HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44617

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: IstefanFeltöltés dátuma: 2016-09-12

A szeretetről elektroni szinten

Sokszor eltűnődök azon, miért próbálja az emberiség egy része megváltoztatni a szeretet törvényét, holott, ha bárki racionálisan gondolkodik beláthatja, hogy erre semmi esélye, hiszen ez egy Isteni, univerzális törvény, ezért esetleg csiszolgatni lehet rajta, de újat, mást hozni helyébe lehetetlen.
Azaz, talán lehetséges, de következményei bizonyára katasztrofálisak lennének, hiszen félős, hogy aki változtat rajta, extrém állapotba jut, és úgy eltűnik mint a matató ménkű, ha jól végezte dolgát, ami ilyen jelenség lévén, sose bírja megtartani annyi ideig állapotát, hogy titkát emberi szem ellesse.
Feltételezem, arra nagyjából mindenki rájött, - még ha nem is hallott a szeretet törvényéről - hogy szeretni mást csakis úgy lehet, ha elfogadjuk annak, és saját magunk tökéletlenségét.
Nagyjából egyszerűen megy ez kérem, akárcsak egy orrba-zavarás!
Ám itt megpróbálom elemi részecskékre bontani a törvényt, hadd legyen egy kis bonyodalom.
Kezdeném talán azzal, hogyha nem fogadjuk el saját magunkat olyannak amilyenek vagyunk, mert orrunk, szánk, szemünk, stb. nem olyan mint szeretnénk, akkor nem plasztikai sebészhez kell fordulni segítségért, hanem saját belső elektron hullámaink pályáját kell jó irányba terelnünk, és valahol a szeretet zónájában rájuk figyelni, hogy ott elméletileg valamilyen anyaggá alakuljanak.
Megjegyzem, nem feltétlenül kézzel tapintható anyaggá.
Meglehet ez nem mindenki számára érthető, ezért adok rá egy kis magyarázatot, leegyszerűsítve a kvantummechanika tételeit.
Tehát, egyes mini-mini részecskéket tanulmányozó elméletek szerint, az univerzum minden elektronja egyfajta láthatatlan, amolyan elmosódott hullámállapotban tengődik, emiatt képes bármelyikük egyszerre két vagy több helyen is ott lenni, így biztosítva egymás között a kapcsolatot. Magyarán szólva számukra a teleportáció nem lehetetlen.
Tulajdonképpen állandó kapcsolatban vannak egymással, függetlenül attól, hogy a Földön, a Holdon, vagy egy fekete lyukban leledzenek. Talán kivétel az eseményhorizont kacifántos zónája, de remélhetőleg nem bóklásznak el arrafelé a mi részecskéink.
No-mármost, ez a hullámállapot akkor és ott szűnik meg, válik láthatóvá, érezhetővé a kis elektronocska, amikor és ahol ráfigyel az ember, egyébként az elektron nem bírja megváltoztatni hullámállapotát. Csakis az ember képes erre, mert hiába figyeli egy gép e hullámokat, azok sosem materializálódnak semmilyen formába.
Még egyszerűbben, például ha egy szőke bomba nő ringatja magát felém, de mellettem az asszony, ezért nem figyelhetek másfelé, számomra nem válik semmilyen anyaggá, mert aprócska meg nagyobb gömböcskéit nem nézegethetem( ahhoz ugyebár kétség nem fér, hogy ő is apró kis gömböcskékből van felépítve mint minden e világmindenségben!), tehát csak elmosódott hullámként suhan el mellettem.
Ha viszont titkon lencsevégre kapom, ettől ott még nem lesz belőle bombázó matéria számomra, máshol viszont már lehet belőle, ha a felvételt nézegetem, tulajdonképpen a gépek segítenek, de önálló anyagot képtelenek előállítani.
De térjek vissza a szeretet zónájához, nehogy másfelé elcsapongjanak, a gondolatokba verbuvált alkotóelemeim..
Ez minden emberben ott van valahol, csak nincsenek pontos koordinátái. Vele születünk, de saját magunk kell megtaláljuk helyét, hogy oda fókuszálhassuk a felénk áradó hullámrengeteg egy részét, ott szeretetteljesen rájuk nézve,megszüntessük az elektronok ezen állapotát, és egy vonzó mag körül, gomolygó szeretet-elektronfelhőbe gyűjtsük egybe őket. Ez már egy érezhető valami, sőt alkalomadtán szinte tapintható.
Ez a felhő ugyanis ideig-óráig stabil helyzetbe rendeződik, főként ha belefogjuk azon tökéletlen elektronokat is, melyek minduntalan elkószálnának más irányba, megadva így az okot arra, hogy beismerjük saját tökéletlenségünket. Ha ez sikerül, akkor el tudjuk fogadni másokét is, szeretve azokat úgy amilyenek, hiszen mindenkinek vannak jobbra-balra fityegő elektronjai. No természetesen ezekből néhányat mindig lehet jó irányba igazítani.
Aki ezt nem képes beismerni, az sosem talál rá a szeretetre, vagy szerelemre, mert tökéletes elektronfelhő nem létezik, mindenikben akad egy-két szabadon kószáló makrancos gömbics.
Ezért nem lehet megváltoztatni e törvényt, és csapdába esnek azok, akik remélik, hogy sikerül nekik, addig várva a szeretni való tökélyre, míg a végén még tökéletlen se jut nekik.
Arra is vigyázni kell ám, nehogy a bennünk kavargó elektronfelhőbe, túl sok saját magunk felé csapongó részecskét gyűjtsünk, és a végén úgy járjunk mint az önmagába belehabarodott Nárcisz.
Igyekezni kell hát fenntartani egy bizonyos egyensúlyi állapotot, mert ismételten figyelmeztetlek, az extrém jelenségek igencsak instabilak, és relatív gyorsan valamely irányba összeomlanak.
Ez azért, mert részecskéik vagy eltaszítják egymást, új hullámokként szétszóródva, melyeket nehéz újból összegyűjteni, vagy annyira vonzódnak, hogy fekete lyukba tömörülnek, otthagyva csapot-papot az eseményhorizonton. Ott bizony se pap, se csap, de még az elektronok se tudják mi tévők legyenek, hisz egy elferdült térben és időben nehéz a helyes irányt megtalálni.
Nem plasztikai műtétre van hát szükség testvéreim, azért hogy mások szeressenek, vagy mi szeretni tudjunk, mindaz csak álca lesz, ami csak ideiglenesen elfedi a valóságot.
Hiszen megtörténhet, hogy leszakadnak felvarrt ráncaink, vagy elveszítjük az újonnan odabiggyesztett orrot, amitől a magunkban, vagy másokban a relatívan stabil felhőgomolyból szétszóródó bárányfelhők, vagy saját magába robbanó viharfelhő lesz.
Tökéletlennek lettünk teremtve, és az az érzésem, hogy a Teremtőnk így szeret bennünket, - erre is van magyarázat, de erről talán a legközelebb - így kell hát mi is elfogadjuk, szeressük egymást.
Ehhez meg nincs másra szükség, mint adott pontban és időben az elektronhullámokra odafigyelni, hogy azok ott kis aprócska, majd nagyobb gömbökké váljanak, és más is észrevehesse őket.
Ám azt véssétek jól agyatokba feleim, hogy e világmindenséget alkotó gömböcskék egyike sem tökéletes!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2016-09-20 06:06:58

Igen kedves Matild az a lényeg, amit hozzáfűztél, de ahhoz hogy ez megvalósuljon, rá kell figyelni azokra a láthatatlan hullámokra, egyébként sose válnak érzéssé. Köszönöm! Szeretettel: István
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
356
Időpont: 2016-09-18 13:30:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hűha, kedves István, ez aztán egy komoly elmélkedés! Igyekeztem lépésről-lépésre megérteni. Nekem valami olyan hozzáfűzésem van: szeress, hogy szeretve legyél. A másik gondolatom, hogy semmi sem tökéletes, talán a Teremtő ezáltal azt akarta, hogy legyen mit formálni, javítani. Milyen unalmas lenne az élet, ha minden tökéletes lenne. Jó volt olvasni gondolataidat.
Szeretettel: Matild
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2016-09-14 04:27:31

válasz Kőműves Ida (2016-09-13 10:34:06) üzenetére
Természetesen kedves Ida a lényeg, a tökéletlenség elfogadása egy bizonyos szintig. Erről sokan regéltek már mindenféle szinten, én megpróbáltam leereszkedni az elemi részecskék nívójáig. Olyan alacsony szinten próbáltam magyarázni a kvantumfizika elméleteit, hogy a fizikusok hajukat tépnék, ha elolvasnák, reméltem, így mindenki megérti majd, és szerintem így is történik. Tulajdonképpen te is megértetted, csak magasabb szinten pillantottál rá azokra a láthatatlan hullámokra, így ott váltak azok elektronná, gyűltek benned gondolattá, és a géped segítségével olvasható anyaggá. Köszönöm ezen anyagot, és benne a bátorítást. Szeretettel: István
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2016-09-14 04:21:20

válasz T. Pandur Judit (2016-09-12 14:34:24) üzenetére
A gyűlöletnek gömböcskékből összerakott bombácskái vannak kedves Judit, de ezeket csak tökéletlen kockákból összerakott szeretettel lehet elfogadni. Szeretettel: István
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2016-09-13 10:34:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!

A kvantum fizika, elmélet, nekem kicsit magas, annyit mindenesetre megértettem, hogy hiába is keressük a tökéletest, nem fogjuk megtalálni, mert olyan nincs, sőt magunk sem vagyunk tökéletesek (még mielőtt bárki azt hinné magáról). :) Nekem ez az írásod mégis arról tanúskodik, hogy elindult benned a gyógyulási folyamat, és ennek örülök. Sőt, már a humorod is érzékelhető ebben a cikkedben. Hajrá, István, írj sokat! Mindig élvezettel olvaslak.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4365
Időpont: 2016-09-12 14:34:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!

Jó, hogy a szeretet törvényéről írsz, mert Európában a gyűlölet, és a félelem törvénye kezd elharapózni.
A szeretetnek gömböcskéi vannak, és a gyűlöletnek?

Érdekes megközelítése az alkotásod a szeretet problémáihoz. :)

Judit

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szerelem alagutja alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A szivárvány alatt 9/9 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/1 című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak VI/6, VI/7. +18 című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A majom farka, a misszionárius feneke XIV/5. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Árnyas erdőben címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Hullámzás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Pár szó a reinkarnációról című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)