HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45255

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2016-10-20

Múltbéli látomás

Szeretek a Béke parkban sétálni, hatalmas, tágas, nincsen tumultus, és kedvemre ölelgethetem kedvenc fáimat. Beszélgetni is szoktam velük. Nem túl gyakran találkozunk, mert távol esik az otthonomtól, így hát, mondanom sem kell, mondanivalónk is van egymásnak bőven.

Ugyanis, ez a park már kívül esik a városon. Az utolsó házsoroktól egy kis patak választja el. A patak felett fából ácsolt kis hidacskák, egészen mesebelivé teszik ezt a környéket. A park másik oldalán áthatolhatatlan dzsumbuj van. Hogy mi van mögötte, érdektelen számomra, ugyanis arra van több hipermarket lerakata.

Egyik oldalát már végigjártam, most visszafelé tartok a dzsumbuj mellet, amikor arra leszek figyelmes, hogy egy helyütt le van taposva a fű, mintha út vezetne valahová... Jobban szemügyre veszem a dolgot, s látom ám, hogy ott, hová az út vezet, ritkásabb a bokorrengeteg, sőt, amikor már ott vagyok, azt is látom, csak félre kell hajlítani egy ágat és máris kinyílik a világ. Kívül vagyok.
Ott találom magam a semmi közepén, a határban. Ám amikor jobban körülnézek, hirtelen felsikoltok. Ott arrább egy lucernás, és hozzá kis gyepes út vezet... és mintha... sőt, egészen biztosan, ott áll a sarkán egy szilvafa.

Lerúgom lábamról a szandált, és mezítláb futok a gyepes úton a lucernásig. Még a lucernásba is belegázolok, nem tudok betelni vele, majd mintha hallanám édesapám intő szavát: "ha letaposod, aztán nem tudom lekaszálni, meg el is törhet a szára, inkább másutt szaladgálj". Ettől aztán nagyon elszégyellem magam: bocsáss meg Apa, ismételgetem magamban. Majd újra az úton állok, szemeim végigpásztázzák a lucernást, gyönyörködök benne... Majd lehunyom a szemem, még hallom apa intelmeit, távolból anya énekét... Érzem, hogy csak én hallom, nem merem kinyitni a szemem, mert hallani akarom, magammal vinni, őrizni a pillanatot, ami zárt pilláim mögül is szépséges, nyugalmas, békés, így viszem magammal, s nem eresztem, hogy mindig velem legyen, s nyugtassa a lelkem...

Aztán a szilvafához rohanok. Kicsit csalódottnak érzem magam, mert a szilvafa ágai nincsenek simára koptatva, és a sűrű ágak a törzsből szinte egyenesen törtek felfelé, még csak fel sem lehet kapaszkodni rá. A gyümölcse után nyúlok. A zamata ismerős, ugyanolyan illatos, mint amilyen a miénk volt. Ma már nincs is ilyen szilva. Ökölnyi szilvát árulnak a piacon, ami csak a szemnek lehet tetszetős, de íze az nincs. Ez apró, magvaváló, abból a régi fajtából, amit itt felejtettek a múltból, ez ugyanolyan zamatos, mint a gyerekkori szilva. Az ízek, zamatok vissza visznek a múltba, s egyszer csak azt veszem észre, hogy egy halványkék mezei katáng mosolyog rám. Boldogan szedem csokorba a mező virágait. Már a lucerna is virágzik. Megint csak eszembe jut édesapám intő szava: "Nem szabad bevárni, hogy kivirágozzék, akkor már nem olyan ízletes a széna az állatoknak". Miért nem kaszálták le ezt a lucernát időben, hiszen már javában virágzik?
Kérdezem, szinte fennhangon, de aztán abból is szedek a csokromhoz, hiszen gyönyörű virága van, lila, gömb alakú, és milyen jól mutat a csokromban.

Alig tudok megválni ettől a helytől. A nagy, mezei virágcsokrot a karomra fektetem, ígéretet teszek, hogy máskor is eljövök, s elindulok, megkeresem a rejtett kiskaput, amin ide átjöttem, mint Alice Csodaországba. Gyalog indulok haza, előttem legalább öt kilométer, de nem rettenek meg tőle, fel vagyok töltődve a mező illatával, a múlt emlékeivel, bájaival, varázserejével.
A csokrom hamar kókadozni kezd, még csak félúton vagyok, amikor teljesen elalél a karomban. A járókelők furán néznek rám, biztosan azt hiszik rólam bolond vagyok, de azt sem bánom, én tudom, hogy nem, és azt is tudom, hogyan fogom életre kelteni a csokromat.

Hazaérve, a kádba fektetem a virágot. A lábamon égnek a karcolások, szúrások, horzsolások nyomai. Érdekes, eddig észre sem vettem, pedig néhol még a vér is kiserkent, de most nem számít. Előbb a csokornak adok kissé meleg vizes zuhanyt, aztán lassan-lassan hűtöm a vizet, végül már egészen hideg vizes zuhanyt kap. Akkor vázába teszem az életre kelt csokrot, csak azután állok magam is a zuhany alá.
A mezei csokor egy egész héten át volt ékessége a lakásnak.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-11-05 21:34:55

válasz hundido (2016-11-05 08:40:38) üzenetére

Szia hundido!

Köszönöm szépen, hogy velem tartottál ezen a kellemes sétán.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-11-05 21:33:01

válasz festnzenir (2016-10-26 12:30:17) üzenetére

Köszönöm szépen, Zsófi.

Szeretettel
Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
934
Időpont: 2016-11-05 08:40:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Örülök, hogy Veled sétálhattam! A régi emlékek felidéződnek bennünk, oly jó visszarepülni időnként a múltba, majd újra élni a jó emlékeket!
üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
910
Időpont: 2016-10-26 12:30:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Kőműves Ida (2016-10-22 16:08:21) üzenetére
Köszönöm Kedves Ida. Mostanában egy kicsit elaprózom magam, azért, ha tehetem itt vagyok.Szeretettel, Zsófi
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-10-22 16:12:38

válasz Susanne (2016-10-21 19:44:44) üzenetére
Drága Zsu!

Örülök, hogy jöttél és még csak meg sem bántad. :) Én is nagyon megörültem neked, hogy újra itt vagy közöttünk. Köszönöm, hogy jöttél. Gyere máskor is, ha tudsz, mindig örömmel fogadlak,
Ölellek szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-10-22 16:08:21

válasz festnzenir (2016-10-21 18:26:15) üzenetére
Kedves Zsófi!

Hálás köszönetem a szép szavakért, azért, hogy jöttél, olvastál és írtál nekem.
Ritka vendég vagy errefelé. Örültem neked.

Üdvözöllek szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-10-22 12:53:37

válasz efmatild (2016-10-21 13:28:03) üzenetére

Kedves Matild!

Köszönöm szépen azt a "varázslatost". Már néhányszor visszatértem azóta, és tényleg a varázslat erejével hat. :)
A virágcsokor is nagy meglepetés volt. Ugyanis a mezei virágok legfeljebb két napig tartanak ki vázában, legfeljebb... az újjáélesztett csokor viszont, egy egész héten át üde volt és illatos. El sem hittem volna, ha nem látom... :)
Köszönöm, hogy itt jártál és jókedvre derültél.
Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-10-22 12:44:10

válasz T. Pandur Judit (2016-10-21 10:05:39) üzenetére
Kedves Judit!

Valóság volt, nem álom. Akkor tudjuk értékelni leginkább az ilyen ajándékot, amikor nem is számítunk rá, csak hirtelen az ölünkbe pottyan.Mindig örülök, ha olvasod az írásaim, mert Te mindig belelátsz olyant is, amit magam észre sem veszek. Ezúttal a párhuzam, ami nekem szinte ösztönből jött, nem is figyeltem fel rá. Köszönöm, hogy szóltál, és örülök, hogy még hasznosítani is tudsz belőle egyet-mást.

Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2016-10-21 19:44:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida !
Még ritkán látogatom az oldalt, de hozzád benézek :)
Nem is bántam meg most sem.
Édesapám emléke mélyen bennem él, ahogy jó tanácsai, intelmei is.
Remek ez a munkád, örömmel olvastam.
Szeretettel: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
910
Időpont: 2016-10-21 18:26:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida !
Elbűvölő az a szeretet és szelídség ahogy édesapád intelmeit feleleveníted. A tisztelet ami még megvolt abban a korban. A szülők tudásának az elismerése, ugyanakkor ott volt benned is a szabadság utáni vágy, hogy ennek ellenére a saját utadat járod, még akkor is ha horzsolások, karcolások nyomait viseled a lábadon. A mi még a legszebb az egészben , hogy egy csokor mezei virágért. mély érzelemmel ápolod, éleszted a munkád gyümölcsét.
Szeretettel gratulálok, teljesen elmélyültem írásodban, Zsófi
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-10-21 16:24:40

válasz eferesz (2016-10-20 18:36:12) üzenetére
Én viszont neked köszönöm, kedves Szabolcs, hogy örültél neki.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-10-21 16:22:43

válasz Ylen Morisot (2016-10-20 18:30:18) üzenetére
Drága Ylen!

El bizony! Együtt megyünk! Annyira örültem, amikor rátaláltam... hihetetlenül örültem... :)
Annak is, hogy te is velem örültél. Köszönöm, köszönöm!

Ölellek!
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
373
Időpont: 2016-10-21 13:28:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Engem is elbűvöltél szinte varázslatosnak tűnő írásoddal. Nagyon jól esett olvasni ezen a borongós, esős őszi napon, szinte sikerült jókedvre derülnöm, érezni a sétát...:)
Köszönöm, hogy leírtad a kókadt virágok újraélesztését, én erről még sosem hallottam. Igaz, az a mondás, az ember holtáig tanul. Kívánom, hogy sokszor vissza tudjál térni erre a helyre, elmenekülni a négy fal bezártságából.:)
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2016-10-21 10:05:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Nagyon szépen írtad meg ezt az alkotást! Olyan, mintha nem is valóság lenne, hanem álom...
Jó is találni egy olyan helyet, ami a szép gyermekkorunkra emlékeztet.
A hervadt virágok felélesztése egyrészt nagyon tanulságos, /köszönet érte/ másrészt szép párhuzam.
Ahogy a gyerekkori emlékek is elsüllyednek a hosszú úton, úgy hervad el a virág is, és ahogyan feléleszted a virágokat a "langyos esővel", úgy éleszti fel emlékeidet egy ismerős táj látványa, illata, íze. Elbűvölő párhuzam.

Judit
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2301
Időpont: 2016-10-20 18:36:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Köszönöm neked, hogy múltbéli emlékeiddel megajándékoztad a jelent.
:)
Szeretettel: szabolcs
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1661
Időpont: 2016-10-20 18:30:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Gyönyörű! Lám, maradtak még csodák, melyek visszavisznek! Úgy tudtad leírni, hogy oda vágyódtam, veled szaladtam, veled szedtem a csokrot. Ha egyszer ott leszek, ugye, elviszel erre a helyre?
Ölellek:
Ylen

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)