Ez az ősz, mint tolvaj
úgy sompolyog hozzánk,
hogyha nem bujkálna,
tán meg is motoznánk.

Mint egy kaméleon
olyan észrevétlen,
nyár színeit ölti,
nincs benne szemérem.

Őszes halántékát
nem rejti kendőbe,
nem hűvös és szerény,
ahogy várnánk tőle.

Mint ki örökölte
kincseit a nyárnak,
forró az ősz napja,
s keresed az árnyat.

Életemnek ősze
legyen szintén ilyen,
immár úgy döntöttem
példám tőle veszem!

Mint ifjú Apolló
életének delén
úgy élem meg őszöm,
nem leszek én szerény!

Sudár a termetem,
a fejem nem deres,
rólam az sugárzik,
hogy szeretlek, s szeress!

Forró ősz a sorsunk,
napja hévvel ragyog,
örökké enyém vagy,
s mindig tied vagyok...