Szemérmetlen leszek!
S lehet, most megköveznek emberek.

Ajkam érinti,
selymes, gyenge bőröd,
fülem hallgatja,
mély sóhajodat.-

Hiába SEMLEGES a pipa,
a sz.(eretlek) után,
s mert Földről fel az Égbe,
csak boldogan juthatok,

annyira örültem,
hogy ÚJRA ÉRZEM!
Mert szeretlek, s jó nekem,
ha veled dughatok.

De látom, nem jó,
kifejezni direkt,
mert szerelmem féled,
mert nem hagyod,

hogy szeresselek,
mert hamm, bekaplak!
Nehéz az irhád
mentened!

Tudomásul kéne már vennem végre,
hogy a szerelmem kifejezése feléd direkte,
általad nem támogatott prodzsektek közé tartozik.
Ez engem felold az ígéretem alól.
Amit magamtól tettem, tudniillik,
hogy készen állok ott teremni nálad,
ha szólsz, bármikor.
De tudván,
hogy nem vállalod szíved,
nem való, hogy ennyire
készséges vagyok hozzád.

Azt tagadod meg tőlem,
amire legjobban vágyom!
Miért hogy megadjam néked,
amire egyszer,
bármelyik napon,
majd Te vetekszel?

Átismétlem hát a leckét,
hogy megint el ne feledjem.
Alkalmiak vagyunk egymásnak!
Csak ez az alkalom várat magára.

Hiába vagyok türelmetlen és mohó.
Küldök egy lefelé görbülő szájat.
Tudván, hogy megsértettem,
egyik szabálykádat.

S kérdezem magamtól,
miért, hogy megint egy férfi
szabályai szerint játszom?
Miért?
Az éltető szeretetért?
Amit ha megengedsz, érezhetek?
Jogerőre emelhetek?
De ha megtiltod, vagy,
visszautasítod,
vagy figyelmen kívül hagyod,
nincs joga létezni,
mert áldásod nem adod?
Még elburjánzik? Ezt nem akarod?

Ó nyomorúságos földi lét, Testben!

Nem kell a szerelem! Fölösleg!
Mint a szenvedés!- mondád.
Ez azt jelentette számomra régen,
hogy én nem kellek, odaát.
Oh! De kénytelen tanulni az ember!
Ezért, megtanultam, nem engem utasítsz el,
csak néha, a szeretet megnyilvánulásomat.
Ami ugye nem én vagyok,
csak egy cselekedetem.
Így lettél megint, amíg ezt is fel nem oldom,
szeretet-forrásból, fájdalom-forrássá.
Szigorú Tanító Mesteremmé,
ki öntudatlanságból ébreszt öntudatra.


Ó, nem fogadod a szeretet megnyilvánulásomat?
Csak láttamozod? Pipa?
Akkor ezen túl, mindet az írásba vetem.
Bocsánatot kérek,
ha helytelen cselekedetem,
hogy megint nyíltan,
érzelem kifejezésre vetemedtem,
oly feleslegesen!

Másképpen gondolkodva, Önfelismerést fogalmazok meg, hogy legyen, ki felismer Téged.


Ügyes vagy, és éles elmédre vall, hogy nem sétáltál bele a csapdámba, mely rácsapódott volna mindkettőnk vágyára.
Alkalmiból, megátalkodottá avanzsáltunk volna.
Ez kioltotta volna szerelmemet!
A te esetedben pedig, kapcsolatunkat alkalmiból, átminősítette
volna, előre megfontolt, aljas indokból elkövetett csalássá.
Igazán nem szép tőlem a próbálkozás!
Ne haragudj!
Ezért tényleg bocsánatot kérek!

Elbámulok azon, hogy mennyi, de mennyi buktatója van egy ilyen lebutított, törvényen kívüli kapcsolatnak is.
Talán az a baj, hogy ami elkötelezettségeinket illeti, szabadságfokunk egymást meg sem közelíti.
Igaz, mindketten kapcsolatban élünk.
Én egy kiüresedett házasságban, amiben minden más hol jobban, hol kevésbé, de működik, csak a házastársi kötelesség nem.
Te egy élettársiban, amely esküvel, hivatalosan nem elkötelezett, de ígéreted szerint, vagy hallgatólagosan, erkölcsileg, mégis, hűséggel tartozol.
Hogy miért? Mert elvárod a másik féltől a hűséget.
Habár, már-már, mintha, a múltkor lemondtál volna róla.
De ezt, én nem engedhettem.
Én önként és hálából vállaltam a hűséget irántad, pedig nem is kérted.
De tudom jól esett.
Árulkodtak a jelek.
A hűség cselekedet, amit önként teszek meg, ha megteszek!
Én elhatároztam, és bedobtam a kapcsolatunk közös kalapjába,
mint a viasz cseréjét műlépre.

Ha írunk egymásnak, s egyszer csak kipipálsz,
de nem válaszolsz, úgy érzem magam tőle,
mintha semmi lennék, egy kiégett lyuk a világ szövetén,
mely foltra vár, hogy tovább létezhessen.

*
Minden versem folt a kapcsolatuk lyukas szövetén.

*

Na, most szemérmetlen leszek!

Ajkam érinti, selymes gyenge bőröd.
Fülem hallgatja mély sóhajodat.-

SEMLEGES a pipa, a sz.(eretlek) után.

Földről fel az égbe, csak boldogan, bután, juthatok!

Annyira örültem, hogy ÚJRA ÉREZTEM!
Mert jó nekem szeretni Téged.
De látom, nem jó kifejezni direkt,
Mert szerelmem féled,

mert nem akarhatod,
hogy szeresselek,
mert tudod,
ha engeded,
hamm, bekaplak!
-VÉGED!-