Felkelt a nép, újra felkelt,
nem ragadott rögtön fegyvert,
békésen kért emberséget,
elnyomói kíméljék meg!

Elhangzott a költő verse,
"Még kér a nép", van türelme,
de elvette most ezennel,
egy idegen, zsarnok rendszer.

Torkolattűz volt a válasz,
ami előtt meg nem állhatsz,
gyilkos fegyver dörrent hamar,
ami forgószelet kavar.

Ötvenhatnak októbere,
szívünkben a tett mezeje,
megmutatta sok fiatal,
a zsarnoknak, hogy mit akar!

Felkelt a nép, újra felkelt,
kérésére választ nem lelt,
megszállás és terror ellen
kért, de ímé már fegyverben!

Forradalom, szabadságharc,
úgy piroslott sok lelkes arc,
mint a zsarnokság csillaga,
s talpra állt a magyar haza!

Nem feledjük őket soha,
ifjúságunk veszett oda,
kik diákok, vagy munkások,
örök áldás szálljon rájok!

Oly sokan világgá mentek,
mások áldozatok lettek,
vértanúi a hazának,
igazságnak, szabadságnak!

Felkelt a nép, felkelt újra,
rálépett a régi útra,
hol ősökhöz méltó tette
a világot megrengette.

Ma már független és szabad
köztársaság, az is marad
Magyarország, s ha akarja,
saját sorsán van hatalma!