HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 12 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51236 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2016-10-27
Skandináv úti beszámoló, nyolcadik nap délutánAztán elsétáltunk Bergen Fő utcájára, aminek az elején egy 7 méter magas, kocka alakú tengerészeti emlékmű látható. Ez mutatja be a tengerészek szerepét Norvégia történelmében. Az emlékművön 12 szobor, és négy dombormű van. A kocka egyik oldalán három Viking harcos áll, középen az a harcos, aki eljutott az új világba, ezért a feje fölött egy indián totemoszlop domborműve van, és egy viking sárkányhajóé, amikkel annak idején a tengereket járták. A kocka következő oldalán már nem harcosok, hanem halászok, és kereskedők állnak, a fölöttük levő domborművön halászhajó, és a keresztre feszítés látható, mivel a Norvégok is felvették a kereszténységet. A kocka harmadik oldalán nagytőkés, és bankár áll, akik a hajóépítéseket finanszírozták, közöttük egy bálnavadász tengerész. A fejük felett lévő domborművön már vas hajó készítése, és bálnavadászat látható. A kocka negyedik oldalán a II. világháború norvég tengerészei láthatóak, akik ki tudtak menekülni a német megszállás elől, és Angliához csatlakozva harcoltak a német megszállóik ellen. A fölöttük lévő domborművet nem sikerült megfejtenem, hogy mit ábrázol, talán halottakat a felső, és sorban álló férfiak felé repülő /ugró?/ nőt az alsó, hogy ez mit jelképez, azt nem tudom. A Fő utcáról elsétáltunk a városi parkba, ahol egy nagy tó közepén szökőkút csobogott, és a tó körül csodás virágok nyíltak. Egy régi, fából faragott zenepavilon szolgál kilátóként a parkra, szintén csodás virágokkal körülvéve. Itt is állt egy Vigeland szobor másolat egy kis szökőkút közepén egy kisfiú szobrát fröcskölték a szökőkút vízsugarai, aki egy gömbön állt, és sírt. Nem volt egy vidító látvány. Amint az sem, hogy elkezdett cseperegni az eső. Visszamentünk a Fő utcára, beszereztünk két szendvicset ebédre, és a tengerészet emlékmű melletti padon megettük. Visszasétáltunk a rakpartra, és a Hanza házakat elhagyva, a Bergenhus erőd felé baktattunk zuhogó esőben. Amikor felnéztünk, a kilátót - ahol reggel voltunk - teljesen eltakarták a felhők. Nagy szerencsénk volt, hogy délelőtt, a szép napsütésben voltunk ott fenn. A Bergenhus erődöt a kilátóból néztük ki magunknak, hogy annak a tetejéről milyen szép lesz a kilátás a kikötőre, és a fjordokra. Aha, ahogy mi azt a napsütésben elképzeltük. Mostanra már a gomolygó fellegek mindent eltakartak. Visszagyalogoltunk az esőben a Bryggenre, és minden ajándékboltba /volt jó sok/ betértünk az eső elől. Addig sem áztunk, amíg ott nézelődtünk. A nap végén visszamentünk Vossba a szállásunkra. Útközben, a buszból, a férjem szorgalmasan fotózta a régi faházakat, és a modern hidakat, meg a fjordok vize fölé belógó hasas felhőket, az esőben ázó erdőket. Újabb büfé asztalos vacsora várt bennünket. Szerencsére most kisebb volt a tömeg, mint a reggelinél. Ezen az éjszakán egy különleges álmom volt, amikor fáradtan bedőltem a kényelmes ágyba. Mivel nyolc napja hallgattam az idegenvezetőnk hangját egyfolytában - néhány órás megszakításokkal - amint Svédország, vagy Norvégia történelméről, földrajzáról, gazdasági életéről, szokásairól, életéről, zenéjéről, felfogásáról a világban betöltött szerepéről, vagy az éppen meglátogatott helyekről mesél, álmomban is az ő hangját hallottam. Amit éppen álmodtam, az mind hangalámondásos volt, és az ő hangja mesélte, hogy álmomban mit látok. Időnként pár pillanatra felébredtem, és jót derültem rajta, aztán amikor visszaaludtam, megint folytatta az álmaim ismertetését az idegenvezetőnk hangja. Egyik álmomra emlékszem csak a sok közül: egy sárga esőköpenybe, és esőkalapba, gumicsizmába öltözött két gyerekes norvég család egy üvegvázában lévő sárga tulipánokat szárát ásta be a tengerparti homokba. Az idegenvezető hangja pedig konferálta az eseményt: "Ez a kedves norvég család a tengerpartot díszíti, tulipánokat ültetnek a gyerekeik segítségével." Még soha nem álmodtam hangalámondással, jót szórakoztam reggel rajta. Úgy tűnik addigra már annyira eltelítődtem az idegenvezető hangjával, hogy még álmomban is azt hallottam. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kis Karácsony című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) nyikorog csak padló című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ez vagyok én című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ez vagyok én című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A tolvaj Szarka című alkotáshoz aLéb bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |