HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44612

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2016-10-10

Forradalom '56!

Részlet Életem regényéből.
1956. november
Akkor, a napi politikáról nemigen volt tudomásom, egészen mással voltam elfoglalva. Otthon töltöttem az időmet, igaz, nem gyesen (akkor még ki sem találták), hanem fel kellett mondanom az állásomat, és csak úgy, a két gyermekemmel maradtam otthon. Ugyanis idősebb kisfiam még bölcsődés korában úgy átfázott a délutáni pihenők idején, hogy tüdőgyulladást kapott, ezért egészen addig, míg kislányom is óvodába mehetett, velük foglalkoztam, otthon. Katica ekkor még alig töltötte be a második életévét. Otthonlétem idején egy szövetkezetnek palóc mintákkal szőtteseket készítettem, azzal igyekeztem kiegészíteni kevéske jövedelmünket. Ami ugyan nem sokkal gyarapította a pénztárcánkat, mivel hol volt anyag, hol nem volt, mint a mesében. Tehát jól elfoglaltam magam, elég időm jutott a két kisgyermekemmel foglalkozni, csendben éltük mindennapjainkat, sétáltunk, főleg szép időben a város gondozott, szép liget fái között sok időt töltöttünk.
Az 56-os eseményekről is csak úgy szereztem tudomást, hogy a szobánk utcai ablakából (amely a 22-es útra nyílt) - mint máskor - Katicával nézegettük a forgalmat, amikor furcsa zajt hallottam. Egyszer csak a kórház felől - szokatlan lárma, zörgés hallatszott, majd nemsokára tankok jelentek meg és a ház előtt elhaladva, a másik irányba, Budapest felé vonultak át a városon. Eszembe jutottak a front idején átélt események, amikor nem volt szokatlan tankokat látni. De most? Nincs háború... Mit keresnek itt a tankok?
Nyugtalanság töltött el. Ezért elhatároztam, hogy megpróbálok utána járni, mi is történik tulajdonképpen? Katicát felöltöztettem, babakocsiba téve elindultam a Kossuth Lajos utcán, Gyurika elé az óvodába. Az evangélikus templom felé sétálva, lassan már a kisfiammal a Városházához érkeztünk. Az épület előtt sokan várakozva álltak; tőlük igyekeztem valamilyen tájékoztatást kérni, de senki sem tudta, mi történt.
Az utcákon szokatlanul sokan járkáltak, mindenki kíváncsi arra, mit jelent ez a hadi felvonulás?
Szerencsére semmi komoly dolog nem történt a városban, legalábbis pillanatnyilag, ami utána következett, azokat sokáig elhallgatták, csak később hallottunk az eseményekről.
Visszatérve a forradalom első pillanataira, akkor azt láttuk, ami eltért a szokásostól, hogy a Városháza épülete előtt valaki a kezében vastag kötelet lengetve, eszeveszetten szaladgált, két ember nevét emlegette, akiket a kötéllel fel akarta akasztani. Kiabált, hogy hol van L. és G. Misa? Az a Misa pedig itt lakott a közelünkben, a Kossuth utca elején, mi is jól ismertük. Nagy kommunista volt (szerintem szellemi fogyatékos), a pártja sem mehetett vele sokra. Abban az udvarban lakott egy rendőr is, rettenetes vad, neveletlen gyerekeivel, akik átjártak a mi udvarunkba, vasrudakkal, kardokkal fölszerelve, azzal hadonásztak. Mindig féltem, hogy valamelyik gyereknek kiszúrják a szemét.
Kisfiamat is megsebesítették egy alkalommal. Lenn játszottak, s egy rozsdás, hegyes vaspálcával megsebesítették a fejét. Ömlött belőle a vér. Én már rettegtem, mikor gyereksírást hallottam, félve néztem ki, hogy mi történik megint, s akkor láttam...
Azonnal lerohantam, felhoztam a gyereket, a kád fölötti csapot megnyitva kimostam a sebet, s próbáltam kötszerekkel a vérzést elállítani. A kabátkája, ami rajta volt, már teljesen átázott a vértől. Azonnal rohantam vele a kórház sebészeti osztályára, ahol megfelelő ellátást kapott. Még jó, hogy nagyobb baj nem lett belőle.
Ezt követően mindig föltereltem a gyerekeimet, mikor megláttam a jómadarakat az udvarban. Az enyéimnek pedig előírtam, hogy azonnal jöjjenek föl a lakásba, ha meglátják őket, mert ha megjelentek, valaki mindig bajba került a gyerekek közül.
Ezután gyakran megesett, hogy ha a fiúk lenn játszottak, futkároztak az udvaron és szegény kisfiam fájószívvel nézte őket az ablakból.
Visszatérve a forradalomra, később szomorú eseményekről hallottunk, főleg Budapestről jöttek nyugtalanító hírek. Mindhárom fiútestvérem, családjával Budapesten élt, szüleim akkor már Balatonkenese-üdülőtelepen laktak. Szerencsére a posta nem állt le teljesen. Itt tartom a megsárgult papírokat a kezemben. Anyukám levelet írt, testvéreimtől táviratot kaptam (sajnos, a telefon sem működött a történtek miatt), anyósom és férjem húga is táviratozott, mivel őket az események Nagykovácsiban érték. Utána, október 31-én, öcsémtől már hosszú levél érkezett, amiben részletesen beszámolt a Budapesten történtekről. Guszti bátyámért nagyon aggódtam. Ő ugyanis éppen a legnehezebb idők alatt Budapesten, a Köztársaság téren tartózkodott. Később elmondta, milyen körülmények között tudott onnan ép bőrrel megszabadulni.
Itt a városban, a Hunyadi utcában egy baráti család lakott, akikkel összejártunk. A férfi történelmet tanított a Szabó Lőrinc utcai általános iskolában. Őket féltettük, mert a férfi vidékre ment és ott hazafias előadásokat tartott. Később megtudtuk, hogy ezért letartóztatták, majd több évre internálták (bányában dolgoztatták). Amikor szabadult, elköltöztek a városból, Gyöngyös mellé. Ott kántori teendőket látott el és az élet fintora, hogy évek múlva Budapesten, a Marxista-Leninista Egyetemre nevezték ki oktatónak, és ő tanította a káder-kommunistákat a marxizmusra!
Nos, nekem 1956-ról ilyen emlékeim maradtak.
Még annyit fűzök hozzá, hogy jóval később, gyakran emlegették ezt az időt úgy, hogy ELLENFORRADALOM. Én ilyenkor - amikor csak lehetett - hozzáfűztem: FORRADALOM volt, mivel a nép fölkelt elnyomói ellen."
** **

1956. október 23.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-10-25 21:35:24

válasz oroszlán (2016-10-23 11:47:17) üzenetére
Igazad van, kár, amiért kudardba fulladt a magyar szabadságharc, drága Ica! Mindenkinek van ezekről a napokról kellemetlen emléke. Az én rövid írásom is nem egy részletes megemlékezés, csupán ahogyan én és a családom átélte a szomorú, vagy inkább rettenetes eseményeket, azt foglaltam össze röviden.
Köszönöm, hogy olvastad
szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-10-25 21:24:50

válasz Susanne (2016-10-21 20:23:19) üzenetére
Kedves Zsu!
Hiányodat éreztük, nem csak én, mások is. Örülök, hogy már meggyógyultál és itt vagy velünk. Köszönöm, hogy ellátogattál hozzám és olvastad az én októberi emlékezésemet. Írjál ismét nekünk szép verseket, örömmel fogjuk olvasni.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6221
Időpont: 2016-10-23 11:47:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Kata!
Figyelmesen olvastam a történéseidet. A gyűlölet uralkodott abban az időben, nem csak az akkori diktatúra ellen, sajnos sokszor ártatlanul ember ember ellen is.
Sok mindent átéltem és is a kis családommal együtt...házkutatás, menekülés vidékre.
Kár, hogy kudarcba fulladt a szabadság harc...nem rajtunk múlott.
(A most megjelent könyvemben erről is írok.)
Szeretettel ölellek: Ica
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5380
Időpont: 2016-10-21 20:23:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata !
Régen jártam erre (sajnos komoly betegségem gátolt).
Köszönet, hogy megosztottad velem gondolataidat, remekül megírva.
Sok bepótolni valóm van, de majd igyekszem...
Szeretettel . Zsu
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-10-14 22:26:42

válasz eferesz (2016-10-14 19:07:52) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Tetszik nekem, ahogyan leírod: "úgy gondolom, hogy még ma is az 56-os forradalmat éljük", még ha csak gondolatban is. Elég izgalmas, mozgalmas, előre nem várt helyzetek mindig adódnak. Csak háború, forradalom, válság és földrengéstől mentsen meg bennünket az Egek Ura. Jó lenne mindig békességben, nyugalomban és szeretett közösségben tölteni napjainkat.
Köszönet érte, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-10-14 22:20:32

válasz Kankalin (2016-10-14 18:13:31) üzenetére
Kedves Kankalinka!
Meg sem érdemlem, olyan szépeket írtál. Ez van, hogy olyan időben éltem, amikor valóban a történteket történelmi időknek lehetett, s lehet átélni. Ezért van az, hogy nekem nem kell a fejem törni, hogy mit is írhatnék, mert annyi mindenre tudok visszaemlékezni, s amiben segítségemre vannak a korabeli naplóim. Sok anyagot föltettem már ide is, de ahogy most dolgoztam újabb köteteimmel, hogy mindent abc-sorrendben meg tudjak örökíteni, több anyagom még sehol sincs kiadva, közzé téve.
Számomra öröm, hogy Neked is tetszett. Köszönöm kedves jókívánságodat, én is jó egészséget, életkedvet, munkádhoz sikereket kívánok Neked
szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-10-14 22:08:58

válasz hundido (2016-10-14 14:07:45) üzenetére
Kívánom Neked, kedves Hundidó, hogy sohasem kelljen hasonló - veszélyes időket átélned, és másoknak sem. A napokban kezembe kerültek Nostradamus jövendölései, hogy a jelenlegi - nem mondhatni, hogy vidám és nem küzdelmes - idők után majd újra szép és jó lesz az országban élni, de azt sajnos, úgy kell értelmezni, hogy azt az időt még az én déd- és szép-unokáim sem élik meg... olyan messze van.
Köszönöm, hogy itt jártál, mindig szívesen várlak
szeretettel: Kata

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-10-14 21:57:31

válasz Kőműves Ida (2016-10-12 10:20:56) üzenetére
Kedves Ida!
Ilyen rettenetes helyzetben ki lehet az, aki nem fél és nem csupán magunkat féltjük, de családunkat, és kedves ismerőseinket is, nehogy baja legyen valakinek.
Az lenne jó, ha már nem lenne többé ilyen félelmetes fordulat, hogy nyugalomban és békességben éljenek az emberek, még akkor is, ha egyébként össze kell magunkat húzni.
Kedves szavaidat köszönöm
szeretettel: Kata
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2253
Időpont: 2016-10-14 19:07:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velünk az akkori érzéseidet.
Sokszor úgy gondolom, hogy még ma is az 56-os forradalmat éljük, természetesen önmagunkban.
Szeretettel: Szasbolcs
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5784
Időpont: 2016-10-14 18:13:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kata! :)

Nem semmi olyantól olvasni, aki átélte, ráadásul anyaként...
Bár kicsit elvonatkoztattál a lényegtől, mégis átéreztem az akkor történteket.
Kata, minden írásod élő történelem.
Köszönöm, hogy részese lehetek emlékeidnek, mert amit adsz, azzal máshol nem találkozhatok.
Egészséget kívánok neked és sok erőt, hogy megoszthasd velünk mindazt, amit mi nem élhettünk át, de épülhetünk tőle.
Csodádra járok, hálás vagyok a sorsnak azért, hogy találkozhattam írásaiddal.
Szépeket kívánok neked! :)
Sok szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
903
Időpont: 2016-10-14 14:07:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Annyit olvastam, hallottam pl. apukámtól is '56-ról. Nekem még mindig sok minden kicsit homályos, kicsit borzongtató. Olyan jó, hogy még nem éltem!
Köszönöm, hogy újabb történettel lettem gazdagabb. üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2016-10-12 10:20:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Szerencsére nem a fővárosban éltetek, de természetesen érthető, hogy felzaklattak mindenkit az országban, sőt még a határon túl is, a fővárosban történő események.
Szépen, érzékletesen írtad meg, annyira át tudtam érezni a félelmeidet.
Köszönöm, hogy olvashattam.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-10-11 21:27:55

Kedves Matild!
Ilyen szomorú a hazánk helyzete, hogy fontos dolgokban nem mi döntünk, mert ez három közül a középső volt: 1944-45-ben világháború utána el 40 évig kellett szenvednünk a kommunizmust, amikor a szovjetek dirigáltak.
De nem csak ez volt, az utolsó ténykedésük, 1968-ban "bevonult egy magyar csapat. Szlovákiába, nyilvánvaló, hogy itt is ők irányítottak. És még akadnak most is, akik nem Nyugat felé, hanem Kelet felé kacsintgatnak, ahonnan mi semmi jót nem várhatunk.
A 68-as bevonulással kapcsolatosan nekem is van föltéve háromrészes novellám, címe: Pokolcsárda, azt is érdemes elolvasni, hogy mi történt akkor, bár inkább arról van szó, hogy ezzel kapcsolatban mi történt, a közvetlen közelemben.
Mindenféle háborús ténykedés szenvedésekkel jár.
Köszönöm ezt is olvastad, szeretettel: Kata

Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
356
Időpont: 2016-10-11 13:26:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Mindig szomorúan olvasom az '56-os eseményeket. Mi falun éltünk, hat éves voltam ekkor, és hiába kérdeztem szüleimet, miért mennek a katonák autóval, motorral a főúton, nem válaszoltak rá, mert vagy ők sem tudták, vagy nem akarták mondani. Sajnálatos, hogy olyan sok ember meghalt, és sok család gyászévének is lehet nevezni.
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-10-10 22:20:50

válasz Ylen Morisot (2016-10-10 21:01:22) üzenetére
Kedves Ylen!
Tudom, szerencsések voltunk, hogy családunkban mégsem történt tragédia, de ezt sokan nem mondhatják. Édesapád is azért nem beszélt róla, mert nem akarta tudtul adni, hogy milyen szörnyűségek történhettek akkor. Ilyenek nem kisgyereknek való "mesék".
Köszönöm, hogy olvastad
szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-10-10 22:14:41

válasz Bödön (2016-10-10 19:35:47) üzenetére
Már majdnem befejeztem a választ Neked, miközben kidobott a gép.
Tudom, hogy Budapesten milyen rémes volt, hiszen a testvéreim családja ott élt, szerencsére szüleim Balatonakarattyán laktak már akkor, s én is messze voltam a tűztől. Mégis, mint írtam is, itt is voltak, akik rosszul jártak, és hosszú évekre internálták. De a legidősebb bátyám bizony szintén nagyon meleg helyzetbe került, s szerencsére ki tudott menekülni a Köztársaság-téren, ahol szörnyűségek történtek.
Nekem sok érdekes történetem van már itt is, prózák és versek is, lehet köztük válogatni, de én is fel szoktam tenni időnként az "Ajánljuk magunka" helyre is. Majd jelezni fogom néha a Belső chat-nál is.
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastad
szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-10-10 21:51:33

válasz T. Pandur Judit (2016-10-10 17:06:37) üzenetére
Kedves Judit!
Köszönöm, hogy olvastad, de sajnos a legidősebb bátyám nagyon is életveszélyben volt a Köztársaság téren, nem tudom, most úgy hívják-e. A budapesti szörnyűségekről pedig családom több tagjától is bőven hallottam. Elképzelem, hogy milyen szörnyű lehetett átvészelni, hogy még a gyerekeknek ilyen emlékei maradtak. El fogom olvasni, lehet, hogy még ma megkeresem. Nekem is sokáig az járt eszembe, nehogy ezek a tankosok sokáig itt maradjanak... Túlságosan is elég volt velük negyven évig.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1573
Időpont: 2016-10-10 21:01:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Élmény volt olvasni, ahogyan te megélted az akkori időket. Édesapám ott volt katonaként, de soha semmit nem volt hajlandó mesélni az eseményekről. Ti szerencsések voltatok.
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2016-10-10 19:35:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Mint ahogy máskor is, most is nagy érdeklődéssel olvastam életed történetének ezt az epizódját. Másként élték meg vidéken, s más volt a fővárosiaknak, akik a harcokhoz közel laktak. Én, kis gyerek voltam még, de emlékszem, hogy amikor az oroszok rommá lőtték a Divatcsarnokot, a mellettünk lévő ház is kigyulladt. Félő volt, h a lángok átterjednek a mi házunkra. A felnőttek csatárláncba fejlődve vödrökkel locsolták a tűzfalat. Én meg azon rimánkodtam, bár csak mi is kigyulladnánk, legalább lenne némi izgalom :) Ilyen az ember, ha gyerek :) Tetszett ez a rész, szeretettel üdvözöllek, hozzál gyakrabban írásokat! - én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4364
Időpont: 2016-10-10 17:06:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Örülök, hogy Te és a közvetlen családod nem volt életveszélyben 1956 októberében!
Én még csak 5 éves voltam, de olyan emlékeim vannak arról az időről, hogy a legelső írásom erről szólt, hogy kiírjam magamból.
Itt is fenn van az oldalon: http://iroklub.napvilag.net/iras/20889
"Az ünnep" az a címe.
Soha el nem felejthető rémálom volt Pesten, még egy kisgyereknek is.

Judit

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

festnzenir alkotást töltött fel Pár szó a reinkarnációról címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Utasverés pro és kontra című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 15. Ennyi! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Angyal lennél? címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)