Már újra itt van a november elseje,
járjuk a temetőt virággal e napon,
kitárul a szívünk múltunkra oly nagyon,
feltör sok szép emlék, vár holtak ünnepe.

Gyertyákat gyújtunk ma, reszkető kezekkel,
kis lángok tánca úgy éli az életét,
ahogyan felbukkan sok édesbús emlék,
mit újra átérzünk, könnyező szemekkel.

Bizony öreg ősz van, beköszönt november,
s meglehet megremeg egy kissé az ember,
de a szeretet fénye hű szívünkben ég.

Ahogy a mécs lángja, lelkünket átjárja
halott véreinkkel egy képzelt találka
létrejöhet csendben, mint rég remélt vendég...