HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2016-09-28

A rab

A csuklya mögé bújt ismeretlen - arcát soha, senki nem láthatja - vezeti maga mögött a rabot. Hosszú ideje már.
Menj! Vidd! Ezt mondták neki, és ő szolgál. Ha gondolkodna rajta, se értené, mért teszi, de ez a kérdés eszébe se jut. Nem kérdez. Így nevelték. A parancsot mindig teljesíteni kell!
Ő már a sokadik. Valaki a kezébe nyomta a kötelet, mint ahogy annak a kezébe is mások, emberek hosszú során keresztül. Öröklődött. Ám az értelmét soha senki nem adta tovább, sem a vétkes bűnét, talán nem is volt, ki tudja már, csak a koszlott, reménytelenségbe szürkült szerencsétlent.
Lehet, hogy ő sem az eredeti már, közben valahol, valakik másikra cserélték. De mindegy, rab mindig kornyadozott a másik végen, és mind olyan egyformák!
A kötél már vásott, de erős, még kitart. Ad-e valaki helyette újat, ha szakad? Mert a parancs él, a parancsot mindig teljesíteni kell!
Él még a parancs? Nem kérdezi. Mint ahogy soha, senki nem firtatta annak okát sem. A következő parancsig ezt kell tennie! Egyszerű ez.
Vezeti maga után a testet. Nem beszélgetnek. A bűnös nem tiltakozik, lassan baktat utána, néha megáll. Ilyenkor ránt egyet rajta. Neki csak rongyokba burkolt hús a csontokon, az arcára soha rá nem néz.
A kötél feszül, a végén súlyos a teher. Az út végtelen. A cél messze. Nem tudja, hol van, azt nem árulták el. Menni kell!
Árokszéli pocsolyából ad néki néha inni, és megszáradt kenyeret enni a tarisznyából. A nyomorult göcsörtös kezeivel mohón kap utána, de nem szól, meg se köszöni.
A kulacsa kábító nedűje megnyugtatóan csorog le a torkán, elhallgattatja a lelkiismeretét. Harap hozzá szaftos husikát. A leszopogatott maradékot a rongycsomó elé dobja. Batyuja degeszre tömve domborodik az oldalán.
Jóllakottan pihenne, de menni kell tovább, így szól a parancs! A nap az égbolt tetejére hág. Lassan botorkálnak tovább. A parancsot teljesíteni kell!
A kulacs kiürül, a tarisznya lapos, a pocsolyákat felszárítja a nap. A virágok kókadtan bólintanak, majd lefekszenek a forró homokra.
Hosszú, szomjas napok után frissítő zápor zuhog. A rab és tartója pocsolyáknak hasal. Hasuk korog, késik a muníció. De menni kell, mondja a parancs.
Kietlen tájon botorkálnak végtelenre nyúló nappalokon keresztül a véres naplementébe. A kötél végén egyre könnyebb az ember. Már nem is kell vonszolnia, jön utána, mint a robot, önként, megszokásból.
A kövek élesek, a lejtő meredek, a rabtartó egyre többet botladozik, majd elesik. Mozdulatlanul marad a porban. A váltás még nem érkezett meg.
A rab üres tekintettel mered maga elé. Lába nekiütközik a testnek. Megáll. Vár. Felemeli a fejét, kitágult pupillákkal, értetlenül bámul. Nem fogja fel, mi történt. Megszokta maga előtt a csuklyát, a görnyedt hátat és rajta a foszladozó kenderkígyót, most félni kezd az ismeretlentől. Ijesztően nagyok a hegyek.
Elméje tompa, szerencséjét fel nem ismeri.
Óvatosan húz a kötélen. Gyöngéden. Majd még egyet. A pribék nem moccan. Rángatja merészebben, aztán egyre kétségbeesettebben. Csosszan oldalra pár lépést, topog tétován. Lábujjával félénken megpiszkálja a fekvőt. Ám az mozdulatlan marad.
Vár. Áll. A szél jajgat körülötte, a nap elbújik egy felhő mögé. Zavart agyában lassan formálódik a felismerés. Lehajol, ujjával megérinti a kezet a földön. Hideg. Görnyedten áll fölötte, míg szeméből váratlanul kipereg egy könnycsepp.
Lassan kikerüli, előre botorkál. A pribék és ő össze vannak kötve. Eszébe sem jut, hogy csak el kellene oldania a csomót, és szabad lehetne. A kötél ismét megfeszül. Lép. A tetem csúszni kezd utána a kopár földön.
A parancs, a parancs, a parancs... - dúdolja magának, és óvatosan rakosgatja sebes lábait.
Húzza maga után az élettelen, ide-oda himbálózó bábut. Rongyaik lassan lefoszlanak róluk. A rab baktat oszladozó ellenségével a békés égi mezőkre.

A novellát Szokolay Zoltán: Reggel című verse ihlette

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-12-16 20:09:46

válasz black eagle (2016-12-16 17:45:00) üzenetére
Kedves Laca!
A felszabadított rabszolgák nekem is bejöttek a gondolataimba. Azt gondolom, hogy a születésünktől kezdve kőkemény programozás alatt vagyunk, sokfelől, és egyik se az, hogy szabadon bármit tehetnénk. Igen, ott vagyunk a kötél végén. Talán, ha már odakerültünk, akkor azzal a kötéllel kell végigjárni az utunkat.
Sokat gondolkodom azon, hogy ebből merre lehet a kiutat megtalálni. Lehet, csak a keleti filozófiák sejtik meg az utat az igazi szabadság felé.
Az értő gondolataidnak pedig örültem nagyon, köszönöm!
Üdvözlettel:
Ylen

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1902
Időpont: 2016-12-16 17:45:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Fantasztikusan jó ez az írás. Azt hiszem, sikerült megértenem az üzenetét, de legalábbis kapiskálom. Megrázó az üzenet valósága. Ha "kicsiben" le akarnám modellezni, s valós esetet hívnék ehhez segítségül, akkor a felszabadított rabszolgákra gondolhatnék, akik valóban nem tudtak mit kezdeni elnyert szabadságukkal, amelyre mindig áhítoztak. Sokan visszaszöktek bizonytalanná lett létükből a volt uraikhoz. A rabság azt nevelte beléjük, hogy ők maguk nem képesek létezni irányítás és felügyelet nélkül.
Engem az rázott meg leginkább írásodban, hogy a rab az ítélet végrehajtásának helyére tart, s ez az ítélet talán épp a halál - mégis folytatja útját, éppúgy engedelmeskedik a parancsnak, mintha a rabtartó még mindig hatalmat gyakorolna fölötte.
Nagyszerűek a hasonlatok, a jelképek, amiket alkalmazol. S maga a téma megrendítő, olyan, amire legtöbben csak nagyon keveset, vagy egyáltalán nem is gondolunk. Pedig mind ott vagyunk a kötél végén.

Üdvözlettel: Laca
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-11-09 20:55:06

válasz túlparti (2016-11-08 21:45:40) üzenetére
Valóban! Ha az álomba révedett ember végre felébred, talál magának másik, harmadik, negyedik lehetőséget...
Adott a lehetőség!
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
1252
Időpont: 2016-11-08 21:45:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Valahol kell lennie egy másik opciónak is; harmadiknak, negyediknek...
Csak, ki kéne találnunk!
túlparti
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-10-15 21:56:33

Drága Zoltán!
Ezerszeresen köszönöm, hogy itt hagytad a véleményed és a versedet! :) Mikor találkoztam vele, megrázott, elszomorított, felvillantott bennem egy filmet.
Te belülről láttattál, én kívülről szemléltem a szavaid festette víziót. Azt, amit a versed elindított, de az agyam továbbpörgetett.
Nem tudom eléggé megköszönni az élményt, amit adtál.
És igen: minden körbeér!
Szeretettel ölellek:
Ylen
Alkotó
Szokolay Zoltán
Regisztrált:
2008-12-01
Összes értékelés:
168
Időpont: 2016-10-15 20:33:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Köszönöm szépen Ylen írását is, meg a hozzászólásokat is.
Jó dolog, ha az ember néha fölmerészkedik a Napvilágra. :-)

Ami megihlette Ylent, így hangzik:

Reggel

Rángatnak tovább. Korábban kellett volna
kiszabadulnom. Most már nincs hova.
Nyelvük sem értem. Ismeretlen
tájon vonszoltak végig, gazos, gazdátlan
évtizedeken, szemétbányákon, kísértet-
városok szűk utcáin. Sok ajtón benéztem,
üregek sötét bejáratán, Istenem,
ellaknék ott is, amott is, ki se jönnék, senkit se
háborítanék, verset se írnék, de menni kellett,
testembe egyre mélyebb sebet vágott
a súrlódó kötél. Inni ha adnak, azt mindig csak
árkok poshadt vizéből merítik.
Már nem remélem, hogy megérkezünk
oda, ahol beírnak adatbázisukba
és elmondják majd, mit vétettem nekik.


---
Néhány perc alatt billentyűztem képernyőre, valamikor idén tavasszal.
Most meg Weöres Sándor mondata szól bennem: "Ha pokolra jutsz, legmélyére térj, az már a menny, mert minden körbeér."
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-10-10 21:05:42

válasz Finta Kata (2016-10-09 23:06:22) üzenetére
Kedves Kata!
Szívből köszönöm a soraidat! Igen megtisztelsz a véleményeddel, még talán bele is pirultam a dicséretbe! :) Köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2016-10-09 23:06:22

Kedves Ylen!
Remek írásod - mint látom - nem csak engem, mindenkit elgondolkodtatott. Valóban az ember húzza az igát, meg nem állhat, valami hajtja, meg sem pihenve, szinte mániává válik a robot, a küzdelem az életért.
Összefonódik a politikával, s azzal, hogy ma már mindenre van törvény, hol és kinek, mit kell tenni, akár jó az neki, akár nem. Törvényeket hoznak, hogy még a gondolatainkat is előírhassák... kisebb-nagyobb rendű embereknek, utasítás, mindenhol mit kell tennie, s abba nem lehet hagyni, amíg mozog és amíg él (nem csak addig, amíg bírja, még utána is!
Nagyon jó formába téve, jól megfogalmaztad!
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1597
Időpont: 2016-10-05 21:03:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Ylen Morisot (2016-10-05 19:56:34) üzenetére
Köszönöm szépen, Ylen.
Szeretettel:
Ildikó
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-10-05 19:56:34

válasz inyezsevokidli (2016-10-05 17:22:41) üzenetére
Kedves Ildikó!
Jól érted, a gondolataid összhangban vannak az enyémekkel. Mindezek bennem is megfordultak.
A csuklya utalhat hóhérra, de a rejtőzködésre, az arctalanságra is. Ez a fajta kapcsolat korokon keresztül létező, napjainkra is még jellemző.
Megkerestem az IJ-ben a verset, itt elolvashatod:
http://www.irodalmijelen.hu/2016-jun-6-1036/az-einstein-rosen-hid-alatt-szokolay-zoltan-versei
Köszönöm a véleményedet, örültem neki:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1597
Időpont: 2016-10-05 17:22:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Yien!

Már régebben olvastam ezt az írásodat, és most visszatértem hozzá.
Mielőtt hozzászólok, gondoltam elolvasom a verset, ami az ihletet adta.
De nem találtam.
Viszont találtam más, Szokolay Zoltán nekem tetsző verseit.

Az írásodról.
Nekem úgy tűnik, mintha a középkorban játszódna.
Pedig a környezetre nem találok benne utalást.
Talán a csukja miatt gondolom.
Ez valamiféle hóhércsukja lehet.
Az ítélet pedig egymáshoz kötve menni céltalanul, életfogytig. Rab és őre, ugyanannak a botnak a két vége. Mind a ketten rabok, s ezt tudják. Nem is akarnak szabadulni. A parancsnak engedelmeskednek.
Mind a ketten játékba vannak dobva, s a parancs, a túlélni, s nem pedig szabadnak lenni.
Ez a történet azt hiszem, rólunk szól.
Kicsit erőltetem, de mintha...

Üdvözöllek, Ildikó
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-10-03 21:47:40

válasz T. Pandur Judit (2016-10-02 23:00:23) üzenetére
Kedves Judit!
A politikai oldal helyett engem az emberi lélek érdekel. Ez a történet bármely korban játszódhatna, s bár a jelenből indultam el, de általánosítani akartam. Amiről írsz, pontosan az járt a fejemben, azért alakítottam úgy a történetet, ezért írtam bele, hogy a rab félni kezdett az ismeretlentől. A sokáig rabságban tartott ember nem tud másként reagálni, mint egy gyerek, aki a látott mintát utánozza. Csak az, aki már megízlelte a szabadság mámorát, csak az nem tud már soha többé mást (embert vagy állatot akár) rabságban tartani.
Most ott tart az emberiség, hogy kezdi megsejteni a nagy kozmikus törvényeket, de még visszahúzzák az éretlen, gyerekes beidegződései.
Ha mindenki mást lát a történetbe, annál jobb, ezt szerettem volna!
Köszönöm neked kedves Judit!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2016-10-02 23:00:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Amikor először elolvastam az alkotásodat, az agyonpolitizált világunknak megfelelően én is mindjárt politikai tartalmat olvastam ki belőle.
Így vissza-vissza tértem még párszor elolvasni, végül találtam más olvasatot is, a Stockholm-szindrómát, amelynek a lényege, hogy a kínzott fél azonosul a kínzójával. A rab ilyenkor jobban ragaszkodik a rossz, de biztos helyzethez, mint az utána következő bizonytalansághoz.
Aztán elolvastam a hozzászólásokat is, és örömmel láttam, hogy milyen sok olvasta van ennek a kiemelkedően jó írásnak.
Gratulálok!

Judit
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2753
Időpont: 2016-10-02 21:37:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Ylen Morisot (2016-10-02 20:43:48) üzenetére
Kedves Ylen!
Én is nagyon szépen köszönöm a megerősítést!
:)
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-10-02 20:43:48

válasz eferesz (2016-10-02 16:57:00) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Gondoltam arra, amiről írsz! Hisz a rab agyában formálódó felismerés és a könnycsepp épp azért van, mert rájön, megsejti - még zavart elmével is - a nagy igazságot. Földi szinten a rongyos kötél a rabság szimbóluma, de magasabb szinten az emberi lelkeket összekötő láthatatlan szál az összetartozást, az egységet jelenti. Ez a felismerés már adhat szabadságot az embernek! Hisz a földi rabságból csak befelé és "felfelé" lehet kimenekülni.
Köszönöm neked, hogy a véleményeddel megerősítettél ebben!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-10-02 20:35:19

válasz efmatild (2016-10-02 13:48:37) üzenetére
Kedves Matild!
Egyetértek azzal, amit írsz, valóban így van, ilyenek vagyunk. Ezért írtam a történetet. Komoly a téma, és elgondolkodtatni szerettem volna vele.
Köszönöm a gondolataidat!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-10-02 20:30:40

válasz Mákvirág (2016-09-30 21:22:15) üzenetére
Kedves Mákvirág!
A reklám eszembe se jutott, de ha az, boldogan vállalom, mert nagy tisztelője vagyok Sz.Z. költészetének.
Az öntudatra ébredéssel megfogtad a lényeget, a tudatosságban látom én is a kivezető utat a "parancs-mókuskerékből". Valahogy úgy van ez, hogy a kötél mindkét végét meg kell tapasztalnunk. (Te már megtetted.)
Megtiszteltél a véleményeddel, köszönöm neked!
Szeretettel:
Ylen
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2753
Időpont: 2016-10-02 16:57:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Mégiscsak összetartozunk, mindenki mindenkivel össze van kötve, ez a MI szabadságunk, csak fel kell ismernünk.
Szeretettel: Szabocs
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
488
Időpont: 2016-10-02 13:48:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Egy nagyon komoly témájú és elgondolkodtató novellát írtál. Nekem valami olyasmi érzésem volt, hogy az ember annyira megszokja a rabságát, hogy eszébe sem jut szabadulni tőle, hiszen a saját maga, vagy mások által felállított parancsot teljesíti. Gratulálok írásodhoz!:)

Szeretettel: Matild
Alkotó
Mákvirág
Regisztrált:
2015-02-10
Összes értékelés:
416
Időpont: 2016-09-30 21:22:15

Kedves Ylen!

Rabul ejtett és végigvezetett az agyatlan monotonitásba haló ember tragédiáján. A szörnyű az, hogy éreztem már magam elöl, s voltam "holtat" cipelő is. Csak öntudatra ébredve és akaratlagosan változva, változtatva lehet a parancs-mókuskeréktől megszabadulni. Nagyon elgondolkodtató írás és egyben jó reklám a versnek!

Köszönöm az élményt!

Szeretettel:
Mákvirág
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-09-30 21:09:46

válasz Kőműves Ida (2016-09-30 16:35:36) üzenetére
Drága Ida!
Feladtam volna a leckét? Ezt a leckét nekem adta fel az élet, mert pár éve már robbantgatom a határaimat, keresem a kivezető utat a saját szabadságom felé.
Lehet, hogy a szabadságharcok is mindhiába voltak? Csak ideig-óráig tartottak. Most sem tudjuk, hogy ki adja ki a parancsot, csak esetleg azt látjuk, aki visz maga után bennünket.
Radnóti korában tudták, ki a rabtartó, most nem egyértelmű.
Lehet, hogy magunkban kell keresnünk az igazi utat a szabadság felé? Csak tépelődöm...
Örülök a soraidnak, mert tovább gondolkodtattál!
Ölellek:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-09-30 20:58:15

válasz Istefan (2016-09-30 04:13:30) üzenetére
Kedves István!
Megtisztelő az elismerésed, köszönöm! A modern rabszolgaság, ami valóban önkéntes, és boldogan, tudatlanul mennek bele az emberek, már engem is foglalkoztat egy ideje. (És még a kötelet se látják, amivel megvezetik őket.) Szívesen olvasnám az emlegetett gondolataidat!
Arra kíváncsi vagyok, mennyire érthető a történet mögött (ami ráadásul meglehetősen szürreális szálakból szőtt) az igazi mondandóm. Reménykedem, hogy lesznek, akiket sikerül elgondolkodtatnom.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6108
Időpont: 2016-09-30 16:35:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ylen!

Radnóti Erőltetett menet című verse, de sokszor borzongatott, de sokszor sírtam végig... de arról nem ilyen gondolatok jutnak eszembe. Inkább Istvánnal értek egyet, ez amolyan modern rabszolgaság, önként vállalt rabság, amiről Te írsz. Szabadság, nem is tudom van-e egyáltalán? Ha Petőfi élne, nem tudom mit szólna most, hiába adta vérét a szabadságért, azóta sem találjuk... Remekül megírtad, remek metaforát választottál, láttattad, éreztetted velünk... valóban ezek vagyunk? Ilyenek vagyunk? Feladtad a leckét rendesen!

Ölellek szeretettel
Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1653
Időpont: 2016-09-30 04:13:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!
Örülök, hogy sikerült ily művészi módon rámutatni a ma dívó önkéntes rabságra. Már több írásomban is felhívtam a figyelmet a modern rabszolgaság elterjedésére és következményeire. Itt nem olvashatók, mert annyira prózai formába öntöttem gondolataim, hogy még a szatírák műfajába se csúsztak be.
Ezért gratulálok, hogy ez neked sikerült, remélem sokan rájönnek mondanivalójára.
Szeretettel: István
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-09-29 20:42:17

válasz Bödön (2016-09-29 19:28:41) üzenetére
Szia Laci!
Nagyon jóindulatú vagy velem, és ezt szívből köszönöm! Egyszer talán majd az eszemmel is tudni fogom, amit most még csak ösztönösen művelek...
Lehetett volna Radnóti is, de most épp Zoltán versének olvasása közben támadt látomásom. Az életünkre gondoltam, itt most mindenki rab, valamilyen módon. S ha lehetőségünk lenne szabaddá válni, akkor se tesszük, csak hurcoljuk tovább a felesleges terheinket...
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8527
Időpont: 2016-09-29 19:28:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Ihlethette volna Radnóti Erőltetett menete is! Előttem annak a versnek a képei jelentek meg. Élvezetes stílusban, nagyon olvasmányosan írsz! Klassz volt olvasni! Üdvözlettel. én

Legutóbb történt

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Lét-kérdések címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)