Május 23.-án kora reggel nagy sürgés-forgás volt tapasztalható a Koordinációs Hivatal első emeleti tanácstermében. Roth Emil emberei előkészítették a terepet, elrendezték a székeket, beállították a kivetítőt, helyére tolták a vetítővásznat, hamutartót, ásványvizet, üdítőitalt, pogácsát, sajtos-rudat és ropogtatni valót tettek a hosszú asztalra. Székely Hajnalka, Emil utasítása szerint minden vendég elvtárs ülőhelye elé odakészítette az előterjesztés egy-egy példányát. Az előterjesztés volt a vitaanyag. Nagy vitára, elhúzódó tanácskozásra lehetett számítani, a társhatóságok a visszajelzésekben rengeteg problémát vetettek fel. Fél tízkor szállingózni kezdtek a vendégek. Elsőként Lakatos István elvtárs, a Könnyűipari Minisztérium elnökhelyettese érkezett meg, egy tisztes, őszülő, szemüveges ötven körüli férfi, csíkos, szürke öltönyt viselt, bordó nyakkendőt. Baráti csókkal és öleléssel üdvözölte a házigazdát.
-Mi a sz.rt kavartok már megint Emil? - kérdezte joviális fesztelenséggel. -Szükség van erre? Iderángattok, mint a bolondot....
Emil nevetve lapogatta a magas rangú vendég lapockáját.
-Ne bánd Pistukám! Legalább együtt vagyunk egy kicsit, látjuk egymást. Mióta nem találkoztunk?
-Jó, jó - dohogott a vendég elvtárs - de szalad otthon a ház, ezer dolgom lenne!

Egymás után érkeztek a többiek: Szántai Piroska, a SZOT-tól, Tőzsér Ferenc Hazafias Népfronttól, Veres Mátyás a Pénzügyminisztériumból, M. Szakály Tivadar a Munkaügyi Minisztériumból. Szakály után Vogel Dezső jött, egy kedélyes idősebb elvtárs, vastag bajuszát tapogatta, ahogy belépett. Úgy lógott rajta az öltöny, ahogy szokták mondani, mint tehénen a gatya. Ő főosztályvezető volt, és az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében érkezett. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala egy nyegle, fiatal államtitkárt küldött, Keresztesi Henriket, a Pártközpontból Versegh Nándort delegálták, Emillel agykorú fiatalembert, Emil régi jó barátját, és egyetemi évfolyamtársát. Magas szinten képviseltette magát az Országos Tervhivatal és a Földművelésügyi Minisztérium, előbbi Vas Jenő elnökhelyettest bízta meg, utóbbi pedig, a köztiszteletben álló régi elvtársat Pusztai Andrást, akit a TV nézők is jól ismertek a Szántóvető című műsorból. A TOT-ot az elnök, dr. Szilárd Elemér személyesen képviselte, a Nehézipari Minisztériumot dr. Laky Erika főosztályvezető.

A vendégek a sorfalat adó munkatársak között elhaladva léptek be a faburkolatú terembe. Az ajtóban Roth Emil kézfogással, öleléssel, baráti csókkal, kit így, kit úgy, köszöntötte az elvtársakat. Székely Hajnalka, Szereda Edit, és Petri Mici hímes szóval a helyükre kalauzolták őket, kávét, ásványvizet, sajtos rolót kínáltak körbe. 10 óra jócskán elmúlt, mire mindenki megérkezett és elfoglalta a helyét. Az asztalfőn Roth Emil ült, mellette, titkárnői szerepben Székely Hajnalka. Valójában több volt, mint titkárnő, jobb-keze volt az elnöklő osztályvezetőnek. A minisztériumok, főhatóságok megbízott képviselői már az elején érzékelték ezt a különleges státuszt: amikor a neszezés elült, ő állt fel, és ő üdvözölte a tanácskozás résztvevőit.
-A Koordinációs Hivatal elnöksége, a Pártbizottság, és a szervezők nevében meleg baráti szeretettel köszöntöm a résztvevő elvtársakat - mondta kristálytisztán artikulálva, messze-hangzó, szépen csengő hangon. Volt a hangjában valami utánozhatatlan melegség és szívélyesség, aki hallgatta, úgy érezte, a mondanivaló egyenesen neki szól, a lány egyedül őhozzá beszél. Lakatos elvtárs is így volt vele. Az új nemzedék tisztasága, romlatlansága sütött át Hajnalka személyéből. Sötétkék szoknya, fehér blúz volt rajta. Magas-sarkú cipőjében kifejezetten magasnak tűnt, az is volt, magas és elegáns. Gesztenyebarna haja lágy loknikban omlott a vállára, ajka piros, orcája fehér, szeme kék, vagy zöld, mint a tenger.
Íme, hát ilyenek a mai fiatalok, mondta magában Lakatos. Meghatottan vette le acélkeretes szemüvegét, zsebkendőjével megtörölgette. Milyen szép kislány, milyen bájos. A lányom lehetne és mégis...de Isten mentsen, hogy ilyesmire gondoljak az én koromban.
Lakatos válófélben volt a feleségétől, lánya utálta, külön élő nagyfia szóba se állt vele, elfordult az utcán, ha véletlenül szembetalálkoztak. -Pedofil g.c.. szemétláda - így jellemezte, ha valaki rákérdezett. Tudhatott valamit...
-A mai ülés korszakalkotó jelentőségű - mondta Székely Hajnalka. -Pártunk és kormányunk szándéka szerint most végre elindulunk egy olyan úton, melynek végső célja az állami bürokrácia teljes körű felszámolása. Tisztelettel kívánok jó munkát, eredményes tanácskozást az elvtársaknak!