Fenn vagyok a mobil fészbukon.
Üzenetek jönnek, mennek.
Épp most szakítasz velem.
Eszköze vagyok a pillanatnak.
Sírok.
*
Gyomlálom a hazugságaimat, a kert helyett!
*
Méltatlan helyzetbe hagytam belevinni magam, ősz fejjel.
Az unalom, a kihívás, a kalandvágy, az anyai ösztön felébredése,
a fontosság érzése utáni vágy,
és a sajnálat furcsa keveréke motivált.
*
Reggelente a szeretet, s a szerelem birodalmában járok. Mit járok! Repülök! A gondolataim, s a lelkem, és a szívem, szabadok! Sírok e fájdalmas boldogságtól! Érzéseimnek, s könnyeimnek nincsen határa, se gátja!
Délután, este, lesüllyedek az agyam, s a testem szövetébe. Mohó vágyam életre kel, s táplálék híján szétmarcangol engem. De ha tehetném, innám szavaidat, véredet, enném húsodat, szívnám levegődet, elvenném teredet, elfolyatnám az idődet, hogy tehetetlenül heverj karjaimban, és akkor, és akkor...
*
Jól teszed, ha nem hagyod kialudni a tüzet, amit ketten élesztettünk!
Vethetsz rá, egy két szót, matricát.
Melegedhetsz még nála, míg így parázslik.
*
Meg voltam nélküled 58 évig.
Nehogy már, ne legyek meg, még vagy 20-ig!
*
Kétszer ugyanazt a hibát, NEM! NEM! NEM! követem el!
*
Ma délután, aludtam egy jót, egy meleget!
Minden porcikám ellazult, s átmelegedett.
Jó érzés volt, a testemben lenni.
Álmodtam is.
Ajtókat téptem fel,
rafináltan leragasztott,
papírdoboz szerű ajtókat,
hogy megtaláljam Morzsit,
a kutyámat, a hangját követve.
Ugye nem kell magyaráznom,
hogy mit jelentett ez az álom?
Most értettem meg,
egy hónappal később.
*
Ez az első délután, és este, hogy nem érzem a mellkasomban,
a tátongó lelki seb, sajgó fájdalmát, kínját.
Már nem csak körülötted forognak, keringnek gondolataim.
Amit nem írtam le eddig, azt ezután, már nehéz lesz.
*
Nem mertem megírni neked.
- Bár csak, még egyszer megtörténne!
Jobban megbecsülném!
Túl soknak éreztem.
*
Hangulati skála
Mindegy mi történik. Folytatódik-e a románc, vagy sem? Mi ez, ha nem a boldogság, és a szenvedés vége. Nagy kilengések után, megálltam középen, mint egy inga. Szinte unatkozom. Hosszú az élet, ez az 58, talán 70-80-90 év.... Csörög a telefon. Csörög a telefon! Pici csalódás, hogy nem Te vagy az. Feldereng
hiányod, majd lassan erősödik. Újra eleven az érzés, egy pillanatra. Ásítok. Négyszer. Álmos a szemem. Észreveszem, hogy már nem szorítom össze a fogam. Laza vagyok. Újra ásítok. Érdekesebb az Éjjel-nappal Budapest, mint ami itt van belül. Reklám. Le kéne zuhanyozni! Lefeküdni, aludni. Elmerülni, besüppedni a testembe. Nem nehéz megállni, hogy csak holnap menjek fel a fészre.
*
Ha kivenném a bort és a sötétet a történetünkből, kíváncsi lennék, mi maradna? Először azt hittem nem akarsz látni engem. A vénségemet, a ráncaimat. De most már tudom, hogy azt akartad, én ne lássalak Téged. Így könnyebb volt mindkettőnknek. S a sötét, bekapcsolta a szívem. Tényleg találó kifejezés arra, amit tettünk, hogy NOSZTALGIÁZÁS. Mondd! Hova vágyódsz vissza? Milyen történéshez, a múltban?
*
Ami kettőnk között történt e röpke pár hónap alatt, az leírható a TITANIC katasztrófájával.
A HIDEG VÍZI "délibáb", vagy a felső tükröződésű sivatagi, félsivatagi délibáb jelenségével. /Lásd.
Wikipédia/
Jól neki ütköztem a jéghegynek! Jól belemarkoltam a délibábba.
Igaz, mindig is egy olyan szerelmi történetet szerettem volna megélni, ami vetekszik a TITANIC C. film sztorijával.
*
Az érzelmek változnak.
Jönnek és elmúlnak.
De amit hatásukra teszünk,
vagy nem teszünk,
mint következmények,
mind velünk maradnak.