HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1831

Írás összesen: 45796

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: zsarátnokFeltöltés dátuma: 2016-11-09

Nyár után

Az ablaküveg szürkés szint kapott az őszi alkonyban. Kifelé bámulok. Kivehetetlen kék már a látóhatár. Hamar este lett. Most is.

Úgy telt el a nyár, hogy az mi lényege, előttem idén is rejtve maradt. Napsugárból szőtt gyermekkori vágyaim varázslatos vadászterülete rég nem tárul elém, mikor a Berettyó-gát irányába fordulok. Felnőtt vagyok tehát. Visszavonhatatlanul, s fájón. Az vagyok, kit gyermekként el sem tudtam képzelni, s az, ki most e gyermeket keresi tétován és egyre kétségbeesettebben.

Látom már, végül csak a testünk pusztul el, de mi életünkben többször is meghalunk. Szívünk sírkamráiban ott nyugszik a gyermek, a lázadó-szerelmes kamasz, a céltudatos huszonéves, az idealista aranyifjú, s egyszer az aggastyán is eltemeti majd az évtizedek munkájában helytállt őszes urat, mielőtt görbe botjával utolsó erdei útjainak egyikére indul el.

A halott gyermek lelke bolyong tovább elszürkült álmai után. Még vannak néhányan vele, de érte talán már senki. Elárvult. Télszagú kabátját jól begombolja, s nagy sálat teker körbe. A kisváros hideg utcáin kóborol, reménytelenül. Még vár, pedig jól tudja: elkésett. Vádlón tekint ki vastag, bojtos sapkája alól. Felém hunyorog.

Majd az ifjú mered rám merev arccal, szúrós szemekkel az emlékezet félhomályából. Ő még lázadna. Hosszú, hullámos haját hátracsapva, cinikus mosollyal áll és csak bámul. Késő, suttogja. Túl késő, te szerencsétlen! Üvölt, s vicsorog. Hát ennyi volt? Miért nem voltál életrevalóbb? Én nem így képzeltem!

Bizony, most már tudom, kétségbeejtően elkéstem. Elengedett, ígéretes pillanatok, lelkesítő lehetőségek, vad fellángolások, s rettenetes aláhullások fordítják vissza a tekintetem, hogy csak ürességet bámuljak. Eltékozolt évtizedek hátsó kapujának kilincsét engedem el, miközben távolodni hallom az örvénylő élet moraját. Egyre kevesebb már a megmarkolható felület, de annál sűrűbb a köd. Szeretni is kevés vagyok, gyűlölni pedig értelmetlen.

Elfutott a nyár, s ízeit most sem éreztem. Őszül körülöttem minden. Gondolatok száradnak el, érzések hűlnek ki. Ködben úsznak az emlékfoszlányok, és mennyire rideg tud lenni a létezés. Vajon, számít-e még valakinek, hogy egyszer mindez másképpen volt?

Időszerű kérdések futnak át rajtam. Az íztelen világ nem érdekel többé, mégis úgy érzem, elidegeníthetetlen jogom újra látni mindazt, mi a szemnek rendezett és a léleknek is komfortos. Akarok még élni, hogy láthassak! De látni is csak azért akarok, hogy értőn, s hitelesen beszélhessek az érthetetlenről azoknak, akik még nem késtek el. Az ifjú nem maradhat válasz nélkül. Az ifjak nem maradhatnak válaszok nélkül.

Lehangoltság minden egykor volt lelkesedő osztályrésze. Talán az élhető még elérhető. De lehet, hogy csak az. Esetleg az.

2016.11.09.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
129
Időpont: 2016-11-18 21:41:02

Kedves Ylen!

Megtisztelsz! :)
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1779
Időpont: 2016-11-12 17:36:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!
Hozzám is nagyon közel áll az írásodban megfogalmazott életérzés, életszemlélet. Szeretem olvasni, ahogyan írsz a dolgokról.
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2014-07-12
Összes értékelés:
129
Időpont: 2016-11-10 21:47:26

Kedves Ida!

Köszönöm, hogy ismét olvastál. Kifejezetten várom azt az igazi régi, fagyos novembert, aztán pedig egy valódi telet végre. Az öregedés egyébként nem aggaszt.

Üdv: István
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5236
Időpont: 2016-11-10 20:05:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!

Gyönyörű írás. Nem kell ám félni az ősztől, hiszen az az egyik legszebb évszak, és az sem baj, ha elmúlik az ifjúság, mert minden kornak meg van a maga szépsége, öröme, békéje. El kell ezt fogadnunk, s őrizni drága kincseinket, az emlékeket, amiért irigyelnek bennünket a fiatalok. :) Élmény volt olvasni.

Szeretettel
Ida

Legutóbb történt

Bödön alkotást töltött fel Mi kommunista ifjak...MK V/8. címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Handabanda című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Handabanda című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Handabanda című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/10 című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Sínek mentén címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Minap egy koldus jött felém... címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

dpanka alkotást töltött fel Bingó címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Valamikor címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiéd a tél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiéd a tél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)