HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 46511

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Varjú ZoltánFeltöltés dátuma: 2016-10-13

Ahol nem nyílik muskátli az ablak alatt

Hegy gyomra - Bánya mélye, 1996.június 17.-e, 21.25 óra-perc és az azt követő órák.
Ahol nem nyílik muskátli az ablak alatt.

α l f α

Lassú morajlással lendült alá a kas, csupán a függönyt leeresztő csatlósfiú hangos kurjantása visszhangzott a fülemben miután összeszedte tőlünk a leszálló kártyákat, melyeket mifelénk "márkának" neveztek.... a bányászok különös dolgainak és szak szavai, megannyi zegzugos szókavalkádjainak sokasága közt.
Leengedte a vászonfüggönyt, amely mögött összébb igazodtunk a kollégákkal.
- Mehet ! kiáltotta a csatlósfiú és szép lassan, majd egyre gyorsuló ütemben aláereszkedtünk a mélységekbe, kattogó hangok és a sűrített levegő hangos sziszegésével, meg megtörve a néma csendet és néha a szintek közti szünetekben, fényárba borultunk, majd újra jött a sötétség nyomasztó magánya.
Már várt minket a mozdonyvezető a "népesnek" nevezett csillék sorával, amelyeket néhány fából, hamarjában összedobott padokkal tettek ember szállítására alkalmatos utaztató eszközökké, amik a mozdonyhoz csatlakoztatva, mint valami gyöngyfüzér alkottak láncot... megkopott és zord, csillogás nélküli gyöngysora a mélységek bugyrainak.
-Jó szerencsét! üdvözöltem Sándort, "falubéliek" lévén, akivel egyazon utcában laktunk poros kis városunkban. - Jó szerencsét! jött a válasz hamarjában, majd eltűnt mellettem végig bandukolva, ellenőrizve a Népest, hogy mindenhol rendben és fegyelemben elfoglalták a helyüket a kollégák indulásra készen.
A fejlámpák fényei, mint valami fényorgia, úgy párbajoztak egymással, akár a kardvívók, ahogy a bámészkodók és az egymás felé fordulók keresztezték egymást. Sándor miután körbejárt a mozdonyba behuppant és lassú mozgással zakatolva megindult a tárna mélyére. Kihunytak a fények és lekapcsoltuk a lámpákat, no nem azért, mert attól tartottunk, hogy lemerülnek, hiszen a "lámpakamrások" folyamatosan a kiszállást követően, mikor leadtuk, azonnal töltőre rakták a készülékeket és a már tönkre menőket, tovább küldték javításra, vagy selejtezésre. Néha persze kilehetett fogni, egy -egy éppen akkumulátor problémás fejlámpát, olyankor a műszak végéig, haldokló pislákolás mellett, lehelte ki a lelkét a készülék, jó esetben csak az...
Tóbiás, aki a szakvezető volt a gépészeti körletnél, rendkívüli megérzésekkel ráérzett, hogyan kell úgy összeválogatni a csapatokat, hogy néhány, hasonlóan szerencsétlen sorsú mellé beosztva, pár mihasznával és az italtól kellő képen leépült és lehetőleg az Élettől is megsavanyodott, munkatárs társaságában indítson csatának minket. A mai nap sem volt ez másként, ez járt a fejemben, miközben befelé csattogtunk, egyre mélyebben a fő-vágatot elhagyva a munkahelyhez közelítő sínpáron, mind mélyebbre jutva a hegy gyomra által bekebelezve.
Hosszasan lassultunk és összekoccanva a csillék ütközőinek a csendülése jelezte a célba értünket. Hősünk Károly, akivel ma megint összesodort a sors keze, na meg persze Tóbiásunk rosszindulata, hogy ha felmerült valami extra hitvány dolog, akkor a kitüntető figyelmével jutalmazta a munkatársam, akire pusztán, csak amiatt orrolt, mert közeledett a bányászjáradékhoz szükséges, 4000 földalatti műszakban eltöltött idő leteltéhez. Megbonyolítva irigységének tárgyát, hogy mindezt a termelői körlettől, hozzánk a gépészethez átirányított kolléga kapcsán kellett megélnie, aki nyilván annak előtte, jóval magasabb keresettel rendelkezett, így a várható járadéka is jelentősebb, mint az az Ő esetében várható. Ha lehetne még fokozni a fokozhatatlant, akkor az sem volt ínyére, hogy Károlynak a családi élete az Övéhez képest, rendezett és szeretetben kiteljesedettnek mondható. Károly felesége szemész orvosként dolgozott a helyi Kórházban, ahol megbecsült és elismert szakorvosnak tartották. A két nagylánya Kitti és Klaudia a fővárosi egyetemek valamelyikében koptatták a katedrákat. Nos Tóbiás, roncs és megsavanyodott életéhez, vajmi kevéssé volt hasonlatos Károlyé. Tóbiásunk, hosszú évtizedek óta elvált a feleségétől, aki a folytonos lerészegedése végett, hátat fordított neki és a gyermekei se nagyon látogatták, kivéve persze, ha némi pénzre volt szükségük. Úgy beszélték, a fia drogügyei és a folytonos, ebből fakadó elvonókúrák, teljesen felemésztették az idillikusnak egyáltalán nem mondható, szülő és gyerek kapcsolatukat. Lánya régen férjhez ment, egy az egyetemen megismert fiúhoz, akivel Svájcba költöztek. Idehaza teljesen felszámolta maga mögött a családi szálakat és ha néha, haza is látogattak, többnyire a férje szüleihez és rokonaihoz jöttek csupán. Feltételezhetően, nem sok jó emléket őrzött meg a gyermekkorából és ami mára megmaradt benne, csupán csak töredékei, azon lelki sérüléseinek, amelyek mély nyomokat hagytak a lelkében és néhány külső-sérelmi nyoma, még máig látható a mezítelen testén, örök mementóul. Tóbiás, a családján rendszeresen folytatott, állandó veréseivel próbálta levezetni a minden napos stresszét és eme tetteiből fakadó bűntudatát pedig, jótékony mámoros ivással csillapítani. A gyakori borgőzös pillanataiban, feleségét és gyermekeit, csupán bokszzsáknak használta és értetlenül fogadta, amikor a nagyszülők és szülők pártfogásukba vették Őket vele szemben. Meg is lett az eredménye és a jutalom sem maradt el, mára egyedül és magára maradtan tengeti, megsavanyodott életét. Szülei már rég meghaltak és testvéreivel és azok gyermekeivel sem tartja kapcsolatot, mivel számtalan alkalommal, a részegen történt botrányokozásai miatt, a családi eseményekre, többé nem volt hivatalos, így szép lassan partszélre került.
Hősünk Károly, persze mit sem tudott erről és a személyemben látta, balsorsának rossz ómenét és ezt, még odakint a farézkor szóvá is tette.
- Tóbiás, ne szúrjál ki velem, már megint együtt megyek kis-Jézussal? Hogy a Jó Isten rogyasztaná le az eget! Megint rá fogok faragni, el vagyok átkozva.... így dohogott magában Károly, Tóbiásunk nagy megelégedésére. - Rendben van Károly, akkor tudjátok a feladatot a 4db csilléből kiborult, tizenkét darab, 200literes olajoshordót kell vissza raknotok és a vágány mellé kifolyt olajat, kármentőhordókba belapátolni, majd kikísérni az aknához és kiadni, utána mehettek a felhagyott fejtésnek a légvágatából leadni a mangánteknőket, amit a másik szak még délelőtt kivitt a fejtésből.
- Látod gyerek, hogy megint mennyire ki kiszúrtál velem? - majd sértődötten elbandukolt a lámpakamra felé......
No ez mostanra történelem, így fogtam a lapátot és kivettem a csilléből, majd a már messziről is látható, felborult pályakocsikhoz bandukoltam, miközben a hátam mögül érkező huzat áramlatával, hallhattam Károlyunk, erőteljes gyalázkodását.
- A Jó Isten rogyasztaná le az eget! Az amúgy lejtős szakaszon, tizenkét szanaszét gurult hordó hevert, amiből nyolcnak a teteje és az oldala megsérült, nagy hasadások éktelenkedtek rajtuk. A sérüléseken keresztül a tartalma kiömlött és ahogy közelebb értem, egyre jobban süppedt bele a gumicsizmám és annak száráig felért az olajjal összekeveredett por, amit a légáram hordott vastagon lerakva mindenfelé. A közelben állomásoztatott pályakocsikat a kármentő tartályokkal együtt, odatoltuk Károllyal és a kétórás lapátolás után, szinte alig érzékelhetően a feledés homályába száműzve a történteket, eltakarítottuk a kifolyt olajat. - Na gyerek, jól indult ez a nap is! Most azt mond el nekem, mi fog még ma történni velem? Ez a Tóbiás, biztosan utazik rám, de meg fogja keserülni az utolsó napomon, annyit mondhatok!
folyt. köv.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2016-10-18 21:06:20

Szia Zoltán!

A előszó tetszik, megragadja az olvasó figyelmét, kíváncsivá teszik.
Viszont a továbbiaknál van pár észrevételem.
Elkezded a történetet, majd azt megszakítva, egy nagy bekezdésben mutatod be a szereplőket. Aztán folytatod a történetet, amiből az előbb zökkentetted ki az olvasót. Érdemes már a mű elején lefesteni, bemutatni, vagy a történet közben kicsinyenként, az eseményekhez kapcsolódva ismertetni, kedveltetni meg őket.
A másik észrevételem: Ugyanez a bekezdés, mint írtam nagy, méghozzá nagyon nagy. Jobban tördeld őket! Nem baj, ha egy-egy bekezdés egy vagy két mondat csupán, áttekinthetőbbé, olvasmányosabbá válik tőle a mű. És az olvasóban is jobban megragad több kis információ, mint egy nagy.
Sikeres folytatást!

Üdv: István

Legutóbb történt

Kedves alkotást töltött fel Csendben álmodozni címmel

Gwendin alkotást töltött fel Öröm (Szeretettel Annának) címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 37. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 36. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hazudhatnám című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tündérfürt 8. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Magyar eutanázia című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tündérfürt 9. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Milliomosok... Milliárdosok... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/9. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/8. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Égigérő árnyak - Angyalszárnyak XII. című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Láttalak című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)