Erről a vonatról sohasem szálltunk ki,
évtizedek óta csak zakatol velünk,
hegynek fel küszködve... Lefelé repülni
vágytunk, mint a madár - nem tudtunk, nem mertünk.

Ha körülményeink váltója megdermedt,
hosszú beszélgetés lassan kioldotta.
Mozdonyunk a munka volt, fogta kezünket,
új kottához mindig párosult új nóta.

Közeli-távoli vágányok szétváltak,
utódok sínjein szélsebes járatok
jövőbe tartanak...Víg találkozásnak
szívvel adunk helyet, ők hozzák a mosolyt.

Sorsjegyet váltottunk élet vonatára,
állomásairól ejtünk szót hajnalig,
aztán elsietnek. Őket nagy út várja,
könnycseppet leplezve integetünk nekik.