Bejárta a világ négy sarkát, hogy a szelek által összeterelgetett felhőkből Napot faragjon az égre, és a földig hajló fák törzsébe háromszöget véssen, megemlékezvén arról a pillanatról, amelyben ördögfajzatból emberré vált, majd táltos paripává koronázta dicsfényét, azzá, aki hallja magában dallamát, és általa szárnyal. Csillagpásztor lett, a jelen hírvivője, szemeit baglyok őrzik, járását egerek örökölték és szíve hús-vér testbe költözött. Most már tápláló. Tüzet rak, vizet fakaszt, és hagyja, hogy egy pajkos szellő porszemet röpítsen útjába, így éli világát. A középpontban számba veszi sarkait, éles levegőn be és kilélegzik.

Tüze kél lángol
űzi vágy s csak testnedv tava
zizeg altatót.