Húsvét zöldje, életünk feltámadása
feltámadása füveknek, fáknak
embereknek
akik a szőlőkben kapálnak
metszett, kévékbe kötött venyigék között

Dús támadása a vetésnek
amitől
földek harsogó zöldje árad

öröme labdát kergető gyerkőcöknek
és karon ülőknek,
akiket sétálni visznek az anyák

legelésző lovak szabadsága
s zenéje
bárányok,kis barikák képzelt csengőjének

Nyiladozása az új örömnek
és a gyümölcsfák virágainak
amiket öreg szobák
fakult szentképe,
sose volt boldog-asszony
a termékenység szellőjével olt bőséggé
s lobogtatja az asszonyok szoknyáját


Dobogó szíve a tanyáknak, amik
egyszeribe kiegyenesednek és mosolyogva
szellőzködnek a fényben

A kilóméter kövek álma,
amiket
friss fehérre meszel a messzi távol

Könnyű
részegsége gondjainknak , az erdők
fülledt csendjének ,
a szerelemnek
amely az olajfák
édes illatával
zuhog a tájon

Húsvét zöldje, gyönyörű feltámadás
örökké maradj velünk
belőled újul meg
a kezdet és a vég
szegény
tékozló életünk