Akkora erő van egy szakításban,
mint a gyászban. Érezni akarom!
Csapjon, újra, össze, fejem fölött,
az ismerős, mérhetetlen fájdalom.

Akkora erő van a szeretetben,
mint még semmi másban. Érzed, ha kapod.
Míg tüdőm kiürül, s újra megtelik.
Uram és Parancsolóm! Míg hagyod.

Akkora erő van a hitben, életszeretetben,
külön-külön, legyőzi a halált.
Összekötözi szívünket, s vonszolja,
míg bírja, végtelen, életeken át.

*
Akkora erő van egy szakításban,
mint a vágyban, mi beteljesíti magát!
Mí szétválaszt, összeköt embert,
ismerd csak meg, mint a halált!

Akkora erő van a szeretetben,
mint semmi másban. Érzed, ha hagyod!
Míg tüdőm kiürül, újra megtelik.
Uram! Parancsolóm! Ha, hagyod!

Akkora erő van a hitben,
a ragyogásban, mi legyőzi a halált.
Összekötözi szívünk, s vonszolja,
végtelenül, képtelen életeken át!