Ég a szemem, szomjas, álmos vagyok.
Félelmembe hogy éhezni fogok az úton, megszegtem a diétát.
Zöldségnapon ettem egy kis húst.
Megszopogattam a maradék hústól,
a sült kacsa melle csontját s lerágtam a teljes nyakáról a húst.
A salátát úgy ettem hozzá, mintha kötelességem lenne. Nem kívántam.
Most fel vagyok püffedve, feszül a nadrág a hasamon.
Elindul a vonat. Azt hiszem, rossz helyen ülök, a napsütés szempontjából.
*
Valahol, ott benn, mélyen a szemhéjam alatt, a szájpadlásom vonalában, a torkom bejáratában, ölel a lelkem, csókol a lelkem, édesen émelyül a szűm. Szétosztja nektárját, fűszerét, pikáns kéjesen, s kívánja, lelked, testet öltsön, s betöltse az űrt, finom súrlódások közepette, gyöngéden foglald el azt a teret, amit én. Tetőtől talpig töltsd be lényemet, lényed lényembe simuljon, távolság egy porszemnyi se
legyen köztűnk! Fellobbanva, kioltva egymást, váljunk tökéletes eggyé,
s kiterjedve a végtelen felé, tökéletes semmivé!

Donkihóténé vagyok s Te vagy az én Donkihote del la Faszkóm!

El kellene érnem, hogy boldogan csináld, amit én akarok, hogy megkapjam, amire vágyok.

Mire vágyom, hogy visszaálljanak az "első vér" előtti állapotok, hogy ártatlan bizalommal legyünk egymás iránt.
De ahhoz az kellene, hogy minden lelki vegyértéked szabad legyen! De, az azt jelentené, nem működne a kapcsolatod, egyáltalán. Ezt meg, ugye, mint barátod, nem akarhatom, mert nem akarod, Te sem. Meg vagyok lőve, ez által!
Ez a vágyam akkor teljesülhetne csak, ha a sors is, úgy akarná. Ha együtt állnának hozzá, a bolygók, csillagok.

Most megint felmerült bennem a gyanú, nem-e, Te szerettél volna a másik házamba költözni, mert hisz mondtad is, azt gondolod, egyedül többre vinnéd.

Félek, beáldozod magad, s nem a saját életedet éled, hanem azét a nőét, akinek fel kell nevelnie a gyerekeit, bárki számlájára.

Azt mondtad. Szívesen foglalkoznál csak a méhészettel. Jól tudnád csinálni.

De nem teheted! Oda a tartalékod! (Nekem meg, soha nem is volt.) Magadtól elvonod a pénzt, de legalább jó házban laksz, főznek, mosnak rád, néha van szex is, igaz hazudni kell, hogy több legyen, legalább mással, de azt más is, szinte minden férfi megteszi.

Köszönöm, hogy megmutattad nekem, hogy most már van némi fogalmam arról, mennyire fájt, de lehet csak megharagított, nagyképű kijelentésem, hogy, ha jövök, rá fogsz érni. Bármit tettem, bármit mondtam, minden a fájdalom elkerüléséről szólt, s arról, hogy biztosnak gondoltalak. Mindkettő hiba volt. Drága gyermek! Most érzem mekkora fájdalmat okozhattam ezzel, akaratlan. Hogy ilyen helyzetbe hoztam magamat, hogy csalódnom kellett, mert hisz, hazudtam magamnak. Jól megbüntettem magam ezért.

Azt hiszem, elég kegyetlen kezd újra lenni, az a csiki-csuki játék, amit játszunk.


Amikor éjszaka felébredtem, hogy kikapcsoljam a TV-t, éberré tett a gondolat hogy nem jöttél és nem is írtál. Nehéz eldöntenem, hogy melyik fájt jobban.

Fájdalmamban, csalódottságomban, dühömben legszívesebben, kettévágtam volna, a gordiuszi csomót, minthogy kibogozzam.
Megírni ezeket neked, azt jelenti, nehézzé válni a számodra.

Az igazság az, hogy annál, tudni, hogy szeretlek, de nem érezni a vágyat, még ez a fájdalom is jobb.
Bármit teszek, vagy nem teszek, csak az, az iránti, azért való küzdelem, hogy érezzek valamit. Én. Mert a nélkül nem megy!
Kérlek, hadd szeresselek téged, engedd meg nékem, sőt tápláld bennem ezt az érzést, mert erre van szükségem. Erre vágyom. Érezni a szeretetet magamban, irántad, bármi áron!