szellemet, akit meg kellene zsinegelni.

De a bagdadinak már elege volt a tolák szorzásából; elindult, bele a felkelő napba, és addig ment, amíg el nem fáradt. Hol vagyok, hol vagyok? Ahogy elnézem, egy barlang előtt.

A barlang éppen üres volt, mert az előző lakók szűknek találták, és elköltöztek onnan. Tadzs ud-din kiseperte a szemét öregjét, a tigrisszőröket és a félig lerágott csontokat, és úgy döntött, hogy remete lesz. Behúzódott a barlang mélyébe, és elaludt. Néha arra ébredt, hogy hangosan korog a gyomra, máskor egy szemtelen tola ugrált a barlang szája előtt. Ilyenkor gyorsan átfordult a másik oldalára. Korgó tola, ki vagy te, hogy merészeled zavarni a szent remetéket? Bizony, Tadzs ud-din még arra is lusta volt, hogy leszakítson egy érett banánt, ahhoz meg végképp nem volt kedve, hogy tolákat mérjen. Szent emberek nem dolgoznak! Hova lenne a szentségem, ha egy banánnal vagy egy zsineggel bepiszkolnám a kezeimet?

Szép lassan éhen is halt volna, de a szenteknek a halálban is kiváltságaik vannak, nem úgy, mint a szőnyegszövőnek és a többi mesterembernek. Egyszer a szultán addig vadászgatott az erdőben, amíg a barlang közelébe tévedt, és meghallotta - Mi ez az éktelen lárma? Ki zavarja a vadászat élvezetében felségemet? - Az udvaroncok és a szolgák rögtön szerteszaladtak. Ahá, ebből a barlangból hallatszik a fűrészelés! Ott van a mocskos tola! - A szultán halálra rémült, mert a tolák nagyon különleges alattvalók - lármáznak, reszelnek és fűrészelnek, nem fizetnek adót, nem lehet besorozni őket a hadseregbe, feketék és csúnyák, még az a szerencse, hogy láthatatlanok. Ekkor eszébe jutott a főminiszternek, hogy hiszen élnek a birodalomban szellemmérők. El kell hívatni őket, azok majd befűtenek a szellemeknek!

Jöttek is a szellemmérők, hozták a zsineget a bugyingóval.

Mit látok, jegyezte meg bosszúsan a szultán, ez itt mind hétpróbás rabló és gonosztevő.

A nagyvezír könyörögni kezdett: Uraságod szakállának mindenben igaza van! De csak ez a banda tudja kimérni a fűrészelő tolát a barlangjából.

A szultán kiadta a parancsot: Mérjék meg! De ha a tola kiszorítja belőlük a szuszt, karóba húzatom az egész díszes társaságot.

A hajdani rablók nem aggódtak amiatt, hogy mi történik velük a haláluk után, becsörtettek a barlangba, és diadalmasan húzták elő, ha nem is a tolát, de a saját, csontig soványodott mesterüket. Leborultak mind a tizennégyen, és csókolgatták a lába nyomát.

Még egy rabló? - kérdezte a szultán. Azonnal húzzák karóba!

A szellemmérők megijedtek, össze-vissza kiabáltak, még hangosabbak voltak, mint idáig a fűrészelés. Szent ember! A mi gurunk! Megtérített minket! Becsületes munkát adott a kezünkbe!

Ez nagyon igaz, erősítette meg a főminiszter, mivé lennénk szellemmérők nélkül?

A szultán belátta, hogy elhamarkodottan ítélt, szent embert nem lehet karóba húzni. De mit csináljon, ha már egyszer elhatározta, hogy megbünteti?

A főminiszternek volt egy javaslata.

Vegye feleségül azt, aki a bugyingót viselte - ez már csak elég büntetés?

Gül-Hamamot odaparancsolták, de csak az eleje érkezett meg rögtön, egy napig vártak, akkor odaért a hátsója is.

Ezt mind vegyem feleségül? - kérdezte az ösztövér szent ember. A próféta csak négy asszonyt engedélyezett!

A főminiszter elmagyarázta, hogy ez csak egy, akármilyen soknak látszik. Tadzs ud-dinnak építettek egy kunyhót a város Bharkal kapujánál, a feleségének egy gyülekező csarnokot, és boldogan éltek, amíg sose látták egymást. A mocskos tolák annyira féltek, hogy be nem léptek volna a városba a Bharkal kapun.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2016-08-05
Összes értékelés:
46
Időpont: 2016-08-20 21:35:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Müszélia!

Ez az első mese, amit tőled olvastam. Engem megfogott annyira, hogy egy kicsit körbenézzek, és szemezgessek a többi alkotásoddal is.
Remek történet, kitűnő előadásmód!
Köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv.: E. palton

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Scherika alkotást töltött fel A szél... címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Ötven éves találkozó című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)