Nem fogok könyörögni azért,
hogy szerethesselek!
Inkább dolgozom azon, nagy ég,
hogy magamból kivesselek?

Arról szól e fájdalmas játék,
hogy nem mocskos a vágy;
mi tőled kapott ajándék,
ne lohadjon, nyerjen még időt!

Arról szól a játék, a kihívásom neked,
hogy ami felkavarodott, testi eredet,
amit, mint a savas akkumulátort,
csak dörgölődés süt ki, elblicceljem.

Arról szól a játék, soha ne kelljen,
igazi vágy nélkül szeretkeznem.
A felkavarodott öled, ha savát szétterjeszti,
Szellememet a palackból, kimarja, kiereszti.

Arról szól a fáma, lássa meg a világ,
mily férfim vagy nekem,
s én mily nőd vagyok?
Két eszköztelen eszköztetem.

Vagy két isteni lehelet, finom lávapárlat,
miket a világ magába inhalálhat,
s jobb híján itt hagyok.

*

Nem fogok könyörögni azért,
hogy szerethesselek!
Inkább dolgozom azon, nagy ég,
hogy magamból kivesselek?

Tudod, miért megy mostanság a bruszt itt?
A vágyamért, a kedvemért, az ihletért.
Bármelyik, ha leülni látszik,
hiánya, mint a telihold, kiviláglik.

Arról szól e fájdalmas játék,
hogy nem mocskos a vágy,
értékes, kapott ajándék,
éledjen, nyerjen még időt!

Arról szól a fáma, kihívásom neked,
hogy a felkavarodott, testi eredet,
mit, mint a savas akkumulátort,
csak dörgölődés süt ki, elblicceljem.

Arról szól a játék, soha ne kelljen,
igazi vágy nélkül szeretkeznem!
Hogy a felkavarodott öled, ha savát szétterjeszti,
Szellemem a palackból, kimarja, kiereszti.

Lássa meg a Világ! Mily Férfim vagy nekem,
s én mily Nőd vagyok! Nem két eszköztetem!
Két isteni lehelet, finom lávapárlat,
kik a világra, jobb híján találnak.

*

Nem fogok könyörögni azért,
hogy szerethesselek!
Inkább dolgozom azon, nagy ég,
hogy magamból kivesselek!

Tudod, miért megy mostanság a brusztunk?
Hogy kapcsolatunkról több bőrt lenyúzzunk.
Vágy, kedv, ihlet, ha leülni látszik,
hiánya, mint a telihold, világlik.

Arról szól e fájdalmas játék,
hogy nem mocskos a vágy,
értékes, kapott ajándék,
nyerj időt, hisz az életet nyered!

Arról szól a fáma, a kihívásom neked,
hogy a felkavarodott, testi eredet,
mint savas akkumulátort, a feszültség,
dörgölődés süt ki, elbliccelődjék.

Arról szól a játék, soha ne kelljen,
igazi vágy nélkül énekelnem,
ha felkavarodott öled, ha savát kierjeszti,
szellememet a palackból, kimarja, kiereszti.

Lássa meg a Világ, mily Férfim vagy nekem!
Nem eszköztelen! S én mily Nőd vagyok?
Isteni lehelet, finom lélekszövetem,
kit, a világra, jobb híján, örökül hagyok.

Annyit érek amennyit értem adsz?
Ha semmit, hoppon maradsz!
Gondoltad, megkaphatsz kis dumával, ingyen.
Ígérted azt, amit nem te adsz, Isten.
amit a természet, hozzám mellékelt híven,
de azt nem tudtad, jóanyám korábban rátette a kezét.
Hallgasd hát, elmondom mi az áram, s miért?

Az én áram, a tisztelet!
Ha megadod, kit kapsz, egy veled.
Az én áram, a velem töltött idő, amire magad vágytál,
s nem 20.000 Ft, amit egyben sose láttál.
Az én áram, az öröm, amit érzek veled, s ha újra látlak.
Mikor elmész, ne csak azt érezzem, hogy megint meghágtak!
Az én áram, hogy bár nem tehetnéd, de ha igen, első helyen lennék!


*

Nem fogok könyörögni azért,
hogy szerethesselek!
Inkább dolgozom azon még,
hogy magamból kivesselek!

Tudod, miért megy mostanság a brusztunk?
Hogy a kapcsolatunkat, mit mindketten megúsztunk,
feledni ne kelljen!
De ha vágy, kedv, ihlet, leülni látszik,
hiánya, mint a telihold, világít.


Arról szól e fájdalmas játék,
hogy nem mocskos a vágy ,
isteni, értékes ajándék,
NYERT IDŐ, NYERT ÉLET,
NEM HAZÁRD, NE FÉLJED!