Amikor először áthatott, éreztem, azonnal tudtam, hogy igazi.
Azóta hatsz rajtam keresztül a világra.
Ez úgy kezdődött, hogy rád akartam hatni, de nem engedted.
A nemkívánatos mellékhatás, felkészületlenül ért.
Túl veszélyesnek láttad.
Szeretlek, mondtam.
De mint minden kinyilatkoztatásom után, ez után is, jöttek a próbák.

Valóban szeretlek?
Volt, ki kétségbe vonta!
Sorban jöttek a tesztek!

Meg tudjuk e tartani a titkot?
Igen! Még senki nem tud róla, akinek nem szabad!
Ez azt mutatja, védelem alatt állunk!
Aztán!

Ha már eszemet vesztem a fájdalomtól, bosszút esküdök-e? Megfenyegetlek-e? Csakhogy érezd, mennyire kiszolgáltatott vagy nekem?
Itt jelzem, nem tudnék ártani neked!
Most már tudom!
Elveszne ihletem, az eddigi összes boldog erőfeszítésem kettőnkért, s kapcsolatunk gyümölcsei mind egytől-egyig elrohadnának!
De akkor, ott, abban a pillanatban, fájdalmamban, fenyegetővé válhattam volna, ha hagyom.
De csak a szavakig jutottam el. Írtam, és véletlen találkozásunkkor mondtam: ne vedd komolyan egyetlen szavamat sem! De akkor, te már nem olvastál el mindent, amit tőlem kaptál. Mert bölcs vagy, és rendíthetetlen! Ez az én, szerencsém! Lehet, hogy azt az üzenetet sem olvastad el, amiben az állt, amire gondolni vetemedtem, hogy elmondom annak, ami történt, akit érdekelhet, mert csak arra várt: hibázz!
Mert fittyet hányok mindenre, amit veszíthetsz, s amit én veszíthetek! Amit, ha megteszek, megbocsájthatatlan lett volna.
Talán, tényleg jól éreztem, hogy szeretsz.
Emlékszel, mikor a G. N. kapuja előtt találkoztunk, s te, mint egy édes, feldíszített karácsonyfa a biciklin tekertél a méhesedbe. Annyira ártatlan voltál, és annyira kiszolgáltatott, egy ilyen ragadozó szívnek, mint az enyém! S láttam mennyire csalódott vagy, hogy én befordulok a kapun.
Aztán, jött a következő próba!

Mi történik, ha nem viszonzod a vallomást?
Ha letagadod a nyilván valót!
Megtagadod a vonzódásodat, a tetteinket, hogy szerettünk, hogy szerettük egymást. Épp, mikor senki nem figyelt!
Szerettük egymást, s nem csak egy vágyott ideált, egymás húsa, vére helyett.
Mert te is megijedtél, mint én a legelején.
Ez túl nagy feladat volt neked! Ezért letagadtad a szívedet!
Ez lerombolt engem kissé, de minden erőmmel, újra építettem magam!

Aztán jött az újabb teszt! Hajlandó vagy e kihasználni engem?
Felkínáltam mindenemet.
Nem voltál az, nem voltál hajlandó! Mindig figyeltél az egyensúlyra.

Aztán, jött a távolság tesztje.
Elszakadtunk egymástól hosszú időre.
De szerelmem, mint a búvó patak bujkált csak, és felszínre jött újra és újra, s bő vize, ereje nem látszott apadni?
S mikor, hosszú idő után újra eljöhettél hozzám, leszegted édes, dacos álladat, s szemrehányást tettél.
Miért nem jöttem előbb?
Aztán jött a legnehezebb!

Az erkölcsi ítélkezés!
A kapcsolatunk ledegradálása, szigorú felettes énem szerint, s lehetnek ennek még követői!
Elhessegettem.
"Hess madár!"
Szeretetem, szerelmem tiszta, istentől kapott, a szeretet forrásától, én csak a medre, kútja vagyok, amit elárasztott!
Ezt bizonyítja, hogy újra itt vagyok, s az ihletem, melyet tőled kaptam, visszatért, s töretlen.